Építési § jog - pontosan, egyszerűen, közérthetően

10. A közigazgatási jogorvoslati rendszer

Az elsőfokú határozatokban mindig szerepelnie kell a fellebbezés lehetőségének és a fellebbezési illeték összegének, míg a másodfokú döntés rendelkező részében a bírósági eljárás lehetőségére való tájékoztatásnak. Érdemes azonban ismernünk az egyéb jogorvoslati eszközöket, hiszen előfordulhat, hogy igazunkat fellebbezéssel már nem tudjuk érvényesíteni, de még más lehetőséget igénybe vehetünk. 

A jogorvoslathoz való jog

Magyarország Alaptörvénye az alapvető jogok körében nevesíti a jogorvoslathoz való jogot. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti [Magyarország Alaptörvénye, Szabadság és Felelősség, XXVIII. cikk (7) bek.]. 
 
A jogorvoslati jogot a korábbi Alkotmány is tartalmazta. Az Alkotmány még azt is rögzítette, hogy - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja a jogorvoslati jogot (1949. évi XX. tv. 57. §). 
 
Az Alaptörvényben a jogorvoslathoz való jog csak abból a szempontból jelenik meg, hogy az érintetteknek (felperesnek, alperesnek, ügyfélnek, szakértőnek, stb.) lehetőséget biztosít arra, hogy a számukra sérelmes közhatalmi döntéseket (bírósági ítéleteket és végzéseket, közigazgatási határozatokat és végzéseket) megtámadják. Az igazságszolgáltatás jogorvoslati rendszerében szinte kizárólag csak ilyen jellegű jogorvoslati lehetőségeket találunk, azonban a közigazgatási eljárásban a hivatalbóli jogorvoslatok is jelentős szerepet töltenek be.
 

A jogorvoslati lehetőségek csoportosítása

A jogorvoslati lehetőségek csoportosítása attól függően, hogy önállóan, vagy csak egy másik döntéssel együtt lehet élni az adott jogosultsággal: 
 
a) Önálló 

Az ügy érdemében hozott döntést önállóan lehet megtámadni. Ez azt jelenti, hogy a határozat ellen mindig lehet például fellebbezni. 
 
Önálló jogorvoslatnak van helye  
 

a) a biztosítási intézkedésről és az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló, 
b) az ügyféli jogállásról vagy jogutódlásról rendelkező, 
c) a kérelmet visszautasító, 
d) az eljárást megszüntető, 
e) az eljárás felfüggesztése vagy szünetelése tárgyában hozott, 
f) az eljárási bírságot kiszabó, 
g) a fellebbezési határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelmet elutasító, 
h) a zár alá vételt vagy lefoglalást elrendelő, valamint ezek megszüntetése iránti kérelmet elutasító, 
i) az iratbetekintési jog gyakorlására irányuló kérelem tárgyában hozott elutasító, 
j) az iratbetekintési jog korlátozására irányuló kérelem tárgyában hozott, 
k) az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos, a költségmentesség iránti kérelmet elutasító, a költségmentesség módosításáról vagy visszavonásáról szóló, valamint 
l) a végrehajtást elrendelő végzés ellen [2016. évi CL. tv. 112. § (2) bek.]. 

Végzés ellen fellebbezni csak akkor lehet, ha azt a közigazgatási törvény (Ákr.) kifejezetten megengedi [2016. évi CL. tv. 112. § (1) bek.].  
 
b) Járulékos 
 
A hatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt törvény megengedi, egyéb esetben a végzés elleni jogorvoslati jog a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntető végzés ellen igénybe vehető jogorvoslat keretében gyakorolható [2016. évi CL. tv. 112. § (1) bek.].  
 

A közigazgatási eljárásban alkalmazható jogorvoslatok típusai

Az egyes jogorvoslati lehetőségeket az alábbiakban annak megfelelően csoportosítottuk, hogy ki jogosult a kezdeményezésére: 

A közigazgatási eljárásban alkalmazható jogorvoslatok típusai:

 
A kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárások esetében kizárólag az ügyféltől, illetve a jogorvoslatra jogosult egyéb közreműködőtől függ a jogorvoslat igénybevétele, ezek a jogorvoslati eljárások hivatalból nem indíthatóak meg. A kérelem alapján lefolytatandó eljárások megindításának feltétele, hogy valamely közigazgatási döntés - legalábbis az ügyfél állítása szerint - az ügyfél jogát vagy jogos érdekét sértse. Ugyanakkor, ha az ügyfél szabályszerű jogorvoslati kérelmet terjeszt elő, a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel rendelkező és illetékes szerv köteles az ügyfél erre irányuló kérelmét érdemben megvizsgálni. 
 
A hivatalból lefolytatandó döntés-felülvizsgálati eljárások esetében az ügyfél aktívan nem vehet részt a jogorvoslati eljárásban (elvileg nem kezdeményezheti, nem indítványozhatja, nem tiltakozhat ellene, stb.). Ha a közigazgatási hatóság - saját vizsgálata következtében vagy az ügyészi fellépés alapján - megállapítja valamely döntése jogszabály-ellenességét, hivatalból köteles megindítani a döntés-felülvizsgálatot, függetlenül az érintett ügyfél akaratától vagy jogos érdekétől. Az viszont előfordulhat, hogy mégiscsak az ügyfél indítja meg a hivatalbóli eljárást azzal, hogy például az ügyészégen panaszt nyújt be az eljárással kapcsolatban. A hatóság egyes jogorvoslatokkal csak bizonyos korlátozások mellett élhet (pl. nem sértheti az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát). 
 
Az Ákr. minden közigazgatási hatósági ügyben lehetővé teszi a közigazgatási döntések elleni bármelyik, fentebb felsorolt jogorvoslati forma alkalmazását - a törvényi feltételek fennállása esetében -, kivéve a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétellel és a nyilvántartásból való törléssel kapcsolatos köztestületi (kamarai) döntést.
 

Az eredményes jogorvoslat eredménye: az illeték visszatérítése 

Érdemes tudni, hogy a jogorvoslati eljárásban megfizetett valamennyi illetéket az ügyfélnek vissza kell téríteni, ha a közigazgatási hatóság vagy a bíróság által felülvizsgált közigazgatási hatósági döntés vagy intézkedés az ügyfél hátrányára részben vagy egészben jogszabálysértőnek bizonyult. 
 
Az illetéket külön nem kell igényelni, mert a visszatérítést hivatalból, a jogorvoslati eljárást lezáró, vagy arra tekintettel hozott határozatban kell elrendelni és azt a visszatérítés foganatosítása végett az ügyfél lakóhelye, székhelye, illetőleg a bíróság székhelye szerint illetékes állami adóhatóságnak kell megküldeni [1990. évi XCIII. tv. 32. § (1)-(2) bek].