Közterületet is érinthetnek a kiemelten közérdekű beruházások

A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény az utóbbi időben többször is kiegészült, azzal a céllal, hogy a kiemelten közérdekű beruházások megvalósítását egyszerűsítse. Az új előírások a beruházást akadályozó körülmények közül két fontos esetet szabályoznak.

Érintett jogszabály: 2006. évi LIII. törvény
Módosító jogszabály: 2020. évi XXX. törvény
 

Közterületen az önkormányzatok beleegyezése nélkül rámpa, lépcső építhető

A 2020. júliusától hatályos rendelkezések szerint a közterület és az építmény szintkülönbségének áthidalása (terepcsatlakozás) céljából a kiemelten közérdekű beruházás építtetője által a közterületre – a feltétlenül szükséges mértékben – rámpa, lépcső, vagy egyéb szintemelés építéséhez nem szükséges tulajdonosi hozzájárulás. A tulajdonosi hozzájárulás nélküli építésre csak akkor van lehetőség, ha az építmény rendeltetésszerű és biztonságos használhatósága, közszolgálati járművel, vagy gyalogosan történő megközelíthetőségének, valamint közhasználatú építmény esetén az akadálymentes módon történő megközelítésének biztosítása szempontjából, illetve a biztonságos kiürítés biztosíthatósága érdekében szükséges [2020. évi XXX. tv. 23. §; 2006. évi LIII. tv. 11/C. § (8) bek.].
 

Lényeges, hogy az építtető a közterületen elhelyezett építményrészt az adott közterületre vonatkozó jogszabályi és építési követelményeknek megfelelően köteles megvalósítani (ezen követelmények alatt a kijelölést tartalmazó kormányrendeletet is kell érteni, vagyis a Kormány által a beruházásra elfogadott követelményrendszert). Annyi kikötést tartalmaz a törvény, hogy az építtető vagy az ingatlan tulajdonosa, használója a közterületen elhelyezkedő építményrész tekintetében a beruházás befejezését követően a közhasználatot nem korlátozhatja [2020. évi XXX. tv. 23. §; 2006. évi LIII. tv. 11/C. § (9) bek.].

A beruházást követően az építményrészre a közterületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ami főként a fenntartás tekintetében vet fel kérdéseket. A síkosságmentesítést, takarítást például az önkormányzatnak, vagy az épület használójának kell megoldania?

Itt érdemes felhívnunk arra a figyelmet, hogy egy 2018. évi OTÉK-módosítás már könnyített a meglévő épületek esetében az utólagos, akadálymentesítést szolgáló lift, vagy rámpa megépítésének követelményein.

 

Az átnyúló építményrészeket a tulajdonos köteles elbontani

Gyakran előfordul, hogy az ingatlanon folytatott beruházást a szomszédos ingatlan átnyúló eresze, egyéb épületrésze akadályozza. Az Országgyűlés 2020. júliusi hatállyal a kiemelten közérdekű beruházások esetében ezekre a helyzetekre is speciális előírásokat fogadott el.

Ha az adott kiemelten közérdekű beruházásra vonatkozó sajátos telekalakítási követelmények szerinti beépítési szabálynak, építési követelménynek megfelelő beépítést a szomszédos ingatlan építményének az ingatlan határvonalán átnyúló része akadályozza, a szomszédos ingatlan tulajdonosa az adott építményrész elbontását, átalakítását köteles lesz elvégezni.

Ennek az előírásnak azért van jelentősége, mert az adott ügyben a bíróságnak ezt a kötelező (kógens) rendelkezést figyelembe kell vennie, olyan döntést nem hozhat, ami az átnyúló rész megmaradásával járna. Elképzelhető ugyanis, hogy az átlógó építményrész legálisan, az építésekor fennálló építésügyi jogszabályoknak megfelelően épült meg, így - ezen jogszabály hiányában - a bíróság a szomszéd tulajdonjogának korlátozása miatt nem rendelné el a bontást.

A 2020. évi XXX. törvényben rögzített rendelkezés kimondja, hogy az elbontásról a kiemelten közérdekű beruházás építtetője és a szomszédos ingatlan tulajdonosa – a költségek viselésére is kiterjedő módon – megállapodást kötnek. Amennyiben a megállapodás nem jön létre a felek között a szerződéskötésre vonatkozó ajánlat megtételétől számított 90 napon belül, a felek bármelyike bírósághoz fordulhat, és a megállapodást a bíróság ítéletével pótolja [2020. évi XXX. tv. 23. §; 2006. évi LIII. tv. 11/C. § (5) bek.; 2006. évi LIII. tv. 11/B. § (1) bek. a) pont]. Érdekesség, hogy a megállapodási kötelezettség a bontásra vonatkozik, az átalakításra nem, ami lehet jogalkotási hiba, vagy éppen a tulajdonosi jogokat korlátozó esetek szűkítése.

Mivel jelen esetben jogszabály által előírt szerződéskötési kötelezettségről van szó, a bíróság a szerződést létre fogja hozni, és annak tartalmát meg fogja határozni [2013. évi V. tv. 6:71. § (1) bek.]. A bontási kötelezettséget a törvény rögzíti, így a megállapodás csak a bontás – és az ehhez esetlegesen kapcsolódó átalakítási munkálatok – részleteit, valamint a költségviselés arányát és határidejét érintheti. Egy módosító indítvány alapján az is bekerült a törvény szövegébe, hogy az elsőfokú bíróság döntése – a 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 365. § (7) bekezdésében foglalt lehetőséggel élve – fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtható legyen, vagyis a bíróság ítélete elleni fellebbezésnek az ítélet végrehajtására nincs halasztó hatálya (az elrendelt bontást az esetlegesen benyújtandó fellebbezéstől függetlenül el lehet végeztetni) [2020. évi XXX. tv. 23. §; 2006. évi LIII. tv. 11/C. § (5) bek.; 2016. évi CXXX. tv. 365. § (7) bek.].