Felelősségi károk valós példákkal, avagy, mikor fizet a biztosító? - 10. rész. Süllyed a családi ház

Egy családi ház tervezési hibája akár évekkel később, a beköltözés után válhat észrevehetővé. Az első jel lehet egy repedés a falon, egy nehezen záródó ajtó vagy a padló fokozatos süllyedése. Mire a hiba felismerhetővé válik, a helyreállítás költsége már több tízmillió forintra rúghat. A kötelező tervezői felelősségbiztosítás mellett is előfordulhat, hogy a kár egy része megtérítetlen marad. Az alábbi eset bemutatja, hogyan vezetett egy hibás alapozási koncepció 68 millió forintos kárhoz, és hogyan korlátozhatja a biztosítási limit a biztosító által fizetett összeget.

 

A konkrét eset

Egy család lejtős, korábban feltöltött telken szeretett volna otthont építeni. A tervek egy mintegy 185 négyzetméter alapterületű, kétszintes, részben alápincézett családi házról szóltak. A telek első látásra alkalmasnak tűnt a beépítésre, a lejtős terep és a korábbi feltöltés miatt azonban az alapozás megtervezése különös körültekintést igényelt volna.

A család az építész tervezőtől az építészeti-műszaki tervek elkészítését és a megvalósításhoz szükséges szakmai közreműködést várta. A kivitelező a tervek alapján kezdte meg a munkát, az alapozás során azonban olyan talajréteget tárt fel, amely eltért a tervezéskor feltételezett talajviszonyoktól.
 

Az álomszerű fekvéssel bíró telek nem volt olyan stabil, mint amilyennek látszott

A felszínen ez nem volt mindenhol volt érzékelhető a feltöltés, a földmunka során azonban változó tömörségű, laza talajréteg jelent meg. A részben alápincézett épület és a lejtős terep miatt a talajrétegek eltérő teherbírásának különösen nagy jelentősége volt.

A család számára a telek a környezet, a kilátás és az építési lehetőség miatt ideálisnak tűnt. A későbbi vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a ház egyes részei nem azonos talajviszonyokra kerültek, ezért az alapozásnak a differenciált süllyedés kockázatára is fel kellett volna készülnie.

Az építész tervező egy korábbi, a teljes építési területre nézve nem megfelelően reprezentatív talajvizsgálatra támaszkodott. Célzott talajmechanikai vizsgálatot nem kért, és a lejtős, feltöltött telek sajátosságait nem tárta fel olyan részletességgel, amely a tervezett épülethez igazodó alapozási döntéshez szükséges lett volna.

A terv hagyományos sávalapozással és részleges pincével számolt. Az alapozási munkák során feltárt laza feltöltés ellenére további vizsgálat és tervmódosítás nélkül folytatódott a kivitelezés. A tervező nem alakított ki megfelelő korrekciós megoldást, és a beruházó figyelmét sem hívta fel kellő egyértelműséggel arra, hogy a feltárt talajállapot eltér a tervezés feltételezéseitől.
 

A repedések először csak esztétikai hibának tűntek

A család beköltözése után először vékony repedések jelentek meg a belső falakon. Később az ajtók nehezebben záródtak, egyes helyiségek padlója érezhetően megsüllyedt, a pincefalakon pedig egyre hosszabb és szélesebb repedések alakultak ki. A hibákat kezdetben többen olyan épületmozgásként értékelték, amely vakolással és festéssel orvosolható.

A repedések azonban nem álltak meg. A tulajdonosok statikust kértek fel, aki az épület geodéziai felmérését és szerkezeti vizsgálatát is kezdeményezte. A szakértő differenciált süllyedést állapított meg, és arra figyelmeztetett, hogy a mozgás további szerkezeti károkat okozhat, ha nem történik gyors és megfelelő beavatkozás.
 

A javítás nem vakolással kezdődött

A helyreállítás idejére a családnak ideiglenesen ki kellett költöznie. A beavatkozás nem korlátozódhatott a repedések kijavítására: az épület teherátadását és az alapozási viszonyokat kellett rendezni. Ennek részeként aláalapozásra és talajmegerősítésre, a pincefalak szerkezeti megerősítésére, valamint az érintett épületrészek részleges bontására volt szükség.

A bontás érintette a gépészeti és elektromos rendszerek egyes szakaszait is, ezért a megerősítést követően ezek visszaépítésével, az épület belső és külső helyreállításával, valamint az állagmegóvással is számolni kellett. A család kára így nem pusztán egy hibás alapozás kijavításának költségéből állt.
 

A vizsgálat eredménye

A szakértői vizsgálat kiterjedt a tervezési dokumentációra, a talajvizsgálati anyagokra, az építési napló bejegyzéseire, a kivitelezés során feltárt talajrétegekre, a geodéziai mérésekre, a számlákra és a helyszíni állapotra. A megállapítás szerint az épület károsodását nem egyetlen későbbi esemény okozta, hanem az alapozási koncepció és a tényleges talajviszonyok közötti eltérés, valamint az eltérés megfelelő kezelése és ellenőrzése elmaradásának együttes hatása.

A kivitelező közrehatása külön vizsgálat tárgya volt, mert az alapozáskor feltárt laza feltöltés mellett a munkát nem állították le, és a tervezői korrekciót nem kényszerítették ki. A szakértői bizonyítás és a szerződéses feladatok összevetése alapján azonban a hibás alapozási koncepció a tervező felelősségi körében is önálló jelentőséggel bírt.
 

Miért felelhet az építész tervező?

Ha az építész tervező a szerződésben vállalt feladatait nem megfelelően teljesíti, a felelősség vizsgálatának kiindulópontja a szerződésszegés. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, vagyis a Ptk. 6:142. §-a alapján a szerződésszegő fél köteles megtéríteni a másik félnek a szerződésszegéssel okozott kárt. A Ptk. 6:143–6:144. §-ai a kártérítés terjedelmének és a mentesülésnek a további szempontjait rendezik.

A tervező feladata nem merül ki abban, hogy a megrendelő által átadott adatokat formailag beépíti a tervbe. A tervezőnek szakmai szempontból értékelnie kell a rendelkezésére álló információk alkalmasságát, fel kell ismernie a bizonytalan vagy hiányos talajadatok kockázatát, és figyelmeztetnie kell a megrendelőt, ha további vizsgálat vagy eltérő alapozási megoldás szükséges.

Az építészeti-műszaki tervezési tervnek nemcsak esztétikai vagy engedélyezési szempontból kell megfelelőnek lennie. A tervnek a megvalósíthatóság és a rendeltetésszerű használhatóság követelményének is meg kell felelnie. Ha a tervező olyan alapozási koncepciót választ, amely a tényleges talajviszonyok mellett előre láthatóan nem biztosítja az épület megfelelő alátámasztását, a hibás teljesítésből eredő felelőssége akkor is fennállhat, ha a kivitelező később szintén hibázott.

A kivitelező esetleges közrehatása ezért nem törli el automatikusan a tervező felelősségét. A felelősségi arányokat a konkrét feladatmegosztás, a szakmai szabályok, a rendelkezésre álló információk, a figyelmeztetések és az okozati összefüggés alapján kell meghatározni.
 

A 68 millió forintos számla

A teljes, számlákkal és szakértői dokumentumokkal igazolt kár 68 000 000 forint volt.

A közrehatási arányokat a vizsgálat a tervezőnél 75 százalékban, a kivitelezőnél 25 százalékban állapította meg. Ez a 68 millió forintos igazolt kár alapján a tervező oldalán 51 millió forint, a kivitelező oldalán pedig 17 millió forintos felelősségi részt jelentett.
 

Mit fizet a biztosító?

A biztosítási fedezet azt mutatja meg, hogy a biztosítási szerződés milyen típusú károkra, milyen feltételekkel és milyen kizárások mellett nyújt védelmet. A jogi felelősség és a biztosító helytállása ezért két külön kérdés. Attól, hogy a tervező felelőssége megállapítható, még nem következik automatikusan, hogy a biztosító a teljes felelősségi részt megtéríti.

A tervező építészeti-műszaki tervezésből származó nettó árbevétele a biztosítási évfordulót megelőző évben 20 millió forint alatt volt. Ezért a 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet 15/H. § (1) bekezdés a) pontja szerinti minimumhoz igazodó biztosítást választott: a kötvény káreseményenként 10 millió forintos, éves szinten pedig 20 millió forintos limitet tartalmazott.

A biztosítási esemény és a tervező felelőssége elismerésre került, vagyis a vita nem a felelősség fennállásáról és nem is a biztosítási esemény minősítéséről szólt. A korlátozás kizárólag a biztosítási limitből következett.
 

A tervező 51 millió forintos felelősségi részéből a 10 millió forintos káreseményenkénti limit miatt legfeljebb 10 millió forint volt téríthető. A fennmaradó 41 000 000 forint a tervezővel szembeni személyes követelés maradt.

A számításból jól látható, hogy a kötelező biztosítás a jelen ügyben valódi segítséget jelentett, de a 68 millió forintos teljes kárhoz és a tervező 51 millió forintos felelősségi részéhez képest a térítés kirívóan alacsony maradt.
 

A kötelező biztosítás nem feltétlenül megfelelő biztosítás

A jogszabályi minimum elsősorban megfelelési küszöb: azt mutatja meg, milyen alsó szintű biztosítás szükséges a tervezői tevékenység folytatásához az adott feltételek mellett. Nem azt jelenti, hogy a limit egy családi ház vagy egy összetettebb építési beruházás tényleges kockázatához is igazodik.

A biztosítás kiválasztásakor nem elegendő a káreseményenkénti limitet megvizsgálni. Ellenőrizni kell az éves aggregát limitet, az önrész összegét, az időbeli hatályt és az utófedezetet is. Fontos kérdés, hogy a kötvény a korábbi tevékenységből eredő károkat hogyan kezeli, és milyen feltételekkel marad fenn a védelem a biztosítási időszak megszűnése után.

Ugyancsak meg kell különböztetni a dologi és a tisztán vagyoni károkat. A kötvénynek nemcsak a tervezői hibák általános említését, hanem a szóba jöhető konkrét kárelemeket is megfelelően kell kezelnie. Vizsgálni kell azt is, hogy a fedezet kár bekövetkezése vagy kárbejelentés alapján működik-e, milyen határidőt ír elő a biztosító, és milyen tartalommal kell a káreseményt bejelenteni.

A jelen eset tanulsága ezért nem az, hogy a kötelező biztosítás értelmetlen lenne. Éppen ellenkezőleg: a biztosítás fedezetet adott, de a limit nem követte a tényleges kockázatot. A jogszabályi minimum és a prudens, projektarányos biztosítási összeg két külön fogalom.
 

A jogi háttér röviden

A tervezői felelősségbiztosítás speciális szabályait a 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet, az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló kormányrendelet 15/F–15/J. §-ai tartalmazzák. A 15/G. § a biztosítási kötelezettség és a fedezet egyes feltételei szempontjából, a 15/H. § (1) bekezdés a) pontja pedig az alacsonyabb árbevételi sávhoz kapcsolódó, káreseményenkénti és éves minimumok miatt különösen fontos.

A polgári jogi felelősség vizsgálatánál a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:142–6:144. §-ai irányadók. Ezek alapján vizsgálni kell a szerződésszegést, a kárt, az okozati összefüggést, a kár előreláthatóságát, a mentesülés lehetőségét és a károsult kárenyhítési kötelezettségét. A tervező figyelmeztetési kötelezettsége és a kivitelező feladatainak önálló értékelése nem hagyható figyelmen kívül.

A Kúria Pfv. 21.374/2021/5., Pfv. 20.519/2016/8., Pfv. 20.063/2021/11. és Pfv. 20.089/2022/5. számú határozataihoz kapcsolódó elvek alapján az építési károk megítélésénél a konkrét tervezői és kivitelezői feladatmegosztást, a szakértői bizonyítás eredményét, a figyelmeztetési kötelezettség teljesítését, az okozati összefüggést és a kárenyhítést együttesen kell értékelni. Nem állítható fel minden ügyre alkalmazható, előre rögzített felelősségi arány.

A jogi felelősség és a biztosítói helytállás két külön vizsgálat. Először azt kell eldönteni, hogy ki, milyen jogalapon és milyen mértékben felel a kárért. Ezt követően vizsgálható, hogy a biztosítási szerződés a megállapított felelősségi részt milyen kárelemekre, milyen limitig és milyen önrész mellett fedezi.

Az Építésijog.hu előfizetői az ITT elérhető összeállításban a tervezői felelősségbiztosítással kapcsolatos konkrét kérdésekre kaphatnak válaszokat. 
 

A kötelező minimum limit nem jelenti a felelősség korlátozását is

A családi ház esetében a hibás alapozási döntés 68 millió forintos helyreállítási költséget okozott. A tervező felelősségi része 51 millió forint volt, miközben a kötelező biztosítás a limit és az önrész miatt mindössze 10 millió forintot térített. A tanulság egyértelmű: a kötelező biztosítás megléte fontos, de önmagában nem garantálja a tényleges kár megtérülését. A biztosítási összeget a tervezett munka összetettségéhez és a reálisan előre látható kockázatokhoz kell igazítani.