A hatósági árverés megítélése nem egységes abból a szempontból, hogy eredeti vagy származékos tulajdonszerzési jogcímnek minősül. A hatósági árveréssel tulajdonjogot szerzőnek ugyanis át kell vennie bizonyos terheket, amelyek az ingatlan-nyilvántartásban be vannak jegyezve.

Aki a dolgot hatósági árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. Hatósági árverés esetén az árverési vevő a tulajdonjogot az ingó dolog birtokának a hatósági árverést végző általi átruházásával, ingatlan esetén a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével szerzi meg. A dolog tulajdonának hatósági árverés útján való megszerzésével megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő jogai, kivéve, ha a hatósági árverés útján szerző e jogok tekintetében nem volt jóhiszemű [2013. évi V. tv. 5:42. §].

A tulajdonjog átszállásának feltételei hatósági árverés esetében:
a) a vételár kifizetése,
b) az árverési okirat kiadása (ez alapján jegyzik be a tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásba),
c) az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés (ingatlan esetében ez érvényességi feltétel).

Ingatlan esetében az árverési vevő csak az adós tulajdonát képező ingatlant szerezheti meg, és nem teljesen tehermentesen tulajdont szerez (az új tulajdonos tulajdonjogát terheli a telki szolgalom, a közérdekű használati jog és bizonyos feltétellel a haszonélvezeti jog) - ezért előfordul olyan tanulmány is, ahol a hatósági árverést származékos szerzésmódnak minősítik [2013. évi V. tv. 5:167. §; 1959. évi IV. tv. 120. §; 1994. LIII. tv. 127. §, 137. §].