A települések helyi önazonossághoz való joga

Az Alaptörvény 15. módosításának javaslatába csak pár nappal az elfogadása előtt került bele a településeket érintő új jogalkotási eszköz megalapozása: a helyi önazonossághoz való jog. A jogalkotási folyamat következő lépése is gyorsan bekövetkezett, mivel a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium 2025. április 16-án közzétette a helyi önazonosság védelméről szóló törvény tervezetét. A 2025. májusában - jelentős módosításokkal - benyújtott törvényjavaslatról valószínűleg 2025. június 11-én fog dönteni az Országgyűlés. A betelepülőkre használt kifejezés alapján akár majd „Gyüttment-törvény”-nek is hívhatjuk az új jogszabályt, hiszen a törvény egyik célja az adott település által kívánatosnak tartott lakosságszám megőrzése.

 

Az Alaptörvény 15. módosítása rögzíti a helyi közösségek önazonossághoz való jogát

Az index.hu oldalon megjelent cikk szerint Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter a Pest vármegyei települések 2025 februári konzultációján bemutatta a hazai népességmozgás adatait, amelyek szerint Budapest 1990 óta 330 ezer lakost veszített, főként az agglomerációba költözés miatt. A lakosok elsősorban Pest vármegyébe, azon belül is a Budakeszi, Érdi és Gödöllői járásba költöztek, ami jelentős ellátási és közszolgáltatási problémákat okoz. A közigazgatási és területfejlesztési miniszter – a hirado.hu oldalon megjelent tájékoztató szerint – egy másik rendezvényen elmondta, hogy „Magyarországon mintegy 3100 önkormányzat van, ebből demográfiai és belső vándorlási okokból is mintegy 2 ezer önkormányzatnak fogy a népessége, 1100-nak nő, utóbbiakon belül alkotnak kisebbséget azok a helyhatóságok, amelyek számára a növekedés fenyegetést jelent”.

Az Alaptörvény 2025 tavaszi módosítása során több, kiemelten fontos témában döntött az Országgyűlés. A 2025 márciusában benyújtott eredeti T/11152 számú szövegbe viszont csak 2025. április 3-án került bele az a cikk, amely a települések számára kíván egy új lehetőséget adni: bevezeti a helyi önazonossághoz való jogot.

Az Alaptörvény XXVII. cikk (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lépett (az aláhúzott mondat az új rendelkezés):
 

Mindenkinek, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, joga van a szabad mozgáshoz és tartózkodási helye szabad megválasztásához. A tartózkodási hely szabad megválasztásához való jog gyakorlása nem járhat Magyarország helyi közösségei önazonossághoz való alapvető jogának sérelmével.

Látható, hogy maga az Alaptörvény nem határozza meg, hogy mit ért a helyi közösségek új joga alatt, de segítségül hívhatjuk az indokolást: „Az Alaptörvény módosítása kijelöli a tartózkodási hely szabad megválasztása jogának kereteit. A helyi önazonossághoz való jog egy olyan új – ugyanakkor nem történeti előzmények nélküli [1]– kollektív jellegű jog, amely védelmet nyújthat azon települési közösségek számára, amelyek meg kívánják óvni a helyi társadalmuk életformáját, hagyományait, szokásait, rétegződését, illetve meg tudják határozni kívánatos lakosságszámukat”.

Ez az Alaptörvény-módosítás nyitotta meg az utat egy olyan sarkalatos törvény elfogadásának, amely az építési jogon kívül is helyi jogalkotási és (ezen alapuló) jogérvényesítési lehetőségeket kíván biztosítani mindazon (kis)települési célok eléréséhez, amelyek az „önazonosság” fogalomkörébe tartozhatnak. Nem titkoltan a fővárosi és más agglomerációs övezetekbe tartozó, illetve a Balaton-környéki (és néhány egyéb), a szerves fejlődést meghaladó gyors népességszám-növekedést elszenvedő önkormányzat kaphatna ezzel olyan többlet-lehetőségeket, amelyekhez hasonló célokat eddig csak a helyi építési szabályzattal (és annak elfogadásáig vagy módosításáig a változtatási tilalmi rendeletekkel) volt lehetőségük elérni.

 

Mikor élhetnek a települések a helyi önazonossághoz való jogukkal?

Az Országgyűlés 2025. április 14-én fogadta el az Alaptörvény 15. módosítását, és a köztársasági elnök még aznap alá is írta. Ugyan április 14-én a Magyar Közlöny 41. számában már meg is megjelent az Alaptörvény 15. módosítása, és másnap már hatályba is lépett, de ebből a települések még nem tudhatják meg, hogy milyen jogi kereteket fognak kapni.

A helyi rendeletek megalkotásának részletes feltételeit egy törvény fogja meghatározni, amelynek tervezetét 2025. április 16-a óta ismerhetjük (a kormany.hu oldalon IDE kattintva olvasható a normaszöveg tervezete és az indoklás is). Az Országgyűlésnek 2025. május 13-án, T/11924 szám alatt benyújtott törvényjavaslat az eredeti szöveghez képest jelentős átalakulásokon ment keresztül.

A törvényi szabályozás olyan eszközöket biztosít a településeknek, amelyekkel – a jogalkotói szándék szerint – a település védelemben részesítheti hagyományos társadalmi rendjét és befolyásolhatja annak fejlődési irányát.
 

A jogszabályt majd nevezhetjük akár „Gyüttment-törvény”-nek is, hiszen a nem tősgyökeres lakókkal szemben a betelepülőkre sok helyen a gyüttment kifejezést használják.

Ugyanez a jelentése a jöttment, a nem odavalósi vagy jövevény szavainknak, de a Balaton környékén találkozhatunk még a bebíró szóval, vagy például Szegeden – vagyis Szögeden – a gyüttmönt kifejezéssel is.

A jelenlegi tervezet szerint a törvény 2025. július 1-jén lép hatályba, vagyis a települések ezt követően tudják majd megalkotni a saját rendeleteiket (23. §). A települési önkormányzat képviselő-testülete az alábbi témákban alkothat helyi rendeletet:
a) magáról a jogvédelmi eszköz alkalmazásának bevezetéséről;
b) a jogvédelmi eszköz alkalmazása alóli mentességről vagy a kedvezmény eseteiről;
c) meghatározza a betelepülés feltételeit;
d) megállapítja a jogvédelmi eszköz alkalmazásával kapcsolatos eljárásokra vonatkozó kiegészítő rendelkezéseket;
e) meghatározza a jogkövetkezmények alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat.

A törvény mellett még kormányrendeleteknek is meg kell jelenniük 2025. július 1-jéig az alábbi részletszabályokra vonatkozóan:
a) az elővásárlási jog gyakorlására;
b) a személyi jogvédelmi eszközökhöz kapcsolódóan
ba) az önkormányzat lakcímnyilvántartáshoz való hozzáférésére;
bb) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényben meghatározott szervek jogvédelmi eszköz alkalmazásával összefüggő feladataira és e szerveknek a jogvédelmi eljárást lefolytató szervvel való együttműködésének rendjére;
bc) egyes – különösen mentességgel vagy kedvezménnyel összefüggő – tények igazolásának módjára vagy formájára; vonatkozó részletes szabályokat, valamint
c) a jogvédelmi eszköz mindenki számára történő megismerhetővé tételére (22. § (1) bek.).
 

Mit jelent a helyi önazonossághoz való jog?

A törvénytervezet szerint „új korszak kezdődik a helyi közösségek jogainak védelmében!” Az Alaptörvény módosítása Magyarország helyi közösségei önazonossághoz való alapvető jogát helyezte alkotmányos védelem alá, de ennek az alapvető jognak semmilyen meghatározását nem adta.
 
Véleményünk szerint a preambulum [1], [7] és [8] pontja fogalmazza meg, hogy a jogalkotó szerint mi az a jog, amire a törvény is vonatkozik:
 

[1] Megvédjük településeink önazonosságát. Új korszak kezdődik a helyi közösségek jogainak védelmében. Az Alaptörvény tizenötödik módosításával a helyi közösségek önazonossághoz való joga immár alkotmányos védelem alá került. Ez lehetőséget ad az önkormányzatoknak, hogy – saját döntésük alapján – szabályozzák a településük fejlődését, megőrizve a hagyományaikat, társadalmi rendjüket és értékeiket. A cél nem az elzárkózás, hanem a szerves fejlődés lehetőségének biztosítása. A túlzott mértékű lakosságbővülés vagy a tömeges ingatlanvásárlás több településen a fiatalok kiszorulását és a település jellegének sérülését vagy elvesztését eredményezte. Az új jogi eszközökkel a közösségek hatékonyabban védhetik meg életformájukat a kívántnál nagyobb mértékű betelepülés és ingatlanvásárlások negatív hatásaival szemben. E törvény hatálybalépésével a közösségeknek jogi eszközeik lesznek arra, hogy megvédjék az önazonosságukat, és ők dönthessenek arról, hogy milyen irányban fejlődjön a településük. Az új szabályozás célja, hogy összhangot teremtsen az egyéni jogok és a közösségi érdekek között, miközben megőrzi a magyar falvak, városok és közösségek értékeit a következő generációk számára is. A helyi közösségek jövője a saját kezükbe kerül.

[7] A helyi közösség önazonossághoz való joga fogalmilag egy olyan önvédelmi jellegű jog, amely nem az egyént, hanem a közösség egészét illeti meg. Az alapjog érvényesítése ezért elsődlegesen nem alanyi jogok biztosításával történik, hanem akként, hogy mind a jogvédelmi eszköz megválasztása, mind pedig gyakorlati érvényesítése terén a települési önkormányzat rendelkezik jogi eszközökkel. E szabályozás kifejezi demokratikus berendezkedésünk azon jellegzetességét, hogy az állampolgárok jogaikat az őket képviselni jogosult szervezeteken keresztül gyakorolják.

[8] Az önazonossághoz való jog a település közösségének minden tagját megilleti, érvényre juttatója ugyanakkor a közösséget megtestesítő települési önkormányzat, amelyet objektív intézményvédelmi kötelezettség terhel.

A helyi önazonossághoz való jog alapján a települési közösség önvédelmet gyakorolhat, amely a közösség társadalmi berendezkedésének, életmódjának, hagyományainak és szokásainak, valamint a település karakterének megőrzését és védelmét szolgálja (2. § (1) bek.).
 

Milyen eszközöket kapnak a települések?

A törvényjavaslat preambuluma megerősítette, hogy a jogalkotó szerint a helyi közösség önazonossághoz való jogának érvényesülését a tartózkodási hely szabad megválasztásának, valamint a tulajdonhoz való jognak a megfelelő mértékű korlátozása nélkül nem lehet hatékonyan előmozdítani.

Az első szövegváltozatban még az szerepelt, hogy az önkormányzat kizárólag abban az esetben jogosult az e törvény szerinti jogvédelmi eszközök alkalmazására, ha rendeletében megállapította kívánatos lakosságszámát, és lakosságszáma e küszöböt elérte. Ez a feltétele a végleges törvényjavaslatba már nem került be.

Azt is ki kell emelnünk, hogy a rendeletalkotás nem kötelezettség, a település saját maga dönthet arról, hogy szeretne-e élni a törvény adta jogalkotási lehetőséggel.

A KTM tartalmi összefoglalójának csoportosítása dologi jellegű és személyi jellegű helyi önazonosságvédelmi eszközöket jelöl meg.
 

Dologi jellegű helyi önazonosságvédelmi eszköz: elővásárlási jog biztosítása

 

a) Az ingatlanszerzést és a bérleti szerződéseket nem korlátozhatják a települések

A 2025 áprilisában közzétett tervezet még az ingatlanvásárlások korlátozását is lehetővé tette volna. Ezen jogvédelmi eszközök alkalmazásával a helyi közösség beleszólási jogot szerezhetett volna a közösség és a jövő generációk egyik létalapját jelentő ingatlanok feletti rendelkezésbe. A javaslat szerint más településről betelepülőkkel szemben a helyi lakosok ingatlanszerzése védelemben részesíthető lett volna (2. § (4) bek.). A tervezet a betelepülők szerzési tilalmaként említette ezt az önazonosságvédelmi eszközt, amely a termőföld kivételével (ide nem értve a zártkerteket) valamennyi ingatlanra vonatkozóan kizárta volna, hogy más települések lakói szerezzenek tulajdonjogot.

A közzétett indokolás szerint „a kívánatosnál nagyobb mértékű beköltözések számos településen elnehezítik a fiatal generációk otthonteremtését és létfeltételeit, ezért a tervezet kimondja, hogy a települési ingatlanok feletti rendelkezés a helyi szuverenitás körébe tartozó ügy, ezért a tervezet szerint a település beleszólási jogot nyerhet abba is, hogy a települési ingatlanokat megszerezhetik-e a más településről érkezők”.

Az eredeti tervezetben az ingatlanszerzés alatt a jogalkotó a használatot is értette, vagyis aki nem vásárolhatott, az nem is bérelhetett volna ingatlant a településen. A tervezet szerinti ingatlanszerzés: az ingatlan feletti rendelkezési, illetve használati vagy hasznosítási jog megszerzésére irányuló bármely jogügylet, így különösen adásvétel, bérlet, haszonbérlet, haszonélvezet (4. § c) pont).

Ezen önvédelmi eszköz alkalmazásával kapcsolatosan több kérdés is felmerült. Hogyan kezelné például a rendelet az ingatlanok értékének jelentős leértékelődését? Nem okoz-e feszültséget a településen belül, ha az értékesítendő ingatlanokat a tilalom időszaka alatt a jelenlegi lakók vásárolják meg, és egyéb vásárlók hiányában, lényegében a vevők tudják meghatározni az árat? Jogszerű lehet-e, ha a betelepülők kizárásával a település egyik lakója – a piaci ár alatt – megvásárolja az ingatlant, majd a szerzési tilalom megszűnését követően értékesíti? Jogszerű-e, ha egy lakó a tilalom alatt megszerzett ingatlanokat később a betelepülők részére bérbeadja? Lesznek-e előre kiszámítható határidők, vagyis lehet-e majd tudni, hogy meddig tart a tilalom?

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására végül nem lett szükség, mivel a jogalkotó az ingatlanszerzés kizárásának lehetőségétől elállt. 

b) Elővásárlási jog

A törvényjavaslat szerinti egyetlen dologi jogvédelmi eszköz az elővásárlási jog biztosítása.

Az ingatlan betelepülőnek vagy mentességet nem élvező személynek történő eladása – ideértve a jogi személyek tulajdonában álló ingatlan adásvételét is – esetére elővásárlási jog biztosítható a következő sorrendben:
a) az önkormányzat, vagy az önkormányzatnak az elővásárlási jog gyakorlására kijelölt,
többségi tulajdonában álló gazdasági társasága,
b) az ingatlannal telekhatáros ingatlan tulajdonosa (ha már legalább 5 éve tulajdonos),
c) az ingatlan fekvése szerinti településen legalább már 5 éve ingatlantulajdonnal rendelkező személy részére (8. § (1) és (5) bek.).

Lényeges, hogy a Gyüttment-törvény szerinti elővásárlásra jogosultak a más jogszabály alapján elővásárlásra jogosultakat megelőzik. Ha az e törvény végrehajtására kiadott, az elővásárlási jog gyakorlásának szabályaira vonatkozó kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az (1) bekezdés alá nem tartozó, más jogszabály alapján elővásárlásra jogosult az e törvényben meghatározott elővásárlási joggyakorlási rendben nem tehet elfogadó nyilatkozatot [8. § (2) bek.].

Az e törvény szerinti elővásárlási jog csak az állam, a bevett egyház, vagy annak belső egyházi jogi személye tulajdonában álló ingatlan adásvétele esetén nem gyakorolható [8. § (3) bek.].

Ha az elővásárlási jog alapján az ingatlant az önkormányzat szerzi meg, az ingatlan csak közösségi célra, vagy a honos lakosság létfeltételeinek biztosítására hasznosítható vagy idegeníthető el [8. § (8) bek.]. Mivel az önkormányzatok általában nem rendelkeznek az ingatlanok megszerzésére vonatkozó forrásokkal, ezért az a kérdés csak ritkán merülhet fel, hogy mit jelent a honos lakosság létfeltételeinek biztosítása.

Az ingatlannal telekhatáros ingatlan tulajdonosa, vagy a település lakosa által gyakorolható elővásárlási jog nem korlátozza az ingatlanpiacot, csak kisebb időveszteséget okozhat a jogügyletben, ezért ezt az önkormányzatok komolyabb kockázat nélkül bevezethetik.

c) Az ingatlanszerzés feltételhez kötése is kikerült a törvényjavaslatból

Az eredeti normaszöveg szerint az önkormányzat a betelepülő ingatlanszerzését feltételhez vagy kötelezettség teljesítéséhez köthette volna. A betelepülőnek a betelepülés feltételeként valamely, a közösség önazonossága, szokásai, hagyományai szempontjából releváns feltételt, vagy valamilyen, a közösség javát szolgáló kötelezettséget kellett volna teljesítenie (12. § (1)-(2) bek.).

A tervezet még példálózva sem jelölte meg, hogy milyen feltételeket lehet tűzni a betelepülőknek. A feltétel lehetett volna előzetesen, vagy a szerzést követően meghatározott határidőn belül vagy folyamatosan teljesítendő. Az előzetes feltétel tekintetében kérdéses volt például, hogy a földhivatal honnan tudná meg, hogy van előzetes feltétel és azt a vevő teljesítette-e?

Lényeges kérdés lehetett volna, hogy mi történik az adásvételi vagy bérleti szerződéssel, ha az utólagos feltételt a betelepülő nem teljesíti? Az önkormányzatnak a jogügyletet bíróság előtt lehett volna megtámadnia, de az esetleges érvénytelenségből fakadó következmények már nem az önkormányzatnál jelentkeztek volna: ha érvénytelen a szerződés, akkor a vásárlónak vissza kellene kapnia a vételárat, és ki kellene költöznie. Hogyan kezelheték volna azt a helyzet, ha az eladó már vásárolt másik ingatlant a vételárból, és nem tudja visszaadni a vételárat?

Az Országgyűlés elé került törvényjavaslatból kikerült az ingatlanszerzés feltételhez kötése mint dologi jogvédelmi eszköz.
 

Személyi jellegű helyi önazonosságvédelmi eszközök (településre történő beköltözés korlátozása, kizárása)

a) A lakcímlétesítés tilalma vagy feltételhez kötése

Helyi közügyként a települési közösségnek jogában áll meghatározni azt, hogy a településre kik és milyen feltételekkel települhetnek be [2. § (3) bek.]. Az önkormányzat rendeletében dönthet arról, hogy betelepülő számára lakcím
a) nem létesíthető, vagy
b) az önkormányzat rendeletében meghatározott feltétellel létesíthető [10. § (1) bek.].

Ezen tilalom tehát nem arról szól, hogy a betelepülő nem vásárolhat, vagy bérelhet ingatlant a településen, de lakcímként nem jelentheti be az ingatlant. Ez azért lehet aggályos, mert egyébként jogszabályi kötelezettség, hogy az állampolgár bejelentse a lakóhelyét. Az is kérdés, ha az adott személynek van ingatlana a településen, akkor hogyan lehet megtiltani, hogy azt használja is, és oda akár be is költözzön. Elő lehet-e írni egy ingatlantulajdonosnak, hogy a saját használat helyett egy tősgyökeres helyinek adja ki a házát?

A lakóhely és a tartózkodási hely létesítése akár feltételhez is köthető, de itt sincs részletes szabályozás a feltételek körére vagy a feltétel teljesítésének hiányára vonatkozóan. A javalat annyit tartalmaz, hogy az önkormányzat rendeletben a lakcím létesítésének feltételeként előírhatja, hogy
a) a betelepülő valamely észszerű előzetes feltételnek feleljen meg, vagy
b) a közösség önazonossága, szokásai, hagyományai szempontjából lényeges, vagy a közösség javát szolgáló észszerű kötelezettséget teljesítsen, vagy közérdekű kötelezettségvállalást tegyen [10. § (2) bek.].

Az önkormányzat a lakcímbejelentéssel összefüggő jogellenes betelepülés esetén kezdeményezheti a betelepülő lakcímbejegyzésének törlését [21. § (2) bek.]. Kérdés, hogy ha törlik az állampolgár lakcímét, de ténylegesen az ingatlan a lakóhelye, hogyan veheti igénybe azokat a szolgáltatásokat, amelyek a lakcímhez kötődnek? Mi történik a tulajdonossal együtt lakók lakcímkártyájával? Például a betelepülő tulajdonos gyermekei is elveszítik a lakcímkártyájukat? Ha a gyerekek maradhatnak az ingatlanban, akkor hogyan lehet a szülőt a lakcím törlésére kötelezni?

Jelentősen leszűkíti a lakcímbejelentéssel összefüggő jogellenes betelepülések körét, hogy a javaslat alapján e törvény hatálybalépése napján meglévő építési telken létesítendő épületre a lakcímlétesítés nem tiltható meg [10. § (2) bek.]. Ez azt jelenti, hogy csak a 2025. július 1-je után felépített lakóházakra vonatkozhat az önkormányzati rendelet. Az azonban kérdés, hogy mi van azokkal az épületekkel, amelyeket már - legálisan, vagy illegálisan - használatba vettek, de még nincs használatbavételi vagy fennmaradási engedélyük? 

b) A betelepülők hozzájárulása

Az önkormányzat a betelepülést hozzájárulás fizetéséhez kötheti, amelynek szabályait az önkormányzat rendeletben állapítja meg [11. §].

Az eredeti normaszöveg szerint az önkormányzat még egy speciális helyi adót róhatott volna ki a betelepülőkkel szemben. A tájékoztató előző verziójában még azt írtam, hogy ha a betelepülők helyi adója nem jelentene jelentős terhet az ingatlant vásárlók számára, akkor ez felfogható a betelepülők egyszeri hozzájárulásának is az általuk választott új település közösségének. A végleges törvényjavaslatban - valószínűleg nem a cikkemnek köszönhetően - az adó helyett már a hozzájárulás megnevezés szerepel.

Az ingatlan szerzése esetére van országos közteher, a visszterhes vagyonátruházási illeték, illetve helyi adók is kivethetők az ingatlanra, így egy újabb helyi adót talán indokolatlannak tartott a jogalkotó. A módosítást indokolhatta az is, hogy így nem szükséges a helyi adókról szóló törvényt sem módosítani, és a települések "szabadabb kezet kapnak" a szabályozás megalkotására.
 

Eljárási rendelkezések

A jogvédelmi eszköz alkalmazásával kapcsolatos eljárásokra vonatkozó általános szabályokat is a törvény rögzíti. Az önkormányzat a rendeletében valamennyi, az e törvényben, valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényben (Ákr.) nem szabályozott vagy kifejezetten önkormányzati hatáskörbe utalt eljárási kérdésben – figyelemmel az Ákr. 8. § (3) bekezdésére, valamint a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 142/A. §-ára – kiegészítő rendelkezéseket állapíthat meg [12. § (3) bek.].

A törvény - és az ez alapján megalkotott helyi rendelet - hatályba lépését követően jogvédelmi eljárást a képviselő-testület folytathatja le, és a hatáskörét kizárólag a képviselő-testület bizottságára ruházhatja át. Az egyszerűsített eljárás lefolytatására a jegyző is jogosult lehet [14. §].

A tervezet alapján a jogvédelmi eljárás kizárólag a betelepülni szándékozó kérelmére indul meg, és a rendelet előírhatja a betelepüléssel összefüggő egyedi döntést megelőző személyes meghallgatást is [15. § (1) bek.; 17. § (1) bek.]. Az önkormányzat a rendeletében méltányossági döntéshozatali jogkört állapíthat meg. A méltányossági alapú döntés meghozatalára abban az esetben kerülhet sor, ha a betelepülés valamely objektív vagy mérlegelési alapú feltétele nem teljesül, de a betelepülés mellett méltányolható érvek hozhatók fel [19. § (1) bek.].
 

Jogorvoslati lehetőségek

A törvény nem tér ki a jogorvoslati lehetőségekre, ezért az általános szabályokat kell ebben az esetben is alkalmazni. A bizottság vagy a jegyző által hozott döntéssel szemben a képviselő-testülethez lehet majd fellebbezést benyújtani, illetve a jogvédelmi eljárást lezáró döntéssel szemben a közigazgatási perrendtartás szabályainak megfelelően keresetet lehet majd előterjeszteni.

 

A települések karaktere és épített öröksége is védendő érték

A tervezet preambuluma szerint az új szabályozás célja, hogy "összhangot teremtsen az egyéni jogok és a közösségi érdekek között, miközben megőrzi a magyar falvak, városok és közösségek értékeit a következő generációk számára is”.
 

A települések a településtervek és a településképi követelmények megalkotása körében tudják szabályozni a települések karakterének megőrzését, azonban az országos jogszabályok adta eljárási keretek és szankciórendszer csak korlátozottan alkalmas arra, hogy megnehezítse az értékes épületállomány pusztulását. Hiába dönt úgy a település, hogy nem enged új telkeket beépíteni, és ezzel korlátozza a lakosság növekedését, ha az önkormányzat a rendeltetési egységek számának korlátlan növelésével szemben csak komoly nehézségek árán tud fellépni, nem beszélve a nem lakóterületek benépesüléséről. Tapasztalatom szerint - főként a kisebb települések - sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy a jelenlegi jogszabályi környezetben a megengedett rendeltetési egység szám túllépése esetén az ellenőrzés, kötelezés és szankcionálás joga az önkormányzaté (lásd a Méptv. 100. §-át). 

A közösség életkörülményeit érdemben befolyásolja az épített környezet, és csak ennek hatékony védelme biztosíthatja, hogy az adott településen nem indulnak el olyan folyamatok, amelyek végül a jelenlegi települési szövet szétszakadását okozzák.

A Méptv. tartalmaz előírásokat a zöldterületek védelme és a telkek további elaprózódottságának megelőzése érdekében, és ha a települések is hatékony eszközrendszert kapnak a jelenlegi beépítettségi mérték megőrzésében, akkor nem lesz lehetőség a település által nem támogatott változások bekövetkezésére.
 

Fontosnak tartom, hogy a települések éljenek az építési jogi és településkép-védelmi eszközeikkel, és az országos jogszabályok hatékonyan támogassák a jogsértésekkel szembeni szankcionálást és a végrehajtást.