Az Alaptörvény a magyar jogtörténeti hagyományokból merítve rendelkezik a sarkalatos törvények megalkotásáról. A sarkalatos törvényeket két fontos tulajdonságuk különbözteti meg a többi törvénytől. Az egyik az, hogy az Alaptörvény nevesíti azokat a tárgyköröket, melyeket csak sarkalatos törvényekkel lehet szabályozni. Az Alaptörvény jelenleg 37 ilyen tárgykört nevesít. A másik jellegzetességük, hogy kizárólag a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmados többségével lehet azokat elfogadni. [Alaptörvény T. cikk (4) bek.]. Csak sarkalatos törvényben lehet szabályozni az alkotmányos alapjogok tartalmának és védelmének kereteit, továbbá az államszervezet alapvető intézményeit vagy például az Országgyűlés Házszabályát. A sarkalatos törvényekre is igaz, hogy azok nem lehetnek ellentétesek az Alaptörvénnyel, ezeknek a törvényeknek is ahhoz igazodóan és annak szellemében kell megszületniük. 
 
Korábbról ismeretes lehet az ún. „nagy kétharmad”, mint a törvények elfogadására szolgáló minősített többségi forma. A rendszerváltást követő évtizedekben valóban két szintje létezett a minősített többségnek, a címer és a zászló használatára vonatkozó, illetve az ország szuverenitását korlátozó törvények elfogadásához– a ma is ismeretes „kis kétharmaddal” ellentétben –  az összes képviselő kétharmadára, a többi kétharmados törvényhez csak a jelenlévő képviselők kétharmadára volt szükség. Ez a kettősség mára a törvényi szinten belül – a szuverenitás korlátozásától eltekintve – már megszűnt és csupán „kis kétharmados” többséggel szükséges az Alaptörvény által kijelölt szabályozási tárgykörökben hozandó törvényeket elfogadni. A sarkalatos törvények jegyzékét az országgyűlés honlapján lehet megtekinteni.
 

A törvények nagyobb hányadát azonban az Országgyűlés egyszerű többséggel, a jelen lévő képviselők többségének szavazatával fogadja el.

A törvényalkotás olyan eszköze az Országgyűlésnek, amely révén egyéb feladatainak ellátását is megalapozza. Így például a kormányzati rendszer létrehozása, átalakítása is törvényalkotást igényel A külügyekkel és a honvédelemmel kapcsolatos feladatok is jórészt törvényhozási úton valósulnak meg. A parlament a kormány ellenőrzéséhez is törvényalkotással teremti meg a szükséges kereteket. Törvénnyel hozta létre az Országgyűlés saját ellenőrző szerveit, így pl. az Állami Számvevőszéket, törvény szabályozza az alapvető jogok biztosának feladatait és hatáskörét, továbbá a különböző szervek Országgyűlés előtti beszámolását, jelentéstételi kötelezettségét is. 

Az Országgyűlés a törvények megalkotásával jogokat biztosít az állampolgárok számára és kötelezettségeket is ró rájuk. A törvényalkotó képviselőket a választópolgárok választják. Mindezek miatt is fontos érdek, hogy az állampolgárok megismerhessék a törvényelőkészítés és a törvényalkotás folyamatát. Ma ezeknek az igényeknek legszélesebb körben az internet révén lehet eleget tenni. A minisztériumok törvényi kötelezettsége, hogy az általuk kidolgozott, de az Országgyűlésnek még be nem nyújtott törvénytervezeteket honlapjukon nyilvánosságra hozzák. Az Országgyűlésről szóló törvény külön is rendelkezik a törvényalkotás nyilvánosságáról [2012. évi XXXVI. törvény 60. §]. Eszerint az Országgyűlés honlapján a benyújtást követően haladéktalanul közzé kell tenni a törvényjavaslatokat, a módosító javaslatokat és minden más dokumentumot, amely a törvényjavaslatokhoz kapcsolódik. A bizottsági és a plenáris ülések honlapon hozzáférhető jegyzőkönyvei, a plenáris ülések közvetítése révén pedig figyelemmel lehet kísérni a törvényalkotás folyamatát, s mindebben a képviselők részvételét is. 

A törvényalkotás parlamenti folyamatát, az ezzel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket az Alaptörvény, a jogalkotásról szóló törvény és legrészletesebben a házszabályi rendelkezések rögzítik. Az Alaptörvény szerint törvényt a köztársasági elnök, a kormány, országgyűlési bizottság és képviselő kezdeményezhet. A törvénykezdeményezés azt jelenti, hogy az arra jogosultak írásban megszövegezett, indokolással ellátott törvényjavaslatot nyújtanak be az Országgyűlésnek.  
 
 

A törvényalkotás során a plenáris és a bizottsági tárgyalási szakaszok meghatározott rendben követik egymást. 
 
 

A törvényjavaslatok tárgyalási menete a következő 
 

Az Alaptörvény rendelkezései szerint az Országgyűlés által elfogadott törvényt az Országgyűlés elnöke 5 napon belül aláírja, majd kihirdetés céljából megküldi a köztársasági elnöknek. A köztársasági elnök a törvényt 5 napon belül aláírja és elrendeli annak kihirdetését a Magyar Közlönyben. 
 

Ha a köztársasági elnök a törvénnyel (vagy annak valamelyik rendelkezésével) nem ért egyet, a törvényt – észrevételeivel – visszaküldi az Országgyűlésnek. Az Országgyűlés újra tárgyalja a törvényt és módosításokkal vagy anélkül ismét határoz az elfogadásról. Ha a köztársasági elnök a törvényt (vagy valamelyik rendelkezését) az Alaptörvénnyel ellentétesnek tartja, azt vizsgálatra megküldi az Alkotmánybíróságnak. Ha az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenességet állapít meg, az Országgyűlés a törvényt az alaptörvény-ellenesség megszüntetése érdekében újra megtárgyalja. Ha a köztársasági elnök egyet nem értése folytán visszaküldött törvényt az Országgyűlés változatlan szöveggel fogadja el, a köztársasági elnök még kérheti az Alaptörvénnyel való összhang vizsgálatát (előzetes normakontroll).