Építési § jog - pontosan, egyszerűen, közérthetően

Közintézményekben és munkahelyeken a tulajdonos és az üzemeltető is felelős a vízminőségért

A csapvíz minőségét ezentúl a vízvételi helyen, azaz a csapoknál is ellenőrizni fogják. Fontos tudni, hogy az ivóvíz minőségéért nem csak a szolgáltató, hanem az épület tulajdonosa, az üzemeltető és a munkáltató is felelős. Ezért különös figyelmet kell fordítani minden olyan ivóvízhálózatba épített berendezés kiválasztására, ami az ivóvíz minőségét ronthatja. Kiemeleten fontos az ivóvíz ólomkoncentrációjának minimalizálása. Ivóvízhálózat felújításakor már most figyelni kell a 2036-os célértékekre.

Magyar Közlöny: 2023. évi 5. szám
Új jogszabály: 5/2023. (I. 12.) Korm. rendelet
Hatályát veszti: 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet
Hatályos: 2023. január 12.
 

Minden csapvíz ivóvíz?

Az új kormányrendelet felváltja az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendeletet. Az 5/2023. (I. 12.) Korm. rendelet az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 2020. december 16-i (EU) 2020/2184 európai parlamenti és tanácsi irányelvet ülteti át a magyar jogrendbe.

Az új rendeletet csak akkor tudjuk jól értelmezni, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a csapvíz és az ivóvíz két különböző fogalom. Egyszerűen megfogalmazva: a csapvíz hálózati víz, mely felhasználható emberi fogyasztásra, ha az megfelel az ivóvíz kritériumainak.

A rendelet definíciója szerint ivóvíz minden, eredeti állapotában vagy kezelés utáni állapotban lévő, ivásra, főzésre, ételkészítésre vagy egyéb háztartási célra szánt víz, függetlenül annak eredetétől és attól, hogy szolgáltatása elosztóhálózatból vagy tartálykocsiból történik-e, illetve, hogy azt palackba vagy más zárt edényzetbe töltik-e, beleértve a forrásvizet is. Ezen kívül ivóvíz valamennyi víz, amelyet a 178/2002/EK rendelet 2. cikke szerint az élelmiszeripari vállalkozások élelmiszer előállításához használnak fel, beleértve mindazon anyagoknak és termékeknek a gyártását, feldolgozását, tartósítását és forgalmazását, amelyek emberi fogyasztásra szolgálnak (élelmiszerüzemi célú víz) [5/2023. (I. 12.) Korm. rend. 2. §].

Itt jegyeznénk meg azt is, hogy az építőipari szakembereknek tisztában kell lenniük azzal is, hogy az épületben eltérő vízkezelést igényel a technológiai víz és az emberi fogyasztásra szánt víz. A gépek és berendezések számára kedvező lágyított víz nem ajánlott emberi fogyasztásra.
 

Ellenőrzés forrástól a csapig

Az ivóvíz minőségét szabályozó, 2023. január 12-én hatályba lépett új rendelkezések a korábbinál is nagyobb hangsúlyt helyeznek az ivóvízzel összefüggő kockázatok csökkentésére. Az új európai uniós szabályozás révén további lehetséges szennyezőkre terjed ki az ivóvízminőség ellenőrzése. A Nemzeti Népegészségügyi Központ tájékoztatása szerint a népegészségügyi és vízügyi hatóságok, valamint az ivóvízszolgáltatók együttműködve az ivóvíz minősége szempontjából releváns veszélyeket a vízforrásoktól egészen a fogyasztói csapig ellenőrzik. Mindennek köszönhetően a jövőben a lakossági tájékoztatás is bővül, még több információ lesz elérhető a csapvíz minőségére vonatkozóan. A kormányrendelet indokolása szerint a kiterjesztett lakossági tájékoztatás erősítheti a csapvíz fogyasztása iránti bizalmat is. Az új szabályozás arra is kiterjed, hogy milyen lépésekkel valósítható meg az egészséges ivóvízhez való hozzáférés mindenki számára.
 

forrás: pexels.com

A legfontosabb - fogyasztó számára releváns - változás a CSAPVÍZ minőségéről való tájékoztatási és tájékozódási kötelezettség. Többé már nem lehet arra hivatkozni, hogy nem tudtuk, mit jelent az, hogy a szolgáltató csak a vízóráig felel a víz minőségéért [5/2023. (I. 12.) Korm. rend. 19. §].

A rendelet egyértelműen fogalmaz, és meghatározza azok szerepét, feladatát, felelősségét, akik tehetnek annak érdekében, hogy a víz a fogyasztás helyén (akár csapból, akár vízadagolóból, víztisztítóból származik) is megfeleljen az ivóvíz minőségi követelményeinek.

Közintézmény esetében az épület üzemeltetője, ennek hiányában a tulajdonosa gondoskodik a vízbiztonság fenntartásáról, a megfelelő ivóvízminőség biztosításáról és fenntartásáról annak érdekében, hogy a Rendelet 4. §-ban meghatározott követelmények az ivóvízhasználat tényleges helyén teljesüljenek. Ha a közintézményben az ivóvíz minősége az épület belső hálózatának állapota, anyagai, vagy a vízellátás módja miatt nem felel meg a meghatározott követelményeknek, az épület üzemeltetője, ennek hiányában a tulajdonosának azonnal meg kell kezdenie a szükséges ivóvízminőség javító intézkedéseket, fejlesztéseket és beruházásokat, és gondoskodnia kell azok lehetséges legrövidebb időn belül történő befejezéséről, valamint a szükséges fejlesztések és beruházások lezárultáig folyamatosan biztosítania kell legalább egy, a fogyasztók számára reálisan elérhető jellemző fogyasztási ponton a megfelelő ivóvízhez való hozzáférést [5/2023. (I. 12.) Korm. rend. 5. §].

Nem csak a vízszolgáltatóknak és az ellenőrző hatóságnak van feladata az új rendeletnek való megfelelés teljesítése kapcsán. A vízfogyasztó, munkahelyi vezető, ingatlan tulajdonos, épület üzemeltető szerepe is felértékelődik a vezetékes víz "ivóvíz minőségének" megőrzése, biztosítása kapcsán.

Fontos változás, hogy közintézményben és munkahelyeken a megfelelő vízminőséget az ivóvízhasználat tényleges helyén kell biztosítani [5/2023. (I. 12.) Korm. rend. 5. § (5) bek.].

A házi vízelosztó rendszerben előforduló vízminőségi határérték túllépése miatt fennálló egészségkockázat csökkentése érdekében a népegészségügyi szerv meghatározza és javasolja a meg nem felelés kockázatát csökkentő vagy megszüntető intézkedéseket.
Ezen felül a népegészségügyi szerv tájékoztatja az ingatlantulajdonosokat, fenntartókat, épület üzemeltetőket és az érintett fogyasztókat a vízminőség javítása érdekében szükséges és általuk tehető további intézkedésekről, beavatkozási lehetőségekről [5/2023. (I. 12.) Korm. rend. 5. § (4)-(5) bek.].
 

Kiemelten fontos az ólomkockázat értékelése

Az új rendelet kiemelten foglalkozik az ivóvíz ólomtartalmával. Az ivóvíz céljára használt csapvízben az ólom jelenlegi határértéke 10 µg/l. Az értéket legalább a házi vízelosztó rendszer betáplálási pontján el kell érni. A szigorúbb 5 μg/liter határértéket legkésőbb 2036. január 12-ig kell elérni. Az ólom határértéke addig az időpontig 10 μg/liter, de az ivóvízzel érintkezésbe kerülő termékek termékengedélyezéssel összefüggésben ólom paraméter esetén már az 5 μg/liter határérték alkalmazandó [5/2023. (I. 12.) Korm. rend. 1. melléklet].

A rendelet azt is kimondja, hogy törekedni kell a lehető legalacsonyabb, illetve 2036. január 12-ig az 5 μg/liter célérték elérésére. Az 5 μg/liter célérték három esetben határértékként alkalmazandó:
1. az ivóvízzel vagy használati melegvízzel érintkezésbe kerülő termékek értékelésénél;
2. 2036. január 12. után az elsőbbségi intézményekben;
3. 2036. január 12. után újonnan átadásra kerülő vagy azokban a meglévő épületekben, ahol az ivóvízhálózat teljes körű felújítása 2036. január 12. után valósul meg.

Az elsőbbségi intézményekben tehát a 2036. január 12. előtti épületen belüli ivóvízhálózatot érintő felújításokat is úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy 2036. január 12-én megfeleljenek a szigorúbb határértéknek. Mivel az épületen belüli ivóvízhálózatok ritkán kerülnek felújításra, ezért ez azt jelenti, hogy meglévő épületek vízvezeték hálózatának felújításakor már 2023-ban érdemes ezt a szempontot figyelembe venni.
 

Az ólomkockázat tekintetében elsőbbségi létesítmény a kiemelt kockázatú gyermekintézmény vagy az országos tisztifőorvos által elvégzett általános kockázatértékelés során ólom vonatkozásában kockázatosként azonosított egyéb létesítmény.

Az ólomkockázat tekintetében elsőbbségi létesítmény üzemeltetője, a tulajdonossal egyeztetve, vagy üzemeltető hiányában az elsőbbségi létesítmény tulajdonosa a létesítményhez tartozó épületben vagy épületekben szolgáltatott ivóvíz ólomtartalmára vonatkozóan kockázatértékelést készít, amelyet a rendelet módszertani szempontjainak való megfelelés vizsgálatára irányuló jóváhagyás céljából a járási hivatal részére be kell nyújtania. A jóváhagyott kockázatértékelés felülvizsgálatát az ólomkockázat tekintetében elsőbbségi létesítmény üzemeltetője, ennek hiányában a tulajdonosa hatévente vagy az épület ivóvízhálózatát érintő jelentős változás esetén soron kívül elvégzi, és a kockázatértékelést jóváhagyásra a járási hivatal részére be kell nyújtania [5/2023. (I. 12.) Korm. rend. 9. §].

Itt írtunk még az ivóvízhálózat ólomkockázatáról:

- Úton az ólommentes víz felé

- Milyen termékeket tervezhet be a tervező az épület ivóvízhálózatába?

- Egészséges-e az ivóvíz az általunk kinézett ingatlanban?
 

Kockázatot jelenthetnek a vízszűrők és a vízadagolók is

Munkahelyeken is egyre népszerűbbek a hálózati vízadagolók, a ballonos adagolók és a víztisztító berendezések. Ezek a berendezések megfelelő karmantartás hiányában jelentős kockázatot jelentenek és a csapvíz minőségét ronthatják. Hasonlóan a ballonos vízadagolók használata is kockázatot hordoz magában. A kockázatok csökkentése érdekében kockázatértékelést kell végeztetni és a berendezés ivóvízbiztonsági engedélyében rögzített karbantartási előírásokat szigorúan be kell tartani. Az ivóvízhálózatra csatlakoztatott vízadagolók és vízszűrők kiválasztását bízza ivóvízminőségben jártas szakemberre.

Itt írtunk a víztisztítókról: Ne vegyen olyan víztisztítót, ami tiltólistán szerepel!
 

Kockázatértékelés és vízminőség mérés

Azt tanácsoljuk az Építésijog.hu olvasóinak, hogy különösen meglévő épületek, munkahelyek és közintézmények esetén végeztessenek ivóvíz kockázatelemzést és előzetes vízminőség méréseket. Hasznos lehet ehhez a WELL Building Standard előírásait is követni.

Átfogóbb szemlélettel a vízminőség rendszeres ellenőrzését BELTÉRI levegőminőség mérésekkel is ki lehet egészíteni. Átfogóbb szemlélettel az épület üzemeltetését úgy lehet rezlienssé tenni, hogy a helyszíni méréseket takarítási irányelvekkel és vészhelyzeti készültség tervekkel egészítik ki, pl.  egy WELL Health-Safety Rating minősítéssel harmadik fél által hitelesítve. A helyszíni méréseknek és a harmadik fél általi hitelesítésnek köszönhetően a felhasználók hiteles információt kaphatnak az őket körülvevő épített környezet minőségéről.

A cikk szakmai lektora: Azari Katalin vegyészmérnök, ivóvíz tanácsadó