Építési § jog - pontosan, egyszerűen, közérthetően

03. A közigazgatási eljárás alapelvei

Az Ákr. alapelveinek egy része az Alaptörvényből vezethetők le, és más eljárási jogban is megtalálhatók (pl. a törvényesség elve, a törvény előtti egyenlőség elve, diszkrimináció tilalma). Az alapelvek másik része csak a közigazgatási eljárásban jelentkeznek (pl. a törvény által korlátozott hivatalbóliság). Fontos, hogy az alapelveket az eljárás teljes szakaszában figyelembe kell venni, azok minden esetben kiegészítik a speciális rendelkezéseket.

Az eljárási alapelvek jelentősége

Az eljárási alapelvek főként a közigazgatási hatósággal szemben határoznak meg olyan fontos követelményeket, amelyeknek az eljárás minden szakaszában érvényre kell jutniuk. Az alapelveknek tehát külön említés nélkül valamennyi közigazgatási eljárásban és minden körülmény között érvényesülniük kell. Az alapelvek segítséget nyújthatnak az egyes rendelkezések értelmezéséhez is, hiszen azok nem lehetnek ellentétesek az alapelvekkel. Fontos tudni, hogy maga az alapelv érvényesülésének meghiúsulása is jogszabálysértésnek minősül.

Az alapelvek egy része kizárólag a hatóság részére állapít meg követelményeket, míg vannak olyanok, amelyek az ügyfelek jogait és kötelezettségeit határozzák meg (alapvető jogok és kötelezettségek). Az alábbiakban – csak említés szintjén – felsorolunk néhány alapelvet.

 

Az alapelvek felsorolása

Az Ákr. a korábbi szabályozáshoz képest újdonságként az alapelvi fejezet élén meghatározza az alapelvek szerepét a jogalkalmazásban.

A közigazgatási hatósági eljárásokban – összhangban az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkével – az eljárás minden résztvevője a rá irányadó szabályoknak megfelelően és az eljárás minden szakaszában az e fejezetben meghatározott alapelvek és alapvető szabályok érvényre juttatásával jár el [2016. évi CL. tv. 1. §].

Bár az Ákr. az alapelvi fejezet legelején külön nevesíti az Alaptörvény XXIV. cikkében megfogalmazott tisztességes ügyintézéshez való jogot, illetve a XXVIII. cikkben megjelölt jogorvoslathoz való jogot, e szabály kapcsán fontos nyomatékosítani, hogy az Alaptörvényre való utalással valamennyi alapelv, amelyet az Alkotmánybíróság kapcsolt a hatósági eljáráshoz – akár nevesíti törvényi szabályozás, akár nem – beleértendő az alapelvek rendszerébe[1] [Alaptörvény XXIV. cikk; Alaptörvény XXVIII. cikk].

Az Ákr. szintjén az alapelvek egyrészt a hatóság, másrészt az ügyfelek, harmadrészt az eljárásban résztvevő valamennyi személy oldaláról kerültek megfogalmazásra.

 

A hatóságra irányadó alapelvek

a) A jogszerűség elve
A közigazgatási hatóság jogszabály felhatalmazása alapján, hatáskörét a jogszabály keretei között, rendeltetésszerűen gyakorolva jár el [2016. évi CL. tv. 2. § (1) bek.].

A hatóság hatáskörét minden esetben jogszabály alapozza meg. A hatóságnak ebből kifolyólag döntései indokolásában mindig ki kell térnie – többek között – a hatáskörét megalapozó jogszabályhelyekre. E nélkül a hatóság döntését meg kell semmisíteni [2016. évi CL. tv. 123. § (1) bek. a) pont].

Az Ákr. a jogszerűség keretein belül előírja továbbá a hatóságnak, hogy hatásköre gyakorlása során
- a szakszerűség, az egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműség követelményeinek megfelelően,
- a törvény előtti egyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményét megtartva, indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül,
- a jogszabályban meghatározott határidőn belül, észszerű időben
jár el [2016. évi CL. tv. 2. § (2) bek.].

A szakszerűség követelménye a jogszabályok ismeretét és megfelelő alkalmazását, továbbá az adott eljárást meghatározó ügyviteli és technikai szabályok betartását követeli meg a hatóságtól. Az egyszerűség keretében a hatóságnak döntéseit érthető nyelvezettel kell megfogalmaznia és kerülnie kell az eljárás túlbonyolítását. Az együttműködés az eljárási szabályok körében megjelenik egyebek mellett a hiánypótlás intézményében, de a hatóság e körben köteles például olyan intézkedéseket is foganatosítani jogszabályi keretek között, melyek előmozdítják az ügyféli jogok gyakorlását. A jóhiszeműség követelményét a korábbi szabályozással egyezően fenntartotta a jogalkotó az Ákr. vonatkozásában is[2].

A törvény előtti egyenlőség és az egyenlő bánásmód követelménye szintén alkotmányos alapelv [Alaptörvény XV. cikk]. A hatóságnak tartózkodnia kell  külön jogszabályban nevesített tulajdonságokon alapuló eltérő bánásmódtól, főszabály szerint a hasonló helyzetben lévő személyeket azonos módon kell kezelni (lásd: dr. habil Boros Anita-dr. Darák Péter (szerk.): Az általános közigazgatási rendtartás szabályai. Budapest. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2019., 29. o. – ide kattintva elérhető).

A fentiek mellett – több uniós jogforrásban is megjelenő – alapelv a jogszabályi határidők betartása, illetve az eljárás ésszerű időn belüli lezárásának követelménye. Ez alapján a hatóságok eljárási cselekményeknél kötelesek a jogszabály által megszabott határidőket betartani, ugyanakkor lehetőség szerint ésszerű időn belül kell eljárniuk, azaz amennyiben lehetőség van egy eljárási cselekmény határidőt megelőző foganatosítására, akkor a hatékonyság érdekében ezen alapelv alapján köteles határidőt megelőzően is eljárni a hatóság.

b) A hivatalbóliság elve
A hatóság a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén folytathatja. Hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, valamint e törvény keretei között felülvizsgálhatja a saját és a felügyelete alá tartozó hatóság döntését és eljárását [2016. évi CL. tv. 3. §].

A hivatalbóliság, más néven officialitás elve a közigazgatási hatósági eljárás lényeges jellemzője. Az Ákr. az alapelvek körében nem taxatíve (zártkörű) felsorolást alkalmaz, a hivatalbóliság az Ákr. részletes szabályainál is visszaköszön, például a hivatalból induló eljárásokra vonatkozó fejezetében, a hatáskör és illetékesség vizsgálatánál, vagy éppen az ideiglenes intézkedésekről szóló jogszabályhelyekben[3].

c) A hatékonyság elve
Az Ákr. előírja a hatóságnak, hogy a hatékonyság érdekében úgy szervezze meg a tevékenységét, hogy az az eljárás valamennyi résztvevőjének a legkevesebb költséget okozza, és – a tényállás tisztázására vonatkozó követelmények sérelme nélkül, a fejlett technológiák alkalmazásával – az eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen [2016. évi CL. tv. 4. §].

E körben a hatóság köteles oly módon megszervezni munkafolyamatát, hogy az mind költségekben, mind ráfordított időben a lehető leghatékonyabb legyen.

 

Az ügyfélre, valamint az eljárás egyéb résztvevőire vonatkozó alapelvek

A Ket-hez képest új szabály az ügyfél nyilatkozattételi joga: az ügyfél az eljárás során bármikor nyilatkozatot, észrevételt tehet [2016. évi CL. tv. 5. § (1) bek.].

A hatóságnak biztosítania kell az ügyfél, továbbá a tanú, a hatósági tanú, a szakértő, a tolmács, a szemletárgy birtokosa és az ügyfél képviselője (a továbbiakban együtt: eljárás egyéb résztvevője) számára, hogy jogaikat és kötelezettségeiket megismerhessék, és elő kell mozdítania az ügyféli jogok gyakorlását [2016. évi CL. tv. 5. § (2) bek.].

Az ügyfélre vonatkozó alapelvek között a nyilatkozattétel elvét, a tájékoztatáshoz való jogot, az együttműködési kötelezettséget, valamint a jóhiszeműség elvét és a bizalmi elvet találjuk. Ezek az elvek – az ügyféli nyilatkozattételen kívül – az eljárás egyéb résztvevőire is vonatkoznak.

Az eljárás valamennyi résztvevője köteles jóhiszeműen eljárni és a többi résztvevővel együttműködni. Senkinek a magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére. Az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell. A rosszhiszeműség bizonyítása a hatóságot terheli [2016. évi CL. tv. 6. § (1)-(3). bek].

A jóhiszeműség elve, valamint az együttműködési kötelezettség a hatósági eljárásban résztvevő valamennyi személyt és magát a hatóságot is köti. A jóhiszeműség érvényesülését a jogalkotó a hatóság megtévesztésének, illetve döntéshozatalának és a végrehajtás késletetésének tilalmával kivánja megteremteni. Emellett a Ket. szabályozásának megfelelően az Ákr. is nevesíti az ún. bizalmi elvet, mely alapján törvényi vélelem szól az ügyfél, illetve az eljárás egyéb résztvevőinek jóhiszeműsége mellett[4].