Építési § jog - pontosan, egyszerűen, közérthetően

07. Bizonyítás a hatósági eljárásokban

Ahhoz, hogy a hatóság egy adott ügy kapcsán megfelelő döntést tudjon hozni, tisztáznia kell az ügy tárgyát képező tényállást. A bizonyítási eljárásnak a célja ez felderítő és tisztázó tevékenység sikeres lefolytatása. Ezen folyamat szabályozásának bemutatására teszünk most kísérletet.

Tényállás tisztázása

A tényállás mindig a döntéshez szükséges tények összessége. A bizonyítás tárgya a tény, így a bizonyítás is a ténykérdésre irányul. Azt azonban, hogy pontosan mi a jelentős ténykérdés, mindig anyagi jog szabja meg (lásd: dr. habil Boros Anita-dr. Darák Péter (szerk.): Az általános közigazgatási rendtartás szabályai. Budapest. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2019., 128. o. – ide kattintva elérhető). 
 
Az Ákr. ezen eljárásrendjét már alapelvi szinten is szabályozza. Elsősorban a hivatalbóliság elvi alapjainak lefektetésével, amely kimondja, hogy a hatóság hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét [2016. évi CL. tv. 3. §.]. A hatóság ezen tevékenységét a hatékonyság elve is segíti hiszen annak felelősségét, hogy a hatóság általi jogszolgáltatáshoz a felek minél kevesebb anyagi és egyéb ráfordítással legyen hozzáférésük, illetve a bizonyítás és egyéb eljárási cselekmények határidőben történő megtételének felelőssége is a hatóságot terheli [2016. évi CL. tv. 4. §.]. Ennek jogpolitikai indoka az, hogy a hatóság alapvetően nagyobb szakértelemmel, több és fejlettebb eszközökkel és erőforrással rendelkezik ezen eljárási cselekmények gyakorlása során, így azt hatékonyabban is képes végezni, mint maga az ügyfél vagy az eljárásban érdekelt egyéb személy.
 

Eljárásjogi garanciák

Természetesen a bizonyítás monopolizálásával fontossá váltak azon elvek is, amelyek garantálják a hatóság jogszerű és igazságos eljárását, illetve az eljárásban résztvevő más felek jogainkat megfelelő gyakorlását. Ilyen eljárási garanciákat fedezhetünk fel már az ügyfélre vonatkozó alapelvek körében is. Ugyanis az Ákr. előírja, hogy az ügyfél az eljárás során bármikor nyilatkozatot, észrevételt tehet. Továbbá az Ákr. a hatóságnak előírja, hogy a tanú, a hatósági tanú, a szakértő, a tolmács, a szemletárgy birtokosa és az ügyfél képviselője számára biztosítani kell jogainak és kötelezettségeinek megismerésének lehetőségét és elő kell mozdítania az ügyféli jogok gyakorlását [2016. évi CL. tv. 5. §.]. 
 
A közigazgatási bizonyítási eljárás a szabad bizonyítás elvén alapszik [2016. évi CL. tv. 62. § (4) bek.]. A jogfejlődés során jogáganként különféle bizonyítási rendszerek születtek. A közigazgatási jogban minden bizonyíték, amely alkalmas a bizonyítandó tény igazolására, felhasználható és súlya szabadon mérlegelhető, ellenben például a kissé kötöttebb polgári peres bizonyítási eljárással. Természetesen a szabad bizonyítás elve is korlátozható, erre utal is az Ákr. 62. § (5) bekezdése. Csakúgy, mint az Ákr. szabályozási rendszerében általánosan, itt is az ágazati joganyag dominanciája megfigyelhető, hiszen törvény vagy kormányrendelet meghatározhatja az alkalmazható bizonyíték típusok körét. 
 
Az Ákr. előírja, hogy a hatóság nem használhat fel olyan bizonyítékot, amelyet jogszabálysértő módon szerzett [2016. évi CL. tv. 62. § (2) bek.]. 
 
A hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani [2016. évi CL. tv. 62. § (2) bek.].
 

Kinek kell bizonyítania? 

A bizonyítási teher fogalma 
 
Azt, hogy kinek kell bizonyítania a jogelméletek, jogszabályok bizonyítási tehernek nevezik. Akit a bizonyítás terhel, viseli annak a kockázatát, hogy nem sikerül az általa hivatkozott tényt egyértelműen bizonyítania. 
 
A bizonyítási teher a büntetőeljárásban 
 
A büntetőjogban a bizonyítási teher nagyon egyszerűen alakul: mindent a vádhatóságnak, az ügyészségnek kell bizonyítania, és mindenki ártatlannak tekintendő, ameddig az ügyész a bíróság előtt be nem tudja bizonyítani a vádlott bűnösségét. A terheltnek (vádlottnak) nem kötelessége az ártatlanságának bizonygatása, ezért akár az eljárás során végig megtagadhatja a vallomástételt is. 
 
A bizonyítási teher a polgári peres eljárásban 
 
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 265. § (1) bekezdése tartalmazza a lényeget: „A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.” [2016. évi CXXX. törvény 265. § (1) bek.]. 

A bizonyítási teher a közigazgatási eljárásban 

A közigazgatási eljárásban - kicsit hasonlóan a büntetőeljáráshoz - a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Ha a mi kérelmünkre indul az eljárás, nem célszerű a tényállás tisztázásához szükséges adatokat eltitkolni, csak azért, mert ismerjük a hatóság kötelezettségét, hiszen ezzel a saját helyzetünket nehezítenénk meg [2016. évi CL. tv. 62.; 105 § (1) bek.].  

Erőteljesebb és lényegesen bonyolultabb a bizonyítási teher kérdése a hivatalból indult eljárások esetében ez esetben a bizonyítási teher az eljárás valamennyi mozzanatában a hatóság kötelessége. A hivatalból induló eljárások esetében is köteles az ügyfél a hatósággal együttműködni, és természetesen az ilyen eljárások során is megilleti az ügyfelet az ellenbizonyítás joga (lásd: dr. habil Boros Anita-dr. Darák Péter (szerk.): Az általános közigazgatási rendtartás szabályai. Budapest. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2019., 128. o. – ide kattintva elérhető). 
 

A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel

Általános szabály, hogy ha nem szükséges az ügyfél idézése, a hatóság az ügyfelet a tanú és a szakértő meghallgatásáról, a szemléről és a tárgyalásról értesíti azzal a tájékoztatással, hogy az eljárási cselekményen részt vehet, de megjelenése nem kötelező. Az értesítést – ha az ügy körülményeiből más nem következik – úgy kell közölni, hogy azt az ügyfél legalább öt nappal korábban megkapja [2016. évi CL. tv. 61. § (1) bek.]. 
 
Ha a hatóság az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során a hatóság nem tette lehetővé, hogy az ügyfél minden bizonyítékot megismerjen, annak befejezését követően értesíti az ügyfelet, hogy – az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével – megismerhesse a bizonyítékokat, és további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő [2016. évi CL. tv. 76. §.]. 

Egyébként nem akadálya az eljárás befejezésének, ha az ügyfél a hatóság által meghatározott határidőben nem élt a jogával. 
 
Hivatalbóli eljárás esetén az értesítés csak akkor mellőzhető, ha  

a) az eljárás megindítása után a hatóság nyolc napon belül dönt, vagy az eljárást megszünteti, 
b) azt honvédelmi, védelmi és biztonsági érdekből, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból törvény kizárja, vagy 
c) az az eljárás sikerét meghiúsítaná [2016. évi CL. tv. 104. § (3) bek.].