Építési § jog - pontosan, egyszerűen, közérthetően

01. Mi az a műemlék?

Hajlamosak vagyunk minden régi épületet műemléknek tekintetni, azonban az Örökségvédelmi törvény ennél pontosabban, illetve kategóriákra bontva határozza meg a védendő értékeket. Az Országgyűlés 2020 szeptemberétől a kulturális örökséggel összefüggő védelmi szint fenntartása mellett a műemlékek értékalapú védelmére helyezte a hangsúlyt. A  műemlékeket jelenleg két kategóriába kell sorolni: kiemelten védett műemlék és védett műemlék.

1. Az építészeti örökség védelmének szintjei

Az építészeti örökség védelmének szintjeit az Építési törvényből (1997. évi LXXVIII. tv.) ismerhetjük meg.

Az Építési törvény szerint az építészeti örökség kiemelkedő értékű elemeit
a) nemzetközi (egyetemes),
b) országos (nemzeti) és
c) helyi
építészeti örökség részeként kell kijelölni (védetté nyilvánítani), fenntartani, megóvni, használni és bemutatni. Az építészeti örökség megfelelő fenntartása és megóvása közérdek [1997. évi LXXVIII. tv. 56. §].

A nemzetközi építészeti örökség - a "Világörökség jegyzék"-ben nyilvántartott - kiemelkedő, egyetemes értékű elemeit a vonatkozó nemzetközi egyezményeknek is megfelelően kell fenntartani, megőrizni, használni és bemutatni [1997. évi LXXVIII. tv. 56. § (3) bek.].

Az országos építészeti örökség - a műemléki, természetvédelmi és egyéb védettséget tartalmazó nyilvántartásba vett - kiemelkedő, nemzeti értékű elemeire vonatkozó részletes szabályokat külön törvények állapítják meg [1997. évi LXXVIII. tv. 56. § (5) bek.].

Az építészeti örökségnek azok az elemei, amelyek nem részesülnek országos egyedi műemléki védelemben, de a sajátos megjelenésüknél, jellegzetességüknél, településképi vagy településszerkezeti értéküknél fogva a térség, illetőleg a település szempontjából kiemelkedőek, hagyományt őriznek, az ott élt emberek és közösségek munkáját és kultúráját híven tükrözik, a helyi építészeti örökség részét képezik.

LÁSD még: Helyi építészeti értékvédelem

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2016. évi XCII. törvény előkészítése során a hazai és nemzetközi műemlékvédelmi gyakorlat rövid áttekintését tartalmazó Infojegyzet itt elérhető.
 

2. A kulturális örökség elemei

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (Örökségvédelmi törvény vagy Kötv.) szerint a kulturális örökség elemei:
- a régészeti örökség,
- a hadtörténeti örökség régészeti módszerekkel kutatható elemei,
- a műemléki értékek,
- a nemzeti emlékhely, a kiemelt nemzeti emlékhely és ennek településkép-védelmi környezete[1], valamint
- a kulturális javak [2001. évi LXIV. tv. 7. § 11. pont].

Az Örökségvédelmi törvényből (Kötv.) először a műemléki érték fogalmát emeljük ki: minden olyan
- építmény,
- történeti kert,
- történeti temetkezési hely, vagy
- műemléki terület,
valamint ezek maradványa, továbbá azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese, rendszere, amely hazánk múltja és a magyar nemzet vagy más közösség hovatartozás-tudata szempontjából országos jelentőségű[2] történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlék alkotórészeivel, tartozékaival és beépített berendezési tárgyaival együtt, vagy egyes nevesített értéke vonatkozásában [2001. évi LXIV. tv. 7. § 17. pont][3].

A műemléki védettség a műemléki terület esetében a Kötv. erejénél fogva a védettséget megalapozó műemléki érték egészére terjed ki [2001. évi LXIV. tv. 32/B. § (1) bek. c) pont].

A történeti kert mint műemlék meghatározásból kiderül, hogy műemlék nem csak építmény lehet. A történeti kert történeti vagy művészeti értékkel bíró, önállóan vagy más műemléki értékhez kapcsolódóan, illetve a történeti településszerkezet részeként megjelenő kertépítészeti alkotás, zöldfelület vagy park. A kiemelkedő jelentőségű történeti kert általános védelemben részesíthető, műemlékké nyilvánítható [2001. évi LXIV. tv. 36. § (1)-(2) bek.]. A történeti kertre példa a mecseknádasdi püspöki kert, vagy a Rippl-Rónai József kaposvári villájához tartozó, a festőművész tervei szerint 1908 után kialakított kert [9/2006. (IX. 25.) OKM rend. 3. §; 53/2011. (VIII. 25.) NEFMI rend. 98. §].

Fontos tudni, hogy a műemléki védelem alatt álló történeti kert egésze nem számolható fel, annak védett részei nem szüntethetők meg [2001. évi LXIV. tv. 36. § (4) bek.][4].

A Kötv. szerint védelemben kell részesíteni azokat a történeti temetkezési helyeket (történeti temetőket és temetkezési emlékhelyeket) vagy ezek meghatározott részeit, különösen a sírjeleket, síremlékeket, sírépítményeket, amelyek műemléki értékei a magyar történelem, a vallás, a kultúra és művészet sajátos kifejezői, illetve emlékei [2001. évi LXIV. tv. 37. § (1) bek.]. A műemlékvédelem sajátos tárgyaként 2013-ban műemlékké nyilvánították a Budapest VIII. kerület, Fiumei út 16. számú, 38821/2 helyrajzi számú ingatlanon fekvő Fiumei úti sírkertet (Kerepesi úti temetőt). A temetőben a korábban már egyedi műemlékként nyilvántartott 17 építmény védettsége megmaradt [42/2013. (VIII. 9.) BM rend. 18. § (1)-(2) bek.].
 

3. Az építészeti örökség elemei: egyedi és területi védelem

3.1. Az építészeti örökség elemei: egyedi és területi védelem
a) egyedi védelem: műemlék;
b) területi védelem:
ba) a műemléki környezet
bb) a műemléki jelentőségű terület
bc) a történeti táj [1997. évi LXXVIII. tv. 56. § (1) bek.].

3.2. Egyedi védelem: műemlék

Műemlék: olyan közhiteles nyilvántartásban nyilvántartott műemléki érték, amelyet miniszteri döntéssel, határozattal vagy e törvény alapján miniszteri rendelettel védetté nyilvánítottak [2001. évi LXIV. tv. 7. § 15. pont][5] [6].

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló 2014. évi CVI. törvény 2015. január 1-jei hatállyal[7] átalakította a korábbi műemléki fogalmat, majd a 2020. évi LXXXIX. törvény ismét változtatott a teljes műemléki fogalomrendszeren. A 2020. szeptember 1. napjától hatályos módosításokról szóló törvény indokolása rögzítette, hogy hazánkban közel 15.000 egyedileg védett műemléki érték volt 2020-ban, amelyek három értékkategóriába voltak sorolva:
- "műemlék I. kategória",
- "műemlék II. kategória", valamint
- általános műemléki védelemként "nyilvántartott műemléki érték"[8].

A kategóriák az egyes műemlékek között érdemi különbségtételt jelentettek. Az értékkategóriákhoz tartozó örökségvédelmi bírság (azaz a műemléket ért sérelem esetén kiszabható bírság) besorolása alapesetben az eszmei értékkel azonos besorolást kapott, ami sok esetben nem képes azt a visszatartó erőt biztosítani, ami képes megvédeni a műemléki értéket a károkozástól.

A 2020. szeptember 1. napjától hatályos változtatások alapján a műemlékeket összesen két kategóriába kell sorolni (a "nyilvántartott műemléki érték" kategória megszűnt). Mindegyik védett építmény "műemlék"-ként védett az alábbi meghatározásokkal:

a) Kiemelten védett műemlék: a leginkább kiemelkedő nemzeti értékek, fokozott védelemben részesülnek. A műemléki védettség a Kötv. erejénél fogva a műemléki érték egészére, a védettséget megalapozó hiteles alkotórészére, tartozékára, beépített berendezési tárgyaira, továbbá a műemlék fekvése szerinti ingatlanra terjed ki [2001. évi LXIV. tv. 32/B. § (1) bek. a) pont].

b) Védett műemlék: nincs fokozott védelem, de hordoznak műemléki értéket. A műemléki védettség az értékmeghatározó szakértői vizsgálat alapján a hatóság által megállapított nevesített műemléki értékre, valamint az ennek fekvése szerinti ingatlanra vagy ingatlanrészre terjed ki [2001. évi LXIV. tv. 32/B. § (1) bek. b) pont].

A 2020. augusztus 31-én I. kategóriába sorolt műemlékek a Kötv. erejénél fogva 2020. szeptember 1-jével kiemelten védett műemlékké, a II. kategóriába sorolt műemlékek, valamint a nyilvántartott műemléki értékek (másként III. kategória) a törvény erejénél fogva védett műemlékké váltak [2001. évi LXIV. tv. 92/A. § (1) bek.].


3.3. Területi védelem

3.3.1. Műemléki környezet

A területi védelem első kategóriája a műemléki környezet.
A műemlék jogszabályban meghatározott környezete műemléki környezetnek minősül, ez a műemlék védőövezete. A műemlék védettségének megszüntetése esetén a jogszabályban meghatározott műemléki környezet is megszűnik [2001. évi LXIV. tv. 32. § (4) bek.].

A műemléki környezet a védetté nyilvánított műemlékkel közvetlenül határos ingatlanokat, valamint a közterületrészek és a közterületrészekkel határos ingatlanokat jelenti, de ez nem automatikus[9]. Az egyes védett épületek konkrét környezetét a műemléket védetté nyilvánító rendelet írja le, ha nincs erre utalás a rendeletben, akkor műemléki környezet sincs. Műemlék esetében – a műemléki érték jellege alapján – a miniszter jelöli ki a műemléki környezetet, helyrajzi szám alapján történő meghatározással [2001. évi LXIV. tv. 32. § (1) bek. f) pont].

Érdemes tudni, hogy a Kötv. hatálybalépése előtt (2001. július 10.) védetté nyilvánított műemlékek és műemléki jelentőségű területek környezete a törvény alapján műemléki környezetnek minősül, kivéve, ha azt a korábbi védetté nyilvánító döntés más területnagyságra állapította meg [2001. évi LXIV. tv. 90. §].

3.3.2. Műemléki jelentőségű terület

A műemléki jelentőségű terület akár egész településrészekre is kiterjedhet. A törvény szerint a település azon részeit helyeznek ilyen védelem alá, amelynek jellegzetes szerkezete, beépítésének módja, összképe, a tájjal való kapcsolata, terei és utcaképei, építményeinek együttese összefüggő rendszert alkotva történelmi jelentőségű és ezért műemléki védelemre érdemes [2001. évi LXIV. tv. 39. § (1) bekezdés].

A területi védelem kihirdetéséről szóló miniszteri rendelet térképen való bejelöléssel, a terület körülírásával és a helyrajzi számok felsorolásával határozza meg a műemléki jelentőségű területet[10]. Így például a 9/2006. (IX. 25.) OKM rendelet Baja, Gyula és Szeged belvárosát nyilvánította műemléki jelentőségű területté [9/2006. (IX. 25.) OKM rend. 4-6. §].

3.3.3. Történeti táj

A Kötv. alapján történeti tájként védelem alá helyezhető az ember és a természet együttes munkájának eredményeként létrejött olyan kulturális (történeti, műemléki, művészeti, tudományos, műszaki, stb.) szempontból jelentős, részlegesen beépített terület, amely jellegzetessége, egységessége révén topográfiailag körülhatárolható egységet alkot [2001. évi LXIV. tv. 38. §].

A történeti táj hosszú évekig csak elméleti szinten létezett, az első ilyen területi védelmet a 5/2012. (II. 7.) NEFMI rendelet alapján a tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kapta meg [5/2012. (II. 7.) NEFMI rend. 1. §].

 

4. A műemlék nem mindig állami tulajdon

Az Örökségvédelmi törvény 2011. decemberéig azt rögzítette, hogy a törvény mellékletében egyedileg meghatározott műemlékeket, illetve műemlékegyütteseket kizárólagos állami tulajdonban kell tartani. Amennyiben tulajdonjoguk az ingatlan-nyilvántartásban nem az állam javára van bejegyezve, és az nem az ingatlan-nyilvántartás hiányosságának vagy jogszabálysértésnek az eredménye, a tulajdonjogot az állam javára meg kell szerezni. Ez a rendelkezés már nem található meg a jogszabályban, vagyis már nem elsődleges szempont az állami tulajdon (2001. évi LXIV. tv. 33. §).

A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősülő műemlékek és műemlékegyüttesek listáját a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 2. számú melléklet III. pontjában találhatjuk meg [2011. évi CXCVI. tv. 2. számú melléklet III. pont].

Érdemes tudni azonban, hogy az örökségvédelem azon közérdekű célok közé tartozik, amelyek fennállása esetében lehetőség van – a Kisajátítási törvény egyéb feltételeinek megvalósulása mellett – az ingatlan kisajátítására [2007. évi CXXIII. tv. 2. § j) pont]. A Kisajátítási törvény alapján örökségvédelem céljából akkor lehet helye az ingatlan kisajátításának, ha védetté nyilvánított régészeti lelőhely vagy műemlék, továbbá a nemzeti emlékhely örökségvédelmi érdekei másként nem biztosíthatóak, így különösen, ha
a) az érintett ingatlanon olyan tevékenység folyik, amely kisajátítás hiányában a védetté nyilvánított régészeti lelőhely vagy műemlék, továbbá a nemzeti emlékhely megsemmisülését eredményezi, vagy amely által az a veszély fenyeget, hogy a védelem alapját képező értékeit helyreállíthatatlanul elveszti[11],
b) a védetté nyilvánított régészeti lelőhely vagy műemlék feltárása, védőövezetének kialakítása, megközelítése másként nem lehetséges,
c) a nemzeti emlékhely megközelítése másként nem lehetséges,
d) korábban összefüggő történeti együttes része volt, és az eredeti egységbe való visszahelyezése és együttes használata örökségvédelmi szempontból indokolt [2007. évi CXXIII. tv. 4. § (1) bek. i) pont].

A jogszabály nem tételesen sorolja fel azokat az eseteket, amelyekre hivatkozva a kisajátításra sor kerülhet, hiszen az örökségvédelmi érdekek biztosítását más is veszélyeztetheti. Ha a kisajátításra más indok alapján kerülne sor, ahhoz - védetté nyilvánított régészeti lelőhely, illetve műemlék esetében - a Forster Központ[12] megszűnését követően a Miniszterelnökséget vezető miniszter előzetes hozzájárulása szükséges (a nemzeti emlékhely kisajátításához ezek szerint ilyen előzetes hozzájárulásra nincs szükség) [2007. évi CXXIII. tv. 7. § (4) bek.].