Építési § jog - pontosan, egyszerűen, közérthetően

Ingatlan

Az ingatlan fogalma

1.
Az ingatlan nem biztos, hogy építmény

Jól szemlélteti a jogszabályi fogalmak közötti problémát az az eset, amikor egy közterületen felállított pavilont az építésügyi hatóság ingónak, az illetékhivatal pedig ingatlannak minősített. Egy betonaljzatra telepített 17,8 négyzetméter alapterületű, 2,25 méter belmagasságú, víz- villany és szennyvízvezetékkel ellátott, rézlemez tetőzetű, könnyű szerkezetes építményről volt szó. A szomszédos pavilonokkal oly módon építették egybe, hogy két fala is közös a szomszédos építményekkel, lényegében károsodás nélkül szétszedhető, és más területen összerakható volt (vagyis nem minősítették alkotórésznek). A bíróság ebben a kérdéses esetben kimondta, hogy az illetékkötelezettség tekintetében önmagában az építmény földdel való fizikai kapcsolata nem dönti el, hogy ingóról vagy ingatlanról van szó. A közterületen levő pavilon a földterületbe való mechanikus kapcsolódása ellenére megtartja ingó jellegét, vagyis a bíróság szerint nem lehet ingatlannak minősíteni (lásd: BH1991. 372.).

Hangsúlyozzuk, hogy hazánkban nincs precedensjog, így az egyes bírósági határozatok nem alkalmazhatók automatikusan más eljárásokban.
Akkor lássuk az egyes jogszabályok által meghatározott fogalmakat.

2.
Polgári Törvénykönyv (Ptk.)

A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) nem határozza meg sem az ingó, sem az ingatlan fogalmát sem.
A polgári jog rendelkezései során ingatlannak minősül: a földterület - amely az ingatlan-nyilvántartás hatálya alá tartozik - és mindaz, ami a földdel tartósan egyesítve, azaz szilárd összeköttetésben van (pl. a ház, fák, lábon álló termés stb.). Az ingatlanok fontosabb csoportjairól külön törvények, jogszabályok rendelkeznek, például
- a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény
- a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény
- az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény
- a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény
A polgári jogban minden ingónak minősül, ami nem ingatlan. Az ingók átruházásra vonatkozó előírások jóval rugalmasabbak, nagyobb szabadságot biztosítanak a jelenlegi és a leendő tulajdonosnak.

3.
Ingatlan-nyilvántartási törvény (Inytv.)

Az ingatlan-nyilvántartási törvény az "önálló ingatlan" fogalmát használja. Önálló ingatlannak az minősül, amelynek saját helyrajzi száma van (más ingatlanoktól függetlenül átruházható és elkülöníthető). Az önálló ingatlan két típusa van:

a) Földrészlet
Az ingatlan-nyilvántartásban földrészlet:
- a föld felszínének természetben összefüggő, közigazgatási vagy belterületi határ által meg nem szakított területe, amelynek minden részén azonosak a tulajdoni vagy a vagyonkezelői (kezelési) viszonyok,
- a kialakított építési telek a tulajdoni és vagyonkezelői viszonyoktól függetlenül,
- az utak, terek, vasutak, csatornák elágazással és kereszteződéssel, valamint közigazgatási vagy belterületi határ által - az országos közút, vasút vagy hajózható csatorna kivételével - meg nem szakított részei, amelyek tulajdonosa vagy vagyonkezelője (kezelője) azonos.
A földrészlettel együtt kell nyilvántartani - ha tulajdoni viszonyai a földrészlettel azonosak -:
- a földön létesített épületet, építményt,
- társasháznál a tulajdonostársak közös tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket,
- a szövetkezeti háznál a szövetkezet vagy a tagok közös tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket [1997. évi CXLI. tv. 11. §].

b) Egyéb önálló ingatlanok
A földrészleten kívül önálló ingatlannak kell tekinteni:
- az épületet, a pincét, a föld alatti garázst és más építményt, ha az nem vagy csak részben a földrészlet tulajdonosának a tulajdona (önálló tulajdonú épület),
- a társasházban levő öröklakást, illetőleg külön tulajdonban álló, nem lakás céljára szolgáló helyiséget (öröklakás) a közös tulajdonban levő részekből az öröklakás-tulajdonost megillető hányaddal együtt,
- a szövetkezeti házban levő szövetkezeti lakást, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiséget,
- a közterületről nyíló pincét (föld alatti raktárt, garázst stb.) függetlenül annak rendeltetésétől [1997. évi CXLI. tv. 12. §].

4.
Adó- és illetéktörvények

Egyéb jogszabályban találhatunk ingó és ingatlan fogalmakat (az "egyszerűség kedvéért" általában különbözőeket), de jellemzően a jogszabályok úgy használják ezeket a fogalmakat, hogy pontosan nem állapítják meg a tartalmukat.

4.1. Illetéktörvény
- Ingatlan: a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog;
- Ingó: a fizetőeszköz, az értékpapír, a gazdálkodó szervezetben fennálló vagyoni betét, valamint mindaz, ami ingatlannak nem minősülő dolog [1990. évi XCIII. tv. 102. § (1) bek. b)-c) pont]

4.2. Személyi jövedelemadóról szóló törvény
- Ingatlan: a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog, kivéve a földingatlan tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (pl. lábon álló fa).
- Ingó vagyontárgy: az ingatlannak nem minősülő dolog, kivéve a fizetőeszközt, az értékpapírt és a föld tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (pl. lábon álló fa) [1995. évi CXVII. tv. 3. § 29-30. pont].

4.3. Áfa-törvény
- lakóingatlan: lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan. Nem minősül lakóingatlannak a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült, így különösen: a garázs, a műhely, az üzlet, a gazdasági épület [2007. évi CXXVII. tv. 259. § 12. pont].

4.4. Helyi adókról szóló törvény
- Ingatlan: a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog [1990. évi C. tv. 52. § 15. pont].

Lásd még: Építmény, épület, műtárgy fogalma