Építési § jog - pontosan, egyszerűen, közérthetően

Úton az ólommentes ivóvíz felé

Az egészség és a biztonság egyre nagyobb szerepet kap a mindennapjainkban. Lételemünk a víz, ezért nem mindegy, milyen minőségben jut el a vízvételi csaphoz. Az ivóvíz minőségét a feladóhelyen szigorú szabályok szerint ellenőrzik, de a szolgáltató csak a vízóráig felelős az ivóvíz minőségéért. Ki felel a vízórától a csapig történő minőségbiztosításért? A csövek, idomok és perlátorok ivóvizet nem rontó minőségéért? Az Európai Unió 2020. december 16-i irányelve (hatályos 2021. január 12-től) hosszútávon nemcsak felére csökkenti az ivóvízben megengedhető ólomkoncentráció határértékét, de arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a megbízható vízminőség csak végponti szűréssel biztosítható.

ÓLOMKOCKÁZAT

Budapesten 620.000 ember, 5000 fő feletti magyar városokban további 134.000 lehet érintett legalább magas kockázatú épületben az NNK 2020. szeptemberi tájékoztatása szerint[1]. Az ólom neurotoxin, már kis mennyiségben is komoly egészségi problémákat okozhat. Az ólom lerakódása a szervezetben akár hónapokon, éveken át tarthat. A kismamák és a 3 év alatti gyermekek különösen érzékenyek az ólomszennyezésre, súlyos szellemi és fejlődésbéli károsodást okozhat náluk az ólomexpozíció. 5-15 ppb ólomszennyezést tartalmazó vízből készült tápszer fogyasztása akár IQ pont csökkenést vagy ADHD-t eredményezhet. Az ólommal szennyezett por, víz, táplálék, kozmetikumok, talaj, műfű az ólommérgezés legfőbb forrásai.

Ahogyan a levegőben terjedő fertőző betegségek ellen vagy a kivitelezés során a levegőben szálló por és káros anyagok ellen az egyik leghatékonyabb védelem a felhasználó által hordott, megfelelő szűrővel ellátott maszk, hasonlóan a szennyezett ivóvíz ellen is a legeredményesebben a végponton, a felhasználó ivóvíz csapján lehet védekezni.

 

AZ EURÓPAI UNIÓ FELÉRE CSÖKKENTI AZ ÓLOM HATÁRÉRTÉKET AZ IVÓVÍZBEN

Olyan jogszabályt fogadott el az Európai Parlament, amelytől azt várják, hogy javuljon a csapvíz minősége és csökkenjen a műanyaghulladék mennyisége. Ez azt is jelenti, hogy a kiszolgáltatott társadalmi csoportok könnyebben férnek majd hozzá a vízhez.

Az EU állásfoglalása szerint javítani kell a csapvíz minőségén ahhoz, hogy az emberek a palackozott víz helyett inkább a csapvizet válasszák. A vízminőség javítása pedig a szennyező anyagok, köztük az ólom határértékeinek szigorításával érhető el.

Az ólomkoncentráció jelenlegi 10 μg/l határértékét a következő 15 évben 5 μg/l értékre csökkentik. Az 5 μg/l parametrikus értéket legkésőbb 2036. január 12-ig kell elérni. Az ezen irányelvvel összhangban engedélyezendő, emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő valamennyi új anyag esetében a csapnál kell az 5μg/l értéket alkalmazni [AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2020/2184 IRÁNYELVE Preambulum (6) bek.].

Bár a határérték szigorúbb lesz, érdemes megfontolni, hogy főként gyerekek és kismamák (de talán egyéb sérülékeny egyének) szervezete számára a kitűzött 5 μg/l koncentráció sem biztonságos. Számukra csak az ólommentes víz, azaz olyan ivóvíz biztonságos, amiben a mai diagnosztikai eszközökkel nem mutatható ki ólomszennyezés.

Az EU direktíva hangsúlyozza, hogy a potenciálisan káros anyagok építési termékekből való migrációja ne veszélyeztesse az emberi egészséget. A migráció itt beoldódást és a csőhálózatban a fogyasztási pont felé haladást jelentik. Az ólom és egyéb fémszennyezők tipikusan ilyen szennyezők. Az irányelv nevesíti az ólomkockázatot és hogy annak csökkentése érdemben a vízvételi ponton lehetséges [AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2020/2184 IRÁNYELVE Preambulum (19) bek.].

 

ÓLOM RÉGI, FELÚJÍTOTT ÉS ÚJ ÉPÜLETEKBEN

„Ólom a csapvízbe elsősorban a régi, 1945 előtti épületekben gyakran még megtalálható ólomcsövekből kerülhet. Ugyanakkor egyéb ólomforrások is előfordulhatnak az ivóvízhálózatban, például forraszanyagok, egyes csaptelepek, de ezek jelentősége kisebb, bár nem elhanyagolható. Az ivóvíz ólomtartalmát a 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Kormányrendelet) 10 µg/l koncentrációban határozza meg [201/2001. (X. 25.) Korm. rend. 1. melléklet B) pont].



kép forrása: https://tudomany.hu/cikkek/milyen-az-ivoviz-magyarorszagon-109563

Az ivóvíz minőségéért, annak fenntartásáért a vízátadási pontot követően az épület tulajdonosa a felelős.

A vízminőség-romlás mértéke a beépített szerkezeti anyagokon kívül az üzemeltetési szokásoktól is függ. A kioldódást és ezzel összefüggésben a vízminőség-romlás mértékét az esetlegesen nem használt, vagy ritkán használt vezetékszakaszok, pangó vezetékek is befolyásolják.”[3] [2011. évi CCIX. tv. 2. § 1. pont].
 

Nyilvános ivóvízvételi lehetőséget biztosító intézmények esetében az intézmény fenntartójának kell gondoskodnia a vízbiztonság fenntartásáról annak érdekében, hogy a meghatározott követelmények az ivóvízhasználat tényleges helyén teljesüljenek [201/2001. (X. 25.) Korm. rend. 4. § (4) bek.].

 

A VÍZTISZTÍTÓKNAK IS SZÜKSÉGES ENGEDÉLY

A csövektől és szerelvényektől eltérően a víztisztítók engedélyét nem az ÉMI, hanem az NNK (Nemzeti Népegészségügyi Központ) vizsgálja és állítja ki. A víztisztító kisberendezések kiválasztásához ivóvízbiztonságban jártas szakember bevonása szükséges, ahogyan jogosultsággal rendelkező szaktervező szükséges az épület többi elemének kiválasztásához is. A víztisztító kiválasztása előtt a tulajdonosnak vagy a felelős műszaki vezetőnek meg kell arról győződnie, hogy a terméknek van Magyarországon érvényes ivóvízbiztonsági engedélye. Az ivóvízbiztonsági engedély tartalmazza a víztisztító kisberendezés karbantartási igényét is, amit az üzemeltetőnek biztosítania kell az épület üzemeltetése során [201/2001. (X. 25.) Korm. rend. 8. §, 5. melléklet].

Az NNK három adatbázisban listázza az ivóvízbiztonsági engedéllyel rendelkező termékeket. Az NNK hatósági nyilvántartása elérhető itt.

 

SEGÍTENEK A MINŐSÍTÉSI RENDSZEREK

Bár a fentiek alapján egyértelmű, hogy a víztisztító berendezések egyik legfontosabb minőségi garanciája az NNK ivóvízbiztonsági engedélye, de további megerősítést adhat pl. a WELL Building Standard egészséges épületminősítő rendszer által is javasolt nemzetközi NSF adatbázis, ami naprakész nyilvántartással igazolja egyes víztisztító termékek mikrobiológiai és nehézfém szűrő képességét.


Kép forrása: www.wellcertified.com (használat jogcíme: WELL Faculty oktatóanyag)

Az NNK 2020-ban összefoglaló kutatási jelentést adott ki az ivóvíztisztító kisberendezések ólomeltávolítási hatékonyságának vizsgálatáról. A vizsgált 9 víztisztító berendezés által biztosított víz közül 7 víztisztító vize nem ajánlott 3 év alatti gyerekek számára és további egynél több kockázatot is azonosítottak a használat során.[4]

 

ÖSSZEGZÉS

Fentiek alapján látható, hogy az ivóvíz hálózat üzemeltetése és használata egy új, tudatos hozzáállást igényel, ami a felhasználó egészségét helyezi a középpontba. Az üzemeltetés során ügyelni kell az esetenkénti mintavételre (például üzemszünet utáni pangóvíz kockázatai miatt), a megfelelő szakértelemmel kiválasztott, a helyi adottságokhoz illesztett környezetbarát vízkezelési technológiára és a víztisztító (köznapi nyelven vízszűrő) kötelező ivóvízbiztonsági engedélyében ismertetett karbantartására.

 

A környezetbarát és a felhasználó számára biztonságos hálózati ivóvíz rendszeres fogyasztása csak tudatos üzemeltetői és felhasználói magatartással érhető el.

Ha érdekli, hogy milyen termékeket tervezhet be a tervező az épület ivóvízhálózatába, akkor olvassa el ezt a cikkünket is: Milyen termékeket tervezhet be a tervező az épület ivóvízhálózatába?

A témával foglalkozó cikk a tudomany.hu oldalon: Milyen az ivóvíz Magyarországon?

A bejegyzést szakmailag lektorálta Azari Katalin vegyészmérnök.

Az épületekben biztosítható egészséges hálózati ivóvízről és a WELL egészséges épületminősítésről a HuGBC wellstandard.hu oldalán tájékozódhatsz.