Építési § jog - pontosan, egyszerűen, közérthetően

Hajlamosak vagyunk minden régi épületet műemléknek tekintetni, azonban az Örökségvédelmi törvény ennél pontosabban, illetve kategóriákra bontva határozza meg a védendő értékeket. Az Országgyűlés 2015-ben bevezette a nyilvántartott műemléki érték fogalmát, amely egy kétlépcsős, fokozatos védetté nyilvántartást tesz lehetővé, így átalakult a korábbi műemléki fogalom is. Más a műemlék, más a műemléki érték és más az épített örökség, illetve építészeti érték fogalma.

A kulturális örökség védelme, és ezen belül az örökségvédelem kormányzati feladatait a legutóbbi időben a belügyminiszter és az emberi erőforrások minisztere látta el. 2014. június 6-a óta a Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormány kulturális örökség védelméért felelős tagja.

Ha ingatlant vásárolunk mindenképpen érdemes tudni, hogy műemlék-e a kinézett épület, vagy esetleg műemlék házban található lakásról van-e szól. Az ingatlan-nyilvántartásból elméletileg ki kell derülnie a műemléki jellegnek, de a tulajdoni lap bejegyzésétől függetlenül lehet valami műemlék. 2014. augusztusától a Lechner Lajos Tudásközpont feladatait Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ vette át.

A régészeti örökség védelme kiterjed a régészeti örökség felkutatására, értékelésére, számbavételére, nyilvántartására, megőrzésére, a régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítására [2001. évi LXIV. tv. 7. § 7/A. pont]. A régészeti emlékek megőrzése talán nehezebb feladat, mint a műemlékek védelme, hiszen a legtöbb esetben nem is derül ki, hogy védelemre érdemes tárgy került vagy kerülhetett volna elő az építkezés során.

A régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításának előkészítését is a Lechner Lajos Tudásközpont végzi, a döntés szintén a belügyminiszter hozza meg, de részben eltérő eljárási szabályok alapján.

Az Örökségvédelmi törvény hatálya alá tartozó védett épületté vagy területté csak jogszabály alapján minősülhet valami. A kulturális örökség ingó elemeinek védetté nyilvánításának részletszabályait az Örökségvédelmi törvény (2001. évi LXIV. tv.) és a 3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet tartalmazza [3/2002. (II. 15.) NKÖM rend. 6-11. §, Melléklet]. Jelen tanulmányban az ingatlanok, településrészek műemlékké nyilvánításának szabályait mutatjuk be.

Gyakran előfordul, hogy a védetté nyilvánítási eljárás megindításának hatására a tulajdonos „megoldja a hivatal problémáját”, és lebontja az épületet. A műemlék műemlékké válása előtti megsemmisülése megakadályozása érdekében az örökségvédelmi hatóság az elővédelem eszközeivel élhetett: az ideiglenesen védetté nyilvánítsa vagy az elővédelmi listára vétel. Az elővédelmi listára vétel 2013. január 1-jével megszűnt, de az ideiglenes védettség szerencsére még alkalmazható, sőt, 2014. január 19-ével növekvő védelmet is élveznek az ilyen építmények.

A műemlék jelenleg sajnos több kötelezettséggel mint jogosultsággal jár. A műemlék tulajdonosai ezért gyakran érzik úgy, hogy az ingatlanuk műemlék jellege csak akadályozza őket a tulajdonjoguk gyakorlásában, de ellentételezésként nem kapnak semmit. A főként építésügyi és használati korlátozásokat ellensúlyozásaképpen helyi adó kedvezményre, illetve pályázati források felhasználására lehetnek jogosultak a műemlékek tulajdonosai, azonban ezek az előnyök még nincsenek arányban a műemlékre fordítandó többletköltségekkel.

A műemléken végezhető kivitelezési munkák feltételei az utóbbi években lényegesen nem változtak, azonban az engedélyezéshez kapcsolódó előírások igen. A műemléken végzett építési munka és telekalakítás esetében már nem a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal jár el, mivel ez a hatóság 2013. január 1-jétől megszűnt.

Az örökségvédelmi hatóság a hatósági engedélyéhez kötött tevékenységek esetén - kérelemre - köteles a kérelmező által megjelölt munkák vagy tevékenységek engedélyezésével kapcsolatos feltételekről nyilatkozni, ezt nevezik előzetes nyilatkozatnak [2001. évi LXIV. tv. 65. § (1) bek.].

A műemlékekkel kapcsolatos eljárások részletes szabályait a régészeti örökség és a műemléki érték védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 393/2012. (XII. 20.) Korm. rendeletben találhatjuk meg. A jogszabály meghatározza azokat a tevékenységeket, amelyek ugyan nem építési engedélyhez vagy tudomásulvételhez kötött építési tevékenységek, azonban az örökségvédelmi érdekből csak hatósági engedély birtokában lehet elvégezni.

Műemlék épület bármely külső felületén reklámtábla, reklám, felirat, dísz, szerelvény, gépészeti egység, napkollektor, napelem elhelyezése, cseréje, átalakítása, bontása (eltávolítása), eltakarása – az általános örökségvédelmi szabályok teljesítésén felül – csak speciális feltételek mellett lehetséges.

A KÖH a legfőbb ellensége volt a műemlékeket szándékosan elpusztító tulajdonosoknak és rongálóknak is, azonban a KÖH már nem vesz részt ebben az egyenlőtlen küzdelemben. A műemlékek magyarországi helyzete – eltekintve a szerencsés kivételektől – nem azt jelzi, hogy az örökségvédelmi hatóságok fölényben lennének a műemlékek megóvásáért zajló eljárásokban, az idő múlása és a beruházói gazdasági számítások általában nem kedveznek a műemlékek állagának. Az alábbiakban röviden összefoglalom, hogy mire számíthat – a jogszabályok alapján – az, aki megszegi a műemlékekre vonatkozó szabályokat.

Az örökségvédelmi bírság szabályait az Örökségvédelmi törvény (2001. évi LXIV. törvény) és a 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet tartalmazza. A bírságot a régészeti örökség és műemlékek esetében illetékes járási (fővárosi kerületi) hivatal járási építésügyi és örökségvédelmi hivatala (az első fokú örökségvédelmi hatóság), a kulturális javak vonatkozásában a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ állapítja meg [191/2001. (X. 18.) Korm. rend. 7. §].