Az új Örökségvédelmi rendelet bemutatása

Szerző: dr. Pozsárkó Csaba

Utolsó frissítés: 2018. július 16. hétfő, 15:34

Közzétéve: 2018. július 16. hétfő, 15:33

2018. április 10-én lépett hatályba a kulturális örökség védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 68/2018. (IV. 9.) Korm. rendelet (Új Örökségvédelmi rendelet – vagy röviden Új Övr.) és egyben hatályát vesztette – az ugyanolyan nevű – a kulturális örökség védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 496/2016. (XII. 28.) Korm. rendelet (Régi Örökségvédelmi rendelet – vagy röviden Régi Övr.). Alapvető változásokat nem hozott az új jogszabály, azonban érdemes áttekinteni azokat, amelyek érintik az ügyfelek gyakori ügyeit. A nagyberuházások tekintetében érdemi módosítások is történtek.


Magyar Közlöny: 2018. évi 52. szám
Új jogszabály: 68/2018. (IV. 9.) Korm. rendelet
Hatályon kívül helyezett jogszabály: 496/2016. (XII. 28.) Korm. rendelet
Hatályos: 2018. április 10.
 

Más, miniszteri szintű rendeletek tartalmának beillesztése


Az egyik legfeltűnőbb újdonság, hogy az Új Övr-be beemelték néhány korábbi, miniszteri szintű rendelet egyes részeit – úgy, hogy azok a korábbi rendeletekben is megmaradtak. A cél az lehetett, hogy az alapvető eljárási szabályok kormányrendeleti szinten jelenjenek meg. Ennek 2019. január 1-től lesz jelentősége, amikor az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 8. § (3) bekezdésének jelenlegi szövege helyébe a „Miniszteri rendelet kivételével jogszabály e törvény szabályaival összhangban álló, kiegészítő eljárási rendelkezéseket állapíthat meg” szöveg kerül. Az ilyen érintett rendeletek:
- a régészeti lelőhely és a műemléki érték nyilvántartásának és védetté nyilvánításának, valamint a régészeti lelőhely és a lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 13/2015. (III. 11.) MVM rendelet 2-5. § és 7-12. §,
- a kulturális javakkal kapcsolatos hatósági eljárásra vonatkozó szabályokról szóló 45/2012. (XI. 30.) EMMI rendelet és
- a kulturális javak kiviteli engedélyezéséről szóló 14/2010. (XI. 25.) NEFMI rendelet
[2016. évi CL. tv. 8. § (3) bek.; 13/2015. (III. 11.) MVM rend. 2-5. §, 7-12. §; 45/2012. (XI. 30.) EMMI rend.; 14/2010. (XI. 25.) NEFMI rend.; 68/2018. (IV. 9.) Korm. rend. 5-7. §, 10-20. §, 55. §, 98-118. §, 3-4. mell., 11. mell., 18-21. mell.].

A kulturális javakkal kapcsolatos szabályok már a Régi Övr-ben megjelentek (VII. fejezet; 77-81. §), de most újabb szabályokkal bővültek (VIII. fejezet; 98-118. §). Elsősorban a kulturális javak védetté nyilvánításáról, kiviteléről, nyilvántartásáról, restaurálásáról, közgyűjteményben való elhelyezéséről szóló szabályok. Mivel a kulturális javak a kulturális örökség ingó elemei, az építési joghoz nincs közük, ezért a továbbiakban e cikk keretében nem foglalkozunk velük.
[68/2018. (IV. 9.) Korm. rend. 98-118. §]

A kulturális örökség ingatlan elemeinek – a régészeti lelőhely és a műemléki érték nyilvántartásba vételével, valamint a nyilvántartott régészeti lelőhely és a nyilvántartott műemléki érték védetté nyilvánításával – az Új Övr. II. fejezete foglalkozik újdonságként, általános, építésügyi vonatkozása viszont ennek sincs [68/2018. (IV. 9.) Korm. rend. 5-20. §].
 

Nagyberuházásokra vonatkozó rendelkezések


Az Új Övr. régészeti örökség védelméről szóló III. fejezetében a legfontosabb változás a nagyberuházásokhoz kapcsolódó előzetes régészeti dokumentációval és az ez alapján elkészült feltárási projekttervvel került be a szabályozásba.

Mostantól – az Övr. 39. § (1) bekezdése értelmében – az előzetes régészeti dokumentáció két fázisban is készülhet: adattári és lelőhely-felderítési (ERD-I.), valamint próbafeltárási (ERD-II.). A korábbi szabályozás (Régi Övr. 24. § (6) bekezdés) az Új Övr. 40. § (7) bekezdése értelmében megmarad: „az előzetes régészeti dokumentációt a földmunkával járó tevékenység engedélyezésére vagy a földterület megszerzésére irányuló azon első hatósági eljárás megindítására irányuló kérelemhez kell mellékelni, amelyben a hatóság eljár vagy szakhatóságként vagy a szakkérdés vizsgálatával közreműködik”.

Bekerült az Új Övr-be egy kiegészítő, (8) bekezdés is: „ha a (7) bekezdés szerinti első hatósági eljárás megindításakor a próbafeltárást akadályozó körülmény még nem hárult el, az előzetes régészeti dokumentáció addig elkészült munkafázisait kell csatolni a kérelemhez”. Azaz az engedélyezési eljárás megindulhat annak ellenére, hogy az előzetes régészeti dokumentáció még nem teljes – és nyilvánvalóan a feltárási projektterv el sem készülhetett még [68/2018. (IV. 9.) Korm. rend. 39. § (1) bek., 40. § (7)-(8) bek].
 

Ez egyértelmű eljárási könnyítést jelent a beruházó számára, de egyben annak a veszélyét is magában hordozza, hogy az engedélyes tervek elkészültéig nincs tisztázva, hogy pontosan milyen régészeti jelenségekkel kell számolni.


Ideális esetben ugyanis a tervezés tekintettel van (vagy kéne legyen) a feltétlenül megtartandó, kiemelkedő jelentőségű régészeti emlékekre, mostantól viszont egy ilyen előkerülése vagy azzal jár, hogy – esetleg komoly költséggel – áttervezik az építendő objektumot, vagy pedig a „meglepetésszerűen” előkerülő régészeti emlék áldozatául esik a beruházásnak.
 

Reklámokra vonatkozó előírások pontosítása


Az Új Övr. műemléki értékek védelméről szóló IV. fejezetében is történt változás. A Régi Övr. 41. § (7) bekezdése értelmében „műemléken a külső homlokzat 30%-ánál nagyobb felületet eltakaró reklám nem helyezhető el, kivéve a) az építmény külső homlokzatán folyamatban lévő, a hatóság által tudomásul vett vagy jogerős engedély alapján végzett építési tevékenység vagy egyéb munkálatok időszakát, vagy b) időszaki kulturális rendezvény vagy program hirdetményét”. Ez az Új Övr. 56. § (7) bekezdése értelmében annyiban változott, hogy műemléken egyáltalán nem helyezhető el reklám, pontosabban „műemlék homlokzatán és tetőfelületén reklám vagy reklámhordozót tartó berendezés nem helyezhető el (a kivételek maradtak). Mivel (a Régi Övr-hez hasonlóan) a rendelet az 57. § (8) bekezdésében fenti jogszabályi helyre hivatkozva szabályozza a műemléki jelentőségű területeket is: „műemléki jelentőségű területen álló építmény közterület felé eső homlokzatán reklám elhelyezésére az 56. § (7) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni”, ebből az következik, hogy mostantól műemléki jelentőségű területen sem helyezhető el reklám.

Hogy pontosan mi is minősül reklámnak, azt a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény 3. § d) pontja határozza meg, illetve, hogy mi nem minősül reklámnak, azt a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény 11/F. § 3. pontja határozza meg. A reklám fogalmát az Építésijog.hu előfizetője itt ismerheti meg.

Attól nem kell tartani, hogy minden, az épületben működő vállalkozás cégére, saját „reklámja” egyszeriben jogszabályellenessé válik. Itt valójában arról van szó, hogy az ott működő vállalkozásokon, intézményeken kívüli áruk reklámozását tiltja meg a jogszabály [68/2018. (IV. 9.) Korm. rend. 56. § (7) bek., 57. § (8) bek.; 2008. évi XLVIII. tv. 3. § d) pont; 2016. évi LXXIV. tv. 11/F. § 3. pont].

Az újabb településképi jogszabályok hatályba lépésével szigorodó reklám-elhelyezési szabályoknak az örökségvédelemmel kapcsolatos vonatkozásairól külön cikkben fogjuk tájékoztatni az Építésijog.hu portál olvasóit.
 

Változások a bejelentés tudomásulvételének szabályaiban


A bejelentés tudomásulvételének szabályaiban is történt egy kisebb, bár nagy jelentőségű változtatás. A Régi Övr. 55. § (2) bekezdése értelmében „ha a tervezett tevékenység csak kikötésekkel vehető tudomásul, a hatóság a tudomásulvételt végzésbe foglalja”. Az Új Övr. megfelelő jogszabályi helye, a 70. § (2) bekezdés így változott: „ha a tervezett tevékenység csak kikötésekkel vehető tudomásul, a hatóság a tudomásulvételről döntést hoz”. Ennek a döntésnek – a korábbiakkal szemben – értelemszerűen határozatnak kell lennie.

Az Ákr. 80. § (1) bekezdésének értelmében „a döntés határozat vagy végzés. A hatóság […] az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során hozott egyéb döntések végzések”. Az Ákr. 112. § értelmében „a hatóság határozata ellen önálló jogorvoslatnak van helye. A hatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt törvény megengedi…” Mivel törvény a Régi Övr. 55. § (2) bekezdése szerinti végzés ellen nem biztosított önálló jogorvoslatot, ami nyilvánvalóan korlátozta az ügyfelek jogait pl. olyan esetekben, amikor a kérelmező (bejelentő) ügyfél indokolatlanul korlátozónak vagy terhesnek gondolt egy-egy kikötést. Most, hogy a hatóság határozatot hozhat, nyitva áll az út a jogorvoslat (esetünkben a közigazgatási per) előtt [2016. évi CL. tv. 80. § (1) bek., 112. §; 68/2018. (IV. 9.) Korm. rend. 70. § (2) bek.]
 

Az új Övr. egyéb változásai


Eljárási szempontból fontos újdonság, hogy a régészeti örökség és a műemléki érték védelmével kapcsolatos közös szabályokról szóló V. fejezet a kulturális örökség védetté nyilvánított ingatlanelemeinek vagyonátruházásáról szóló szabályozás akként változott, hogy a Kötv. 86. § (1) bekezdése szerinti elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatban a továbbiakban nem közvetlenül a minisztert, hanem az illetékes örökségvédelmi hatóságot kell megkeresni [2001. évi LXIV. tv. 86. § (1) bek.; 68/2018. (IV. 9.) Korm. rend. 86. §].

A fenti változásokról az Építésijog.hu portálon már olvasható részletes ismertető, lásd: Védett ingatlanok állami elővásárlási joga.

Az újonnan bekerülő, eddig „külső” jogszabályi rendelkezések természetesen megváltoztatták mind a korábbi fejezetek, illetve szakaszok számozását, továbbá természetesen a mellékletek számozása is eltér a korábbiaktól. Az építtetők számára legfontosabb melléklet, a „Bejelentéshez kötött tevékenység bejelentésének vagy az örökségvédelmi engedély iránti kérelemnek és mellékleteinek adattartalma” a Régi Övr. szerint a 9. mellélet volt, míg az Új Övr. szerint most a 12. melléklet [68/2018. (IV. 9.) Korm. rend. 12. melléklet].