Építési § jog - pontosan, egyszerűen, közérthetően

A 2012. évi LXXV. törvény és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (Ket.) egymással ellentétes rendelkezéseket tartalmazott, ezt az ellentmondást oldotta fel a módosítás.

Magyar Közlöny: 2013. évi 66. szám Érintett jogszabály: 1990. évi XCIII. törvény Módosította: 2013. évi XXXVII. törvény Hatályos: 2013. április 21. A 2013. évi XXXVII. törvény 47. § (15) bekezdése iktatta be az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 33. § (2) bekezdés új 41. pontját. Az Itv. új pontja szerint az építésügyi hatóság által a használatbavétel tudomásulvételről kiállított hatósági bizonyítvány kiállítására irányuló eljárás tárgyi illetékmentes eljárásnak minősül, ezért az építésügyi hatóság nem kérhet illetéket az építtetőtől.

2013.április 19-étől az építési naplónak egy összesítő lapot is kell tartalmaznia, amely a fővállalkozó kivitelező vagy annak felelős műszaki vezetőjének jogszabály által meghatározott nyilatkozatait rögzíti.

Magyar Közlöny: 2013. évi 61. szám Érintett jogszabály: 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet Módosította: 109/2013. (IV. 9.) Korm. rendelet Hatályos: 2013. április 19. A lánctartozás megakadályozását elősegítő intézkedésekről szóló 1593/2012. (XII. 17.) Korm. határozat 3. pontja arra kérte fel a belügyminisztert, valamint a közigazgatási és igazságügyi minisztert, hogy dolgozzanak ki olyan javaslatot, amely az építési munkaterület építtető birtokába adásának korlátozásával elősegítheti a vállalkozó jogos követelésének kiegyenlítését. A 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendeletben található egyes módosítások ezen célt próbálják megvalósítani. I.4.1. Az építési munkaterület fogalma A lánctartozás megakadályozását elősegítő intézkedésekről szóló 1593/2012. (XII. 17.) Korm. határozattal a Kormány felhívta a belügyminisztert és a közigazgatási és igazságügyi minisztert, hogy a tartozási lánc elleni fellépés egyik lehetséges eszközeként a) vizsgálják meg az építési szerződések teljesítéséhez kapcsolódó munkaterület birtokba adásának feltételeit, korlátozását vagy kizárását, valamint a birtoklás tartalmát, és korlátozását, b) dolgozzanak ki olyan javaslatot, amely az építési munkaterület építtető birtokába adásának korlátozásával elősegítheti a vállalkozó jogos követelésének kiegyenlítését. A Kormány első lépésként módosította az építési munkaterület fogalmát. Az építési munkaterületnek minősül a) az építőipari kivitelezési tevékenység végzésének az építtető által a fővállalkozó kivitelezőnek, alvállalkozói szerződés esetén a megrendelő vállalkozó kivitelező által az alvállalkozónak átadott helye; b) a munkaszervezéssel összefüggő felvonulási, előkészítési, valamint a tevékenység végzéséhez szükséges építési anyagok, gépek, szerkezetek, szerelvények és felvonulási épületek elhelyezésére és az előkészítő technológiai munkafolyamatok elvégzésére szolgáló terület [191/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 2. § a) pont]. Az építési munkaterület új eleme, hogy a jogszabály rögzíti azt, hogy kitől és ki részére kell megtörténnie a munkaterület átadásának. Az építtető a fővállalkozó kivitelezőnek, a megrendelő vállalkozó kivitelező pedig az alvállalkozónak adja át a munkaterületet. Az építtető jogszabályi feladatai között a birtokbaadási eljárás helyett már az építési munkaterület átadás-átvételi eljárásában való részvétel szerepel [191/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 7. § (2) bek. f) pont]. A birtokbaadási eljárás szabályozásának megszüntetése miatt a teljesítésigazolás kiállítására és a fővállalkozó kivitelező által számlázható összeg meghatározására már kizárólag a fővállalkozói teljesítési értesítés kézhezvételétől számított legfeljebb tizenöt munkanapon belül kerülhet sor (2013. április 19-e előtt a birtokbaadási eljárás lezárása is lehetett a kezdő időpont) [191/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 7. § (2) bek. i) pont]. I.4.2. Használatbavételi engedély feltétele: az építési munkaterület visszaadása A használatbavételi engedély iránti kérelmet az építtető az építmény rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmassá válásakor adhatja be, az építési engedély hatályossága alatt - a használatbavétel előtt - az építésügyi hatósághoz. A 2013. április 19-ét követően hatályos rendelkezés alapján a használatbavételi engedély iránti kérelem új feltétele lett az is, hogy az építési munkaterületet az építtető részére, építési naplóban igazoltan átadták [312/2012. (XI. 8.) Korm. rend. 39. § (4) bek.]. Ez azt jelenti, hogy ameddig a vállalkozó igazolhatóan vissza nem adja a munkaterületet, addig az építtető nem is adhatja be a használatbavételi engedély iránti kérelmét. Ezzel a megoldással szeretné a jogalkotó inspirálni arra az építtetőt, hogy minél előbb kifizesse a vállalkozót, vagy állapodjanak meg a fennmaradó tartozásról. A munkaterület átadásával kapcsolatos további új rendelkezések 2013. július 1-jével és október 1-jével lépnek hatályba, ezeket a későbbiek során fogjuk ismertetni.

A 109/2013. (IV. 9.) Korm. rendelet 2013. április 19-étől az építés számos szereplőjének új feladatokat adott, illetve lecserélte a tanácsadó mérnök elnevezését.

A jogalkotó 2013. április 19-étől pontosította az engedélytől eltérő, a teherviselési tulajdonságot, képességet érintő módosítások elvégzésének feltételeit.

A 109/2013. (IV. 9.) Korm. rendelet módosította a tartószerkezeti kivitelezési tervdokumentáció készítésének előírásait, és még két másik kérdésben egészítette ki a kiviteli tervekre vonatkozó szabályokat.

Magyar Közlöny: 2013. évi 69. szám Érintett jogszabály: 2011. évi LXXVII. törvény Módosította: 2013. évi LI. törvény Hatályos: 2013. április 26. A világörökségről szóló 2011. évi LXXVII. törvény kiegészítésében rögzítették a világörökségi helyszínek kezelési elveit. A kultúráért felelős miniszter jogosult akár a használótól el is venni a kezelt ingatlant, ha az a jogszabályi követelményeket nem teljesíti. A világörökségről szóló 2011. évi LXXVII. törvény (Vötv.) korábbi 13. § (6) bekezdése alapján a kultúráért felelős miniszter (a nemzeti erőforrás miniszter) - az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter (nemzeti fejlesztési miniszter) közreműködésével – 2012. év végéig köteles volt felülvizsgálni a világörökségi helyszínen található, állami tulajdonban lévő vagyonelemek hasznosítására vonatkozó bérleti, vagyonkezelési vagy egyéb használati jogviszonyt alapító szerződéseket. Ha valamely szerződés az az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete 1972. november 16-án kelt, az 1985. évi 21. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló egyezménnyel vagy e törvényben rögzített célokkal ellentétes vagy azok megvalósítását jelentős mértékben korlátozza, illetve akadályozza, az a kultúráért felelős miniszter részéről meghatározott intézkedések megtételét igényeli. Az Országgyűlés a szerződések felülvizsgálata során szükségessé váló törvénymódosításokat a 2013. évi LI. törvénnyel fogadta el. A módosítás egyértelművé tette, hogy a világörökségi vagy a világörökségi várományos területté nyilvánítás a már fennálló védettségen túl – a Vötv-ben foglalt kivételekkel - további oltalmat nem keletkeztet. A korábbi szövegben nem volt utalás magára a Vötv-re, ezért ez ellentmondást jelentette a törvény egyéb tartalmára tekintettel [2011. évi LXXVII. tv. 1. §]. Az Országgyűlés a világörökségi és a várományos helyszínek használatára, bemutatására, fejlesztésére, helyreállítására vonatkozóan egységes kezelési elveket vezetett be. A Vötv. hatálya alá tartozó helyszínek kezelése csak a világörökségi címhez méltó módon történhet, így különösen a) a helyszínnek meg kell őriznie eredeti értékeit, egységes látképét, történeti környezetbe ágyazott, illetve egyedi megjelenését különösen a - nappali és éjszakai - látvány, a térbeli kapcsolatok és arányok tekintetében, b) ne veszélyeztesse a helyszín hitelességét, sértetlen fennmaradását és integritását, továbbá ne eredményezze a világörökségi értékek károsodását és a károsodás veszélyét ne idézze elő, c) méltón illeszkedjen a terület kulturális, történeti, természeti értékeihez, d) ne okozza akár közvetlenül, akár közvetve az egyetemes és nemzeti értékek csökkenését, értékvesztését, e) érvényesüljön a közérdeknek megfelelő és hiteles, a világörökségi helyszínhez méltó funkció és jelleg, f) biztosított legyen a világörökségi értékekhez való hozzáférés, a megközelíthetőség és a zavartalan látogatás [2011. évi LXXVII. tv. 3. § (4) bek.]. A 2013. évi LI. törvény hatáskört biztosít a kultúráért felelős miniszternek arra, hogy hivatalból, az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv vagy a világörökségi helyszínen működő világörökségi gondnokság kérelmére megvizsgálja a világörökségi területen levő, állami tulajdonban álló vagyonelem használatát és hasznosítását. Ha a kultúráért felelős miniszter azt állapítja meg, hogy használata vagy hasznosítása nem felel meg a Vötv. kezelési elveiben foglalt követelményeknek, közigazgatási hatósági határozatban kötelezi az állami vagyonelemet használót vagy hasznosítót arra, hogy a vagyonelemet 30 napon belül az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv birtokába adja (vagyis el is veheti azt a jelenlegi használótól, hasznosítótól). A határozat jogerőssé válásával egyidejűleg az állami vagyonelem használatára illetve hasznosítására vonatkozó, a határozat jogerőssé válása időpontjában érvényes jogviszony a törvény erejénél fogva megszűnik. A felülvizsgálatra hivatalból, az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv vagy a világörökségi helyszínen működő világörökségi gondnokság kérelmére is sor kerülhet [2011. évi LXXVII. tv. 4/A. §]. A kultúráért felelős miniszter felülvizsgálatával összefüggésben felmerülő, másra át nem hárítható költségeket és egyéb fizetési kötelezettségeket az állam a központi költségvetésből finanszírozható [2011. évi LXXVII. tv. 12. § (2) bek. d) pont]. Egyébként a kultúráért felelős miniszter Vötv-ből eredő feladata az is, hogy 2013. év végéig felülvizsgálja a Vötv. hatálybalépésekor az Egyezmény 1. és 2. cikkében meghatározott kritériumok szerint az UNESCO Világörökség Központhoz bejelentett helyszínek Világörökségi Várományos Helyszínek Jegyzékébe történő felvételének indokoltságát [2011. évi LXXVII. tv. 13. § (1) bek.]. A 2013. évi LI. törvénnyel meghatározott kezelési elveket és a miniszter hatáskörét a tövény hatálybalépése időpontjában fennálló birtoklási, használati és hasznosítási viszonyokra, illetve az ezen jogosultságokat megalapozó jogviszonyokra is alkalmazni kell, vagyis nemcsak a változások hatálybalépését követő szerződésekre [2011. évi LXXVII. tv. 13. § (6) bek.].

Magyar Közlöny: 2013. évi 67. szám Érintett jogszabály: 1991. évi IL. törvény Módosította: 2013. évi XLVI. törvény Hatályos: 2013. április 20. A stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetnek történő minősítés határidejét módosította a 2013. évi XLVI. törvény. A Csődtörvény (1991. évi IL. törvény) 65. §-a alapján a Kormány rendeletben stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetnek minősítheti azokat gazdálkodó szervezeteket, a) amelyek adósságainak rendezéséhez, hitelezőikkel való megegyezéséhez, reorganizációjához nemzetgazdasági érdek vagy kiemelt közérdek fűződik, vagy b) amelyek esetében - ha a vagyonhiány és a fizetésképtelenség előreláthatólag nem szüntethető meg - kiemelt gazdaságpolitikai érdek fűződik ahhoz, hogy a jogutód nélküli megszüntetés gyorsabb, átláthatóbb és egységesített eljárásrend szerint történjék [1991. évi IL. tv. 65. § (1) bek.]. Stratégiailag kiemelt jelentőségűnek minősíthető az a gazdálkodó szervezet, a) amelynek működése nemzetbiztonsági, honvédelmi, rendvédelmi, haditechnikai, energiabiztonsági, energiaellátási, iparbiztonsági, katasztrófavédelmi, természetvédelmi, környezetvédelmi, közegészségügyi, közműszolgáltatási, infrastruktúra-fejlesztési, kulturális örökségvédelmi, tömegtájékoztatási, hírközlési, közlekedési, közlekedésbiztonsági, kutatásfejlesztési, népegészségügyi indokból vagy a lakosság alapvető közszolgáltatásokkal, alapvető élelmiszerekkel való ellátása szempontjából országos jelentőségűnek, valamint bel- és külgazdasági, foglalkoztatáspolitikai szempontból, vagy a lakosság távhőszolgáltatással vagy más közműszolgáltatással való ellátása szempontjából kiemelt vállalkozásnak tekinthető, b) amely nemzetgazdasági szempontból jelentős projekteket valósít meg, c) amely törvény által meghatározott országos közfeladatot lát el, d) amely nagy összegű állami szerkezetátalakítási támogatásban, hitelgaranciában, kezességvállalásban vagy exporthitel biztosításban részesült vagy koncesszióköteles tevékenységet folytat, és az említettekkel összefüggésben az állammal vagy állami szervvel (ideértve az említett feladatok ellátására létrehozott állami tulajdonú gazdálkodó szervezeteket is) jogviszonya áll fenn, vagy e) amely az a)-d) pontban nem említett, de nemzetgazdasági stratégiai szempontból kiemelt jelentőségű tevékenységet folytat [1991. évi IL. tv. 65. § (3) bek.]. A stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetnek történő minősítés határidejét módosította a 2013. évi XLVI. törvény. Felszámolási eljárás esetén a korábbi 30 nap helyett már a felszámolás kezdő időpontjától [27. § (1) bekezdés, 28. § (1) bekezdés] számított 365 napon belül hozhatja meg a Kormány a döntését. Csődeljárás esetén változatlanul legkésőbb a csődeljárás kezdő időpontjától [10. § (1) bekezdés] számított 15 napon belül születhet meg a döntést [1991. évi IL. tv. 65. § (2) bek.].A kormányrendelet kihirdetésének hosszabb határidejére vonatkozó rendelkezéseket a 2013. április 20-án már elrendelt csődeljárások és jogerősen elrendelt felszámolások esetében is alkalmazni kell, ha a kormányrendelet kiadására vonatkozó 15 és korábbi 30 napos határidő letelt, de még nem került sor csődeljárásban az egyezségi tárgyalás lezárására, felszámolási eljárásban pedig egyezségkötésre vagy a felszámolási zárómérleg bírósághoz történő benyújtására. Ha a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté történő kijelölésre már folyamatban lévő csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kerül sor, a bíróságnak a rendelet hatályba lépését követő 3 munkanapon belül fel kell mentenie a korábbi felszámolót [1991. évi IL. tv. 83. § (2) bek.].

Magyar Közlöny: 2013. évi 67. szám Érintett jogszabály: 1991. évi IL. törvény Módosította: 2013. évi XLVI. törvény Hatályos: 2013. április 20. A 2013. évi XLVI. törvény bővítette az állami felszámoló tevékenységi körét. A stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet csődeljárása és felszámolása esetén vagyonfelügyelőként, ideiglenes vagyonfelügyelőként, rendkívüli vagyonfelügyelőként, illetve felszámolóként a Kormány által rendeletben kijelölt, kizárólagos állami tulajdonban álló nonprofit gazdasági társaság, az ún. állami felszámoló jár el [1991. évi IL. tv. 66. § (1) bek.]. Korábban az állami felszámoló a Csődtörvényben (1991. évi IL. törvény) meghatározott tevékenységen kívül más gazdasági tevékenységet nem végezhetett. A 2013. évi XLVI. törvény bővíti az állami felszámoló tevékenységi körét azzal, hogy a kizárólagos vagy többségi állami részesedéssel működő gazdálkodó szervezeteknél végzett üzletviteli és egyéb tanácsadást, továbbá az említett gazdálkodó szervezetek tekintetében a Ctv. szerinti végelszámolói, vagyonrendezői tevékenységet végezhet. Az állami felszámolónak a végelszámoló személyére vonatkozó, a 2006. évi V. törvény (Ctv.) szerinti általános követelményeket teljesítenie kell. Az állami felszámoló másik új tevékenységi lehetősége, hogy a helyi önkormányzatok tekintetében a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény szerinti pénzügyi gondnoki tevékenységet is végezhet [1991. évi IL. tv. 66. § (5) bek.; 2006. évi V. tv. 99. §].

Magyar Közlöny: 2013. évi 67. szám Érintett jogszabály: 1978. évi IV. törvény Módosította: 2013. évi XLV. törvény Hatályos: 2013. április 20. A márciusi hóviharok idején elkövetett kábellopások hatására az Országgyűlés döntött a közveszély színhelyén elkövetett lopások súlyosabb büntetési tételeiről. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 316. §-a határozza meg a lopás bűncselekmény tényállási elemeit és az ehhez kapcsolódó büntetési tételeket. A Btk. korábbi rendelkezése szerint a közveszély helyszínén történő elkövetés csak a szabálysértési értékre elkövetett lopás esetében számított minősített esetnek. A 2013. évi XLV. törvény a minősítő körülmények közé emelte a közveszély helyszínén történő elkövetést. Az elkövető büntetése bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés lehet, ha a lopást szabálysértési vagy kisebb értékre közveszély színhelyén követi el [1978. évi IV. 316. § (4) bek. c) pont]. A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés lehet, ha a nagyobb értékre elkövetett lopást közveszély színhelyén követik el, illetve két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés lehet a jelentős értéket elérő, míg öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés lehet a cselekmény következménye, ha közveszély színhelyén különösen nagy értéket elérő dolgot tulajdonítanak el [1978. évi IV. 316. § (5) bek. b) pont, 316. § (6) bek. b) pont, 316. § (7) bek. b) pont]. A 2013. július 1-jétől hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (az új Btk.) 370. §-a már hasonló tartalommal fogja tartalmazni a lopás bűncselekményének szankcióit.

Az ingatlan-nyilvántartási célú földmérési és térképészeti tevékenység részletes szabályait új miniszteri rendelet határozza meg.

A szabálytalan tevékenységek esetei: a jogosulatlan, a szakszerűtlen és a jogszerűtlen tevékenységek. A 2013. évi XXXIV. törvény a jogosulatlan tevékenységek körét bővítette.

Számtalan esetben merül fel kérdésként, hogy ki és milyen tevékenységet végezhet akkor, ha az adott személynek a szakmai hozzáértése megvan, de nincs vállalkozása vagy éppen a vállalkozása nem jogosult kivitelezési tevékenység végzésére.

A szociális közműszolgáltatás kialakítása érdekében mind a villamos energiáról, mind a földgázellátásról szóló törvény végrehajtási rendelete érdemben kiegészült. A 119/2013. (IV.23.) Korm. rendelet egyebek mellett érintette mérőórák leolvasásának és közműszolgáltatás kikapcsolásának feltételeit.

Érintett jogszabály: 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet Módosította: 70/2013. (III. 8.) Korm. rendelet Hatályos: 2013. március 16. A jogalkotó viszonylag gyorsan észlelte, hogy a telekalakítási eljárásokhoz 2013. január 1-jétől kialakított szakhatósági rendszer nem fed le minden engedélyezési eljárást, és előfordulhatnak olyan esetek is, amikor a telekalakítási engedély az érintett település helyi építési szabályzatának figyelembe vétele nélkül alakul ki. A telekalakítási eljárásokat – az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény szerinti telekalakítási eljárásokban, a honvédelmi és katonai célú ingatlanok kivételével – első fokon a járási földhivatalok, másodfokon a megyei földhivatalok járnak el [338/2006. (XII. 23.) Korm. rend. 6. §]. 2013. január 1-jéig a szakhatóság az illetékes építésügyi hatóság volt, és a helyi építési szabályzatnak, a szabályozási tervnek, ezek hiányában az általános érvényű kötelező építésügyi előírásoknak és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben foglalt feltételeknek való megfelelés körében kellett szakhatósági állásfoglalást kiadniuk. Az vonatkozó rendelet szerint 2013. január 1-jétől az építési tevékenység helye szerinti jegyzőt kellett megkeresni szakhatóságként. Ez azért nem volt megfelelő kijelölés, mert telekalakításnál nincs építési tevékenység (lásd: 404/2012. (XII. 28.) Korm. rendelet 8. § (2) bek. és 2. sz. melléklet). A szakkérdés is pontatlan volt, mivel a szakhatóság állásfoglalásában arra térhetett ki, hogy az építmény elhelyezése megfelel-e a településrendezési követelményeknek és a helyi építési szabályzatnak. Ez a megfogalmazás azért nem volt pontos, mert olyan telekalakítási eljárás is létezik, amelynek lefolytatása nem érint meglévő építményeket, de ettől függően a telekalakítás során az építésügyi előírásoknak is érvényt kell szerezni. A földhivatal építmények nélküli telkek esetében nem volt köteles megkeresni a jegyzőt. A hiba felismerését követően a jogalkotó a 70/2013. (III. 8.) Korm. rendelet 16. §-a és 1. számú melléklete már úgy módosította a szakhatóságokat kijelölő rendelkezéseket, hogy a telekalakítás helye szerint illetékes települési, fővárosi kerületi önkormányzat jegyzője adhat ki szakhatósági állásfoglalást. A szakkérdés meghatározása is pontosításra került, mivel a jegyzői szakhatósági állásfoglalást abban a kérdésben kell megkérni, hogy a telekalakítás megfelel-e a településrendezési követelményeknek és a helyi építési szabályzatnak Telekcsoport újraosztása, telek megosztása, telkek egyesítése és telekhatár rendezése esetén is be kell kérni a jegyző szakhatósági állásfoglalását, csak az az eset a kivétel, ha termőföldek birtok összevonási céllal történő telekalakítását kérelmezik, legfeljebb 50 hektárig (a kialakítandó földrészletek területe nem lehet kisebb a változás előtti területtől) [338/2006. (XII. 23.) Korm. rend. 17/C. § (1) bek., 4. számú melléklet 1. pont].

Érintett jogszabály: 320/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet Módosította: 7/2013. (I. 18.) Korm. rendelet Hatályos: 2013. február 2. 2013. február 2-ától új szabály rendelkezik arról, hogy melyik hatóság jár el a felvonók (liftek) létesítése, felújítás, átalakítása esetében, de ez még nem jelenti azt, hogy egyértelmű lenne a hatáskörök elosztása.

Érintett jogszabály: 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet Módosította: 404/2012. (XII. 28.) Korm. rendelet Hatályos: 2013. január 1. Telekalakítási engedélyezési eljárásokban a járási földhivatal (korábbi elnevezése: körzeti földhivatal) az engedélyező hatóság. 2013. január 1-jéig a 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 4. számú melléklet 1. pontja alapján a telekalakítási engedélyezési eljárásokban az illetékes építésügyi hatóság volt szakhatóság, és a helyi és az országos építésügyi előírásokban foglalt feltételeknek való megfelelés körében kellett szakhatósági állásfoglalást kiadniuk. A telekalakítási eljárásokba három lényeges változást vezetett be az új jogszabály.

A 2013. évben életbe lépő módosítások az építkezőket építőiparban dolgozókat nem csak az építésügyi jogszabályok változása kapcsán érinti, hanem a munkajogi jogszabályok változása kapcsán is. Az új Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) több rendelkezése már 2012. júliusában hatályba lépett, egy további része 2013. január 1. napjával lép hatályba. Jelen cikkben röviden össze kívánjuk foglalni a 2013-ban életbe lépő módosításokat, azok kihatásait az építőiparban dolgozókra.

A 2013. év sem hagyja változások nélkül az építésjogi jogszabályokat. Ezek közül számos változás  érinti a kivitelezést és számos változás érinti az építésügyi eljárást. Elsőként vegyük sorra a fontosabb változásokat hozó jogszabályokat, majd azok hatásait.