Építési § jog - pontosan, egyszerűen, közérthetően

01. A jogszabály és a jogforrás

Azt mindenki tudja, hogy a jogainkat és kötelezettségeinek a jogszabályok határozzák meg, de azzal már kevesebben vannak tisztában, hogy mit nevezünk jogszabálynak, azok hogyan keletkeznek. Soha nem szabad elfelejteni, hogy a jogszabály nem tudása nem mentesít az abban foglalt kötelezettségek teljesítése alól.

Mi a jogszabály? 

 
Jogszabály fogalma: a jogalkotással felruházott állami szerveknek, meghatározott eljárás eredményeként meghozott normatív rendelkezése. Az általánosan kötelező magatartási szabályokat (az állampolgár jogait és kötelezettségeit) csak jogszabályban lehet meghatározni.  
 
Diszpozitív jogszabály: eltérhet tőle az alkalmazó, akkor kell figyelembe venni, ha a felek nem állapodnak meg más feltételekben (pl. a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerződésekre vonatkozó részei, amelyet a Ptk. a „felek egyező akarattal eltérhetnek” vagy a „ha a felek másként nem állapodtak meg” szófordulatokkal jelez). 
 
Kógens jogszabály: olyan jogszabály, amelytől nem lehet eltérni (a jogszabályok döntő többsége ilyen) [Alaptörvény Alapvetés R) cikk (2) bekezdés].
 

Klaudikálóan kógens jogszabály: sajátos köztes állapotot eredményez, amelynek az a lényege, hogy a jogviszony egyik alanyával szemben a jogszabály engedi a kötelező magatartási normától való eltérést, azaz vele diszpozitív normaként viselkedik, miközben a jogviszony másik alanyával szemben nem engedi meg a kötelező magatartási normától való eltérést, azaz vele szemben kógens normaként viselkedik. Tipikusan ilyen magatartási szabályok a fogyasztóvédelmi jogban vagy a munkajogban figyelhetőek meg, ahol ezek a szabályok a jogviszonyban gyengébb vagy „kiszolgáltatottabb” fél jogi pozícióját hivatott erősíteni a jogviszony keretein belül (Pl. Ptk. 6:100. §: „Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely e törvénynek a fogyasztó jogait megállapító rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára eltér.”).

Melyek a jogszabályok típusai? 

Jogszabályok:
a) Magyarország Alaptörvénye (lásd: Alaptörvény)
b) Sarkalatos törvény [Alaptörvény Alapvetés T) cikk (4) bekezdés]
c) Egyszerű törvény (és a még hatályos törvényerejű rendelet) és a Nemzetközi szerződés
d) Kormányrendelet (és a még hatályos minisztertanácsi rendelet)
e) Miniszterelnöki rendelet
f) Miniszteri rendelet
g) a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete
h) az alábbi önálló szabályozó szervek vezetőinek, elnökeinek rendeletei:
- Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal,
- Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága,
- Országos Atomenergia Hivatal
- Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének [2010. évi XLIII. tv. 1. § (3) bek. a)-d) pont]
i) önkormányzati rendelet [Alaptörvény Alapvetés T) cikk (2) bekezdés]. 
 

Az állampolgárok számára jogot és kötelezettséget megállapító nemzetközi szerződéseket ratifikálni (a Magyar Országgyűlés azon eljárása, amelyben a nemzetközi szerződés vagy államok között keletkezett kétoldalú megállapodás szövegét utólagosan jóváhagyja és azt törvénybe foglalja) szükséges ezt követően pedig a Magyar Közlönyben - a megfelelő jogszabályi formában - ki kell hirdetni. A nemzetközi szerződésben foglalt normával ellentétes jogszabályt nem lehet alkotni, és a nemzetközi szerződés tartalma nem ütközhet az Alaptörvénybe. 
 

Sarkalatos törvényeket az Országgyűlés csak kizárólagos törvényhozási tárgykörökben hozhat, amelyeket az Alaptörvény határoz meg. Sajátossága abban rejlik, hogy az ilyen törvények elfogadásához minősített többség, azaz a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának (ún. „nagykétharmad”) támogató szavazata szükséges. Fontos megjegyezni, hogy az ilyen törvény módosításához, hatályon kívül helyezéséhez és alkalmazásának felfüggesztéséhez is minősített többség szükséges.  
 

Törvényerejű rendeletet, a közjogi rendszerváltást megelőzően, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa alkothatott. Főszabály szerint az ilyen rendelet az Alkotmány módosításának kivételével pótolhatott, módosíthatott, hatályon kívül helyezhetett bármilyen jogszabályt. 
 

Korábban az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkárok is bocsáthattak ki rendelkezéseket a kormány által meghatározott feladatkörben és törvényben kapott felhatalmazás alapján. Az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkári tisztség már megszűnt, de vannak még ilyen hatályban lévő rendelkezések. 

Mi a jogforrás?  

 
Jogforrás: a jogalkotó szervek (anyagi jogforrás) és az általuk meghozott jogszabályok (alaki jogforrás). 
 
Anyagi jogforrás: azon szervek, amelyek eredeti (pl. az Országgyűlés jogalkotási hatáskörében megalkotott törvény, amely közvetlenül az Alaptörvényből fakad) vagy származékos (pl. a miniszteri rendelet, amelyet a miniszter csak felsőbb szintű alaki jogforrás általi felhatalmazással alkothat meg) jogkörükben, meghatározott életviszonyokra kötelező magatartási normát írhatnak elő. Ilyen általános érvényű anyagi jogforrás maga az Országgyűlés, de ide tartozik a Kormány, miniszterelnök, miniszterek, MNB elnöke, önálló szabályozó szerv vezetője, önkormányzat, Honvédelmi Tanács, Köztársasági elnök, Országos Bírói Hivatal elnöke, Kúria, Legfőbb Ügyész, Alapvető Jogok Biztosa, Állami Számvevőszék elnöke, Költségvetési Tanács és az Alkotmánybíróság is. 
 
Alaki jogforrás: ez a kötelező magatartási norma megjelenési formája. Két fajtáját különböztetjük meg. Elsősorban beszélhetünk jogszabályokról, amelyet az [Alaptörvény Alapvetés T) cikk (2) bekezdés] felsorolása határoz meg. Másodsorban pedig beszélhetünk közjogi szervezetszabályozó eszközökről. 
 
Jogforrási hierarchia: az alacsonyabb szintű jogforrás nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogforrással.  
 
Egy példa arra, hogy a jogforrási hierarchia gyakran csorbát szenved: a siófoki építési szabályzat egyik szakasza alkotmányellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről szóló 24/2005. (VI. 24.) AB határozat. 
 
Magyarország jogforrási hierarchiája, a 2004-es Európai Uniós csatlakozásának egyik hozadékaként, kiegészül az Európai Unió közösségi jogával, melynek értemében az uniós normák főszabály szerint elsőbbséget élveznek a nemzeti joggal szemben. Ez legfőképp a jogalkalmazásban figyelhető meg, de a jogalkotásra is jelentős hatással bír. 
 
 

Melyek az Európai Unió jogszabályai?  

 
Az ún. közösségi jog az alábbi elemekből áll: 
a) Elsődleges jogforrások: 
- alapító szerződések (Treaties) és az ezt módosító, kiegészítő szerződések, 
- csatlakozási szerződések. 
- Európai Unió Alapjogi Chartája 
b) Másodlagos jogforrások:  
- Rendelet: (regulation) minden tagállamra nézve kötelező érvényűek, közvetlenül alkalmazandók, anélkül, hogy a magyar jogba át kellene emelni (közvetlen hatály). 
- Irányelv: (directive) kötelező erejű jogszabályok, de be kell emelni a magyar joga - külön törvényt, rendeletet kell hozni a témában. Az irányelv általában az elérni kívánt célt határozza meg, míg az ehhez szükséges eljárási szabályokat az adott tagállam szabadon hozza létre. 
- Határozat: (decision) közvetlenül alkalmazandó, de csak azokra kötelező, akik a jogszabály címzettei. Magán- és jogi személyekre, illetve tagállamokra egyaránt vonatkozhat. 
- Ajánlás (recommendation) és vélemény (opinion): nem kötelezőek. 
c) Harmadlagos jogforrások: az Európai Bíróság által hozott döntések 
 
Fontos: 
- Az uniós jogszabályokat a Magyar Közlönyben nem hirdetik ki, csak az EU hivatalos lapjában (Official Journal of the European Union). 
- A közösségi jog elsőbbséget élvez a magyar joggal szemben, ha a kettő ellentétben áll egymással, akkor az uniós jogszabályt kell alkalmazni (a közösségi jog elsőbbsége). 
- A közösségi jog hivatkozható a magyar bíróságok előtti eljárásban is (a közösségi jog közvetlen hatálya). 
 

A közjogi szervezetszabályozó eszköz 

 
a) Normatív határozat 
 
Normatív határozatban szabályozhatja 
a) az Országgyűlés, 
b) a Kormány és más testületi központi államigazgatási szerv, 
c) az Alkotmánybíróság, 
d) a Költségvetési Tanács 
szervezetét és működését, tevékenységét, valamint cselekvési programját. 
 
Normatív határozatban szabályozhatja a helyi önkormányzat képviselő-testülete a saját és az általa irányított szervek tevékenységét és cselekvési programját, valamint az általa irányított szervek szervezetét és működését. Normatív határozatban szabályozhatja a nemzetiségi önkormányzat képviselő-testülete a saját és az általa irányított szervek szervezetét és működését, tevékenységét, valamint cselekvési programját. 
 
b) Normatív utasítás 
 
Normatív utasításban szabályozhatja 
a) a köztársasági elnök, 
b) a miniszterelnök, 
c) a Kormány és más testületi központi államigazgatási szerv kivételével a központi államigazgatási szerv vezetője, 
d) az Országos Bírósági Hivatal elnöke, 
e) a legfőbb ügyész, 
f) az alapvető jogok biztosa, 
g) a Magyar Nemzeti Bank elnöke, 
h) az Állami Számvevőszék elnöke, 
i) a fővárosi és vármegyei kormányhivatal vezetője, valamint 
j) a polgármester, a főpolgármester, a vármegyei közgyűlés elnöke (a továbbiakban együtt: polgármester) és a jegyző 
a vezetése, az irányítása vagy a felügyelete alá tartozó szervek szervezetét és működését, valamint tevékenységét. 
 
Törvényben meghatározott tárgykörben normatív utasítást adhat ki 
a) az Országgyűlés, 
b) a köztársasági elnök, 
c) az Alkotmánybíróság, 
d) az alapvető jogok biztosa, 
e) az önálló szabályozó szerv, valamint 
f) a Miniszterelnökség és a minisztérium 
hivatali szervezetének vezetője, amely a szerv állományába tartozó személyekre kötelező. 
 
A közjogi szervezetszabályozó eszközök tekintetében nem beszélhetünk egymás közti hierarchiáról. A közjogi szervezetszabályozó eszköz jogszabállyal nem lehet ellentétes. A közjogi szervezetszabályozó eszközben jogszabály rendelkezése nem ismételhető meg. A közjogi szervezetszabályozó eszközökre vonatkozó rendelkezések nem érintik a kibocsátásukra jogosultak – más jogszabályon alapuló – egyedi határozat meghozatalára vagy egyedi utasítás adására vonatkozó jogát. Állami szerv vagy köztestület tevékenységét és működését szabályozó – törvény alapján kiadható – más jogi eszköz jogszabállyal és közjogi szervezetszabályozó eszközzel nem lehet ellentétes [2010. évi CXXX. tv. 23-24. §].