Építési § jog - pontosan, egyszerűen, közérthetően

Lakóhely. Tartózkodási hely

Lakóhely és tartózkodási hely jogszabályi fogalma

A polgár lakóhelye: annak a lakásnak vagy szállásnak (a továbbiakban együtt: lakás) a címe, amely a polgár állammal, továbbá a természetes és jogi személyekkel, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel való hivatalos kapcsolattartása, valamint lakóhelyhez kötött jogai és kötelezettségei megalapozásául szolgál [1992. évi LXVI. tv. 5. § (2) bek.; 2021. évi CXIX. tv. 2. §]. – Hatály: 2022.01.01.

A polgár tartózkodási helye: annak a lakásnak a címe, ahol a polgár - a lakóhely-változtatás szándéka nélkül - három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik [1992. évi LXVI. tv. 5. § (3) bek.; 2021. évi CXIX. tv. 2. §]. – Hatály: 2022.01.01.

A 2021. évi CXIX. törvény indokolása:

A mozgásszabadság és a lakóhely szabad megválasztása jogának gyakorlására számos - alkotmányjogilag igazolható - adminisztratív kötelezettség van hatással, amely kötelezettségek jellemzően a közrend és a közbiztonság védelmével összefüggő közérdekből, valamint a tulajdon alkotmányos védelméből vezethetők le. Ilyen kötelezettségeket tartalmaznak egyebek mellett az Nytv., illetve végrehajtási rendeletei is. Az figyelhető meg napjainkban, hogy a lakcímbejelentések egy része nem a valós viszonyokat tükrözi, vagyis az emberek egy része valójában nem ott él, ahová a lakcímbejelentése szól. A hatályos szabályozás szerint ez közjogilag egy jogellenes állapotot eredményez, továbbá a nem valós helyzetet tükröző bejelentés még büntetőjogi következményeket - pl. intellektuális közokirat-hamisítás - is felvet.

E jelenség mögött számos okot lehet azonosítani. Ezek között említhető a családi kötődésen alapuló vagy valamely jogosultsággal kapcsolatos bejelentkezés, illetve általánosságban a társadalmi mobilitás erősödése. A külföldi munkavégzés Európai Unión belüli feltételei az elmúlt évek során nagymértékben egyszerűsödtek. Úgyszintén indokolttá vált a szabályozás áttekintése az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése kapcsán megváltozott körülményekre tekintettel is, hiszen az számos olyan magyar munkavállaló mindennapi életére is hatással van, aki rendszeres munkavégzés céljából az év egy jelentős részét az Egyesült Királyságban tölti.

A javaslat a jelenségre azt a szabályozási választ adja, hogy a korábbi szabályozáshoz képest megszünteti azt a követelményt, amely arra vonatkozik, hogy a polgárnak életvitelszerűen a lakóhelyként bejelentett lakásban kell élnie. A módosítás értelmében a lakóhely az a lakás, amelyet a polgár és az állam közötti kapcsolattartás érdekében ekként bejelentenek. E bejelentés alapozza meg a lakóhelyhez kapcsolható jogok gyakorlását.

A lakóhellyel ellentétben a javaslat tartalmi szempontból nem változtatja meg a tartózkodási hely hatályos fogalmát: a tartózkodási hely továbbra is az a lakóhelytől eltérő lakás, ahol a polgár három hónapot meghaladó időtartamban tartózkodik. A meghatározás a lakóhely módosulása miatt szorul kismértékű módosításra: mivel utóbbi esetében már nem követelmény az életvitelszerű lakáshasználat, ezért az új definícióban is a lakóhely elhagyása szándékát szükséges cserélni a lakóhely megváltoztatásának szándékára.

A javaslat által a polgár szabadon megválaszthatja azt a helyet, amelyet az otthonának tekint, ahová kötődik, anélkül, hogy a folyamatos ottlakás követelményét teljesítenie kellene. A lakóhely kiválasztása tekintetében a polgár autonómiájának növelése, az életvitelszerű ottlakás követelményének eltörlése a következők miatt nem jár össztársadalmi érdeksérelemmel:
a) A lakcím nem lehet bármelyik lakás: a szabályozásnak továbbra is sarkalatos eleme, hogy a polgár vagy saját lakásba jelentkezhet be, vagy olyanba, amelynél rendelkezik a szállásadó nyilatkozatával;
b) Ha a polgár nem a lakóhelyén lakik, akkor továbbra is bejelenthető lesz a tartózkodási hely, így az állam és az államon keresztül az érintettek közhiteles nyilvántartásból értesülhetnek arról, hogy a polgár ténylegesen hol tartózkodik. A tartózkodási hely esetében változatlan formában megmarad a tényleges, életvitelszerű ottlakás is mint fogalmi elem.
 

Közokirat-hamisítás

A Btk. 342. §-a
(1) Aki
a) hamis közokiratot készít, vagy közokirat tartalmát meghamisítja,
b) hamis, hamisított vagy más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál,
c) közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba,
bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(1a) Nem valósul meg az (1) bekezdés c) pontja szerinti bűncselekmény a polgárok személyi- és lakcímadatait tartalmazó nyilvántartásba történő lakcímbejelentés vonatkozásában, amennyiben arra a szállásadó hozzájárulásával, vagy saját tulajdonú ingatlanba történő bejelentkezéssel kerül sor.
(2) Aki az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott közokirat-hamisításra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Aki az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott közokirat-hamisítást gondatlanságból követi el, vétség miatt elzárással büntetendő.
[2012. évi C. tv. 342. §; 2021. évi CXIX. tv. 17. §]. – Hatály: 2022.01.01.

A 2021. évi CXIX. törvény indokolása:

A törvényjavaslat a regisztrációval kapcsolatos közigazgatási előírásokon felül a büntető anyagi jogi szabályozást is módosítja annak érdekében, hogy - a társadalomra veszélyesség hiányára figyelemmel - a hatályos szabályozás szerinti előírások megsértői mentesülhessenek a büntetőjogi jogkövetkezmények alól.

A jelenlegi büntetőjogi szabályozás alapján az, aki a lakcímbejelentését úgy teljesíti, hogy a valóságban a valós életvitelszerű ottlakást tükröző lakcímbejelentésnek nem felel meg, intellektuális közokirat-hamisítás bűncselekménye miatt felelősségre vonható, hiszen hozzájárul ahhoz, hogy valamely jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot vagy tényt foglaljanak közokiratba.

A törvényjavaslat alapján a közokirattal visszaélés tényállásába új bekezdés kerül, amely alapján a jövőben nem minősül bűncselekménynek, ha a polgárok személyi- és lakcímadatait tartalmazó nyilvántartásba történő lakcímbejelentés az Nytv. rendelkezéseivel ugyan nem áll teljes mértékben összhangban, de a bejelentésre a szállásadó tudtával és hozzájárulásával kerül sor. Úgyszintén kivételt képez a büntetendő cselekmények köréből, ha a lakcímbejelentés a saját tulajdonú ingatlanba történik, hiszen ez esetben is nyilvánvalóan hiányzik a cselekményből a visszaélésszerűség, illetve a társadalomra veszélyesség.

Fontos hangsúlyozni, hogy a fenti kivétel nem zárja ki a büntetőjogi felelősségre vonást az olyan cselekmények vonatkozásában, ahol a valóságot nem fedő lakcímbejelentést szándékoltan bizonyos kedvezmények, juttatások jogosulatlan igénybevételére, vagy egyes kötelezettségek alóli jogalap nélküli kibújásra használják fel, amely által megvalósul más bűncselekmények tényállása (pl. költségvetési csalás, társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés).