Építési § jog - pontosan, egyszerűen, közérthetően

04.3. Bizonyítás az építéshatósági eljárásban

A bizonyítás minden eljárásjog releváns kérdése. A közigazgatási jog egyik prominens ágazataként az építésügyi igazgatás is sajátos, az általánostól eltérő szabályozással rendelkezik.

A bizonyítási eljárás jogszabályi keretei

A közigazgatási hatósági eljárás alapjogszabálya a Ket., melyhez képest az ágazati jogszabályok az adott szakigazgatási terület sajátosságaira figyelemmel eltérő szabályokat állapítanak meg. Az építésügyekben az 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) értelmében építési tevékenység megkezdéséhez és folytatásához jogszabályban meghatározott esetekben az építésügyi hatóság eljárásának lefolytatása szükséges.

Az építéshatósági eljárásban, egyéb közigazgatási eljáráshoz hasonlóan, az ágazati sajátosságokra figyelemmel speciális bizonyítási szabályokat intézményesítenek a jogforrások, de ez nem jelenti azt, hogy a Ket. bizonyítási szabályait figyelmen kívül kellene hagyni, sőt a hatósági jogalkalmazásban a Ket-től való eltérés csak akkor lehetséges, amennyiben a Ket. azt kifejezetten lehetővé teszi[1].

A Ket. rendelkezései

A Ket. alapelvi rendelkezései szerint a közigazgatási hatóság az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelően értékel, döntését valósághű tényállásra alapozza. Ennek keretében a hatósághivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, ennek során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz, ugyanakkor a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie.

A Ket. bizonyítási szabályai meglehetősen felduzzadtak az elmúlt időszakban, megnehezítve a jogalkalmazók és az ügyelek munkáját is: sajnálatos módon olyan szabályok is megfogalmazásra kerültek a Ket-ben, melyeknek gyakorlati jelentősége egy általános jogszabály vonatkozásában elenyésző (pl. romlandó dolog lefoglalása, vagy személy megfigyelése).

Az Eljárási kódex szabályai

A bizonyítás fogalma szűken és tágan is értelmezhető: amennyiben a bizonyítást nem csupán a szorosabb értelemben vett tényállás-tisztázási cselekmények körében vizsgáljuk, akkor a bizonyítás körébe sorolandó minden olyan hatósági eljárási cselekmény, amely közvetetten kapcsolódik csak a tényállás tisztázásához, de a döntéshozatalhoz elengedhetetlen.
Ilyen például az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet
 (a továbbiakban: R.) alapvetően két nagy részre tagolódik: az első nagy szerkezeti rész (az R. III. Fejezete) azokat a közös általános eljárási szabályokat tartalmazza, amelyeket minden építéshatósági eljárásban alkalmazni kell, majd ez egyes eljárástípusokra vonatkozó eljárási kérdéseket.

A közös szabályok közül az alábbiak emelendők ki:
- Az építésügyi hatóság engedélyezési és tudomásulvételi eljárásában, az építésfelügyeleti hatóság építésrendészeti és a bontási tevékenység megkezdésének tudomásulvételi eljárásában külön vizsgálat nélkül ügyfélnek minősül az építtető és az építési tevékenységgel érintett telek, építmény, építményrész tulajdonosa.
- A fenti bekezdésben foglaltakon túlmenően az építésügyi és az építésfelügyeleti hatósági eljárásokban minden esetben vizsgálni kell az ügyféli jogállását annak, akinek az építési tevékenységgel érintett telekre, építményre vonatkozó jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
- Amennyiben az alapeljárás során szakhatóságok bevonása is szükséges, a szakhatóságok állásfoglalásuk tartalma erejéig ügyféli kört, hatásterületet állapíthatnak meg a jogszabályokban foglaltak szerint.
- Nagyon fontos kiemelnünk azt is, hogy az ellenérdekű ügyfelek ügyféli minősége vonatkozásában az R. akként rendelkezik, hogy úgy kell tekinteni az eljárást, mintha nem lenen ellenérdekű fél, amennyiben az építtető benyújtotta az ügyben érintett összes ügyfélnek a kérelmezett építési tevékenység végzéséhez történő, az építészeti-műszaki dokumentáció ismeretében tett és az abban foglaltakkal egyetértést tartalmazó teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatát. E szabály elsődlegesen az eljárás gyorsítását hivatott szolgálni, hiszen az ellenérdekű felek hivatkozott hozzájárulásukkal már nem az ügyféllel ellentétes érdeket képviselnek, hanem a hozzájárulással kifejezik az ügyféllel megegyező érdek támogatását.

A bizonyítási eljárás

A Ket. 50. §-a szerint a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, bizonyítási eljárást folytat le.

Emellett törvény vagy kormányrendelet a tényállás tisztázása és az ügyfél jogának, jogos érdekének védelme és előmozdítása érdekében az eljárás és a hatósági ellenőrzés során együttműködési kötelezettséget írhat elő a feladat- és hatáskörükben érintett hatóságok részére. Az együttműködés formája lehet különösen a hatóságok közötti egyeztetés, valamint az ellenőrzési tevékenység összehangolása.

A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére. Bizonyíték különösen: az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemléről készült jegyzőkönyv, a szakértői vélemény, a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv és a tárgyi bizonyíték. Ezek a bizonyítékok csak példálózva kerültek felsorolva a Ket-ben, mely egyben azt is jelenti, hogy a hatóság bármilyen más bizonyítékot használhat a tényállás tisztázásához, vagyis a hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt. Ez alól a bizonyítási szabadság alól törvényben foglalt rendelkezés kivételt tehet és előírhatja, hogy a hatóság a határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre alapozza, továbbá törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, illetve előírhatja valamely szerv véleményének a kikérését.

A hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást. A bizonyítási eljárásban alapvető szabály, hogy a hatósági eljárásban csak olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére.
 
Az építéshatósági eljárásban különös jelentőséggel bír a szakértő tevékenysége, az okirati bizonyítás, a szemle, valamint egyes esetekben az ügyfél nyilatkozata is. Érdemes itt utalnunk arra, hogy a hatósági ellenőrzés és az építésfelügyeleti eljárás nem a bizonyítási eljárás egyik fajtáját jelenti, hanem azok sajátos eljárástípusokként jelentkeznek.

Szakértő és szakhatóság

A szakértői bizonyítás tekintetében kiemelendő, hogy a szakértő nem szakhatóság és a szakhatóság nem szakértő.

Sajnálatos, hogy a Ket. 58.§ (2) bekezdése szerint nincs helye szakértő kirendelésének, ha törvény vagy kormányrendelet ugyanabban a szakkérdésben szakhatóság állásfoglalásának beszerzését írja elő. Ez azért érdekes kérdés, mert eljárásjogi funkcióját tekintve a szakértő és a szakhatóság eltérő szerepet játszik a hatósági eljárásban. A szakhatóság jogszabályban meghatározott közigazgatási szerv – akinek állásfoglalása kötelezi az eljáró közigazgatási szervet –, míg a szakértő a bizonyítási eljárásban az ügyfél valamint a hatóság által is igénybe vehető bizonyítási eszköz – ám véleménye nem kötelező az eljáró hatóságra nézve. Itt minden bizonnyal arra gondolt a jogalkotó, hogy abban a szakkérdésben, amelyben a szakhatóság egyszer már állást foglalt, egy szakértő nem adhasson ki szakvéleményt, vagyis a szakhatósági állásfoglalás ily módon ne váljon „felülbírálhatóvá”.

A Ket. 2013 elejei  módosítása eredményeként  lehetővé vált, hogy törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott ügyekben és szempontok alapján a hatóság mérlegelje a szakhatóság megkeresését és maga döntsön az adott szakkérdésben, sőt törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott ügyekben és szempontok alapján a hatóság mellőzheti is a szakhatóság megkeresését. Amennyiben azonban a hatóság maga dönt a szakkérdésben, ehhez szakértőt nem rendelhet ki, és az adott szakkérdésre vonatkozó szakhatósági eljárásért illeték és díj sem kérhető. Ha azonban mérlegelés esetén a hatóság úgy dönt, hogy megkeresi a szakhatóságot, a szakhatóság állásfoglalása kötelező a hatóságra nézve.

Szakértőt kell meghallgatni vagy szakértői véleményt kell kérni, ha az eljáró hatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel, és az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges, vagy jogszabály írja elő a szakértő igénybevételét.

Ha jogszabály meghatározott szakértő igénybevételét írja elő, úgy ezt a szervezetet, intézményt, testületet vagy személyt kell szakértőként kirendelni, minden egyéb esetben az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény szerint igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jogosult szakértőt rendelhet ki.

A fentiekben hivatkozott felhatalmazásra figyelemmel az Étv. 32. §-a intézményesíti az építési műszaki szakértői illetve az építésügyi igazgatási tevékenységet. E
Építésügyi műszaki szakértői tevékenység az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos műszaki jelenségek ok-okozati összefüggéseinek magas szakmai színvonalú értékelése, ezen belül a vitatott esetek megítélése; a hibák, károk, illetve ezek okainak feltárása; és mindezekkel kapcsolatban szakértői vélemények készítése, továbbá a külön jogszabály szerinti esetenként kapcsolódó tevékenységek.

Ezzel szemben az építésügyi igazgatási szakértői tevékenység az építésügyi hatósági engedélykérelem és mellékleteinek benyújtásra történő előkészítésének folytatása.
Ha az Étv. vagy a felhatalmazása alapján kiadott jogszabály építésügyi igazgatási szakértő közreműködését írja elő vagy építésügyi igazgatási szakértő igénybevételéhez jogkövetkezményt állapít meg, szakértőként kizárólag a névjegyzéket vezető szerv engedélyével rendelkező személy vehető igénybe, valamint a jogszabályban meghatározott jogkövetkezmények csak az igazgatási szakértői jogosultsággal rendelkező személy igénybevételéhez fűződnek.

A szakértői tevékenység folytatását a névjegyzéket vezető szerv annak engedélyezi, aki nem áll szakértői foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, büntetlen előéletű, rendelkezik az Étv. felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott szakirányú felsőfokú végzettséggel és szakmai gyakorlattal, valamint megfelel az abban meghatározott egyéb feltételeknek, és ennek alapján birtokában van az építési beruházás megvalósításához szükséges építésügyi és egyéb hatósági eljárások rendje, követelményei, összefüggései magas szakmai színvonalú ismeretének.

Az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban az ügyfél az engedély kérelmet elektronikusan is benyújthatja.

Az építésügyi és építésfelügyeleti hatóság az ellenőrzési feladatokba szakértőként a területi építész és területi mérnöki kamarákat, valamint az országos építész és országos mérnöki kamarákat és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát vagy jogosult szakintézményt, valamint jogszabályban meghatározottak szerint egyéb szakértőt vehet igénybe. Ha az építésügyi és építésfelügyeleti hatóság eljárásában szakértőt hallgat meg, szakértői véleményt kér, ellenőrzésébe szakértőt von be, a hatóság az ügyfelet a szakértői vizsgálatban való közreműködésre kötelezheti.

Szakértői tevékenység feltételei

Jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet akkor végezhet ilyen szakértői tevékenységet, ha tagja vagy vele munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy rendelkezik igazgatási szakértői jogosultsággal, és ez a tag, személy részt vesz a tevékenység ellátásában.

A fentiektől némiképp eltér a településrendezési szakértői tevékenység. Településtervezési tevékenységnek minősül a településrendezési eszköz elkészítése. Az építési beruházások támogatására kiírt, terület-igénybevétellel járó településfejlesztési pályázatok elbírálása során azok tartalma és a településrendezési eszközökben foglaltak összhangjának igazolása településrendezési szakértői tevékenységként végezhető.
A településtervezési tevékenységet, valamint a településrendezési szakértői tevékenységet az folytathat, aki rendelkezik a névjegyzéket vezető szerv engedélyével. A névjegyzéket vezető szerv az engedély megadásával egyidejűleg névjegyzékbe veszi a jogosultságot szerzett természetes személyt.
A névjegyzéket vezető szerv annak engedélyezi településtervezési, illetve településrendezési szakértői tevékenység folytatását, aki büntetlen előéletű és nem áll szakértői foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, továbbá rendelkezik az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott szakirányú felsőfokú végzettséggel és szakmai gyakorlattal, valamint megfelel az abban meghatározott egyéb feltételeknek.

A tervtanács szerepe a bizonyítási eljárásban

Speciális bizonyítéknak tekintendő az építéshatósági eljárásban a tervtanács szakmai véleménye. Az R.14. § (1) bekezdése szerint az építési engedélyezési, az összevont és kormányrendeletben meghatározott esetekben a fennmaradási engedélyezési eljárást
a) a településrendezési és az építészeti-műszaki tervtanácsokról szóló kormányrendeletben meghatározott esetben tervtanácsi, valamint
b) a településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló kormányrendeletben meghatározott esetekben településképi
véleményezési eljárás előzi meg.

Az építésügyi hatóság ilyenkor a véleményt a döntése meghozatalához szükséges tényállás tisztázása érdekében – különös tekintettel az építészeti minőségre, a helyi építészeti örökségre, az építészeti értékvédelemre, valamint a településképre és a környezethez való illeszkedésre – az építésügyi hatósági engedélykérelem benyújtásakor rendelkezésre álló és jogszabályon alapuló bizonyítékként veszi figyelembe.

A szakhatósági eljárás szabályai

A szakhatóságok szerepére visszatérve azok nem bizonyítási eszközök. Egyesek a szakhatósági közreműködést ún. együttdöntési eljárásnak hívják, hiszen az eljáró hatóság nem hozhat olyan döntést, amely ellentétes lenne bármelyik közreműködő szakhatóság állásfoglalásával. A Ket. 44. § (1) bekezdése értelmében törvény vagy kormányrendelet az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság számára előírhatja, hogy az ott meghatározott szakkérdésben más hatóság (szakhatóság) kötelező állásfoglalását kell beszereznie.

Az R. 12. § (1) bekezdése szerint az építésügyi hatóság az R. 6. mellékletben felsorolt első és másodfokú eljárásában, az ott meghatározott feltételek fennállása esetén és az ott megjelölt szakkérdésben, a 6. melléklet szerinti hatóságok szakhatóságként vesznek részt.
A szakhatóság állásfoglalásában csak a hatáskörébe tartozó szakkérdés jogszabályban meghatározott követelményeit jogosult érvényre juttatni azzal, hogy az állásfoglalásban meg kell jelölni a követelmény jogszabályi hivatkozását is.

A Ket. 44. § (8) bekezdése alapján, ha törvény vagy kormányrendelet azt lehetővé teszi, az ügyfélnek az eljárás megindítása előtt – a szakhatósági eljárásért fizetendő illeték vagy díj megfizetése mellett – benyújtott kérelmére a szakhatóság a szakhatósági állásfoglalásra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával – az ügyfél meghatározott joga érvényesítésére irányuló eljárásban, törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott időpontig felhasználható – előzetes szakhatósági állásfoglalást ad ki. Ettől az általános eljárási szabálytól némiképp eltér az R. szabályrendszere: az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban az építtető által a kérelemhez csatolt vagy a szakhatóság által az elektronikus tárhelyre feltöltött, hat hónapnál nem régebbi előzetes szakhatósági állásfoglalást az építésügyi hatóság elfogadja, ha az előzetes szakhatósági állásfoglaláshoz tartozó záradékolt dokumentáció, valamint a hozzá benyújtott építészeti-műszaki dokumentáció tartalma azonos.

Előzetes szakhatósági állásfoglalás nélkül benyújtott építésügyi hatósági engedély iránti kérelem esetén a szakhatóságot szakhatósági állásfoglalás beszerzése érdekében az építésügyi hatóság
a) hiánytalan kérelem és mellékletek esetén az eljárás megindulását követően haladéktalanul, de legkésőbb öt napon belül,
b) hiányzó szakhatósági dokumentáció esetén a hiánypótlást követően haladéktalanul, de legkésőbb három napon belül
az ÉTDR[2] alkalmazásával, elektronikus úton keresi meg, biztosítva a szakhatóság számára a kérelem, az építészeti-műszaki dokumentáció és az 5. mellékletben meghatározott dokumentáció ÉTDR-ben történő megtekintésének, elérésének és véleményezésének lehetőségét.
A szakhatóság az állásfoglalásának kialakítását és az általa vizsgált dokumentáció záradékolását a számára biztosított ÉTDR-ben végzi.

A szemle mint bizonyíték

Szintén jelentőséggel bíró bizonyítási módszer az építéshatósági eljárásban a szemle. Az építésügyi és építésfelügyeleti hatóság a döntés meghozatalához szükséges tényállás tisztázásának keretében az építési tevékenység helyszínén, annak környezetében vizsgálja a döntés meghozatalának feltételeit, különösen
a) az illeszkedés követelményeit,
b) hogy a meglévő állapotot rögzítő építészeti-műszaki dokumentáció tartalma a valóságnak megfelel-e,
c) hogy az érintett telken az építési, bontási tevékenység megvalósítható-e, a tevékenységet megkezdték-e és a terveknek megfelelően folytatják-e,
d) hogy az építmény rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas állapotban van-e, valamint
e) hogy a megvalósult építmény, építményrész - az engedély nélkül megvalósítható eltérések figyelembevétele mellett - az építési engedélynek és a hozzá tartozó engedélyezési záradékkal ellátott építészeti-műszaki dokumentációnak megfelelően valósult-e meg.
Az építésügyi, építésfelügyeleti hatóság a helyszíni szemlén tapasztaltakról feljegyzést vagy jegyzőkönyvet és a helyszínről, annak környezetéről dátummal ellátott fényképfelvételt készít, amely később az eljárás során hasznosítható bizonyítékká válik.

A hiánypótlás jelentősége

A bizonyítási eljárás egyik kardinális kérdése a hiánypótlás is. A Ket. 37. § (3) bekezdése szerint, ha a kérelem nem felel meg a Ket. 35. §-ában, továbbá a 36. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül – megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – hiánypótlásra hívja fel az ügyfelet. Emellett hiánypótlási felhívás az eljárás során akkor is kibocsátható, ha a kérelem megfelelt a Ket. 35. §-ban, továbbá a 36. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, de a tényállás tisztázása során felmerült új adatra tekintettel az szükséges.
Ehhez képest az R 11. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az építésügyi hatóság legfeljebb húsz napos teljesítési határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett, ha
a) a kérelem hiányos, haladéktalanul, de legkésőbb az eljárás megindulásától számított öt napon belül,
b) az ügyfél az a) pont szerinti hiányokat pótolta, de kérelme a pótolt mellékletek tartalma tekintetében hiányos, az a) pont szerinti hiánypótlást követően haladéktalanul, de legkésőbb három napon belül ismételten
hiánypótlásra hívja fel az építtetőt.

Hatósági nyilvántartások

A hatósági eljárások jelentős része jobbára okirati bizonyításon alapul. Ez a gyakorlat az építéshatósági eljárásban is érvényesül. Ezzel összefüggésben érdemes utalnunk az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központról, valamint az Országos Építésügyi Nyilvántartásról szóló 313/2012. (XI. 8.) Korm. rendeletre, amelynek hatálya kiterjed
az építésügy, a településfejlesztés- és rendezés körébe tartozóan:
a) a rendelet hatálybalépése előtt az építésügy, a településfejlesztés és -rendezés körébe tartozó dokumentációk központi nyilvántartásáról szóló 277/2008. (XI. 24.) Korm. rendelettel a Dokumentációs Központ részére átadni vagy szolgáltatni rendelt adatok, dokumentációk, tervtárak (ideértve a bauxitbeton és martinsalak felhasználásával készült építményekre vonatkozó nyilvántartásokat és dokumentációkat, és az önkéntesen átadott dokumentációkat, gyűjteményeket, dokumentumtárakat is),
b) az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló kormányrendeletben meghatározott esetekben a megvalósítási és kivitelezési dokumentációk,
c) az építmény vagy telek állapotáról készített és az e rendelet hatálybalépését követően az építésügyi vagy építésfelügyeleti hatósági eljárásban benyújtott - különösen az Étv. 31. § (2) bekezdésében meghatározott követelmények kielégítését igazoló - szakértői vélemények (szakvélemények) és az ezeket megalapozó dokumentációk,
d) jogszabályban előírt kötelezettség teljesítése céljából az építményre előírt és e rendelet hatálybalépését követően keletkezett szakértői vélemények (szakvélemények),
e) az energetikai tanúsítvány,
f) a településrendezési és építészeti-műszaki tervtanácsokról szóló 252/2006. (XII. 7.) Korm. rendelet 9. § (2) vagy (4) bekezdése alapján kiadott tervtanácsi vélemény,
g) a telek állapotáról jogszabályban előírt kötelezettség teljesítése céljából készített geodéziai, geotechnikai szakvélemények,
h) a helyi építészeti és természeti értékek védelmére, az azokkal összefüggő tilalmakra, korlátozásokra vonatkozó határozatok, rendeletek, nyilvántartásba vételi és területi adatok,
i) a településfejlesztési- és rendezési eszközökre, továbbá a tilalmakra, korlátozásokra vonatkozó, valamint az Étv. 62. § (6)-(7) bekezdése szerinti önkormányzati rendeletek, és az Étv. 20. § (4) bekezdése szerinti önkormányzati határozatok,
j) az önkéntesen átadott dokumentációk, gyűjtemények, dokumentumtárak,
k) az építésügyi hatósági engedélyezési eljárást támogató elektronikus dokumentációs rendszerben és egyéb építésfelügyeleti és építésügyi hatósági eljárásokban keletkezett iratok, dokumentumok és adatok,
l) a honvédelmi és katonai célú, valamint a nemzetbiztonsági célú, rendeltetésű építmények esetében az építésfelügyeleti szankciók megállapítására és adataik,
m) az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági ellenőrzési jegyzőkönyvek és fotómellékleteik,
n) az építési napló és mellékletei,
o) az épület ingatlan-nyilvántartási feltüntetéséhez a vonatkozó jogszabályi előírások szerint szükséges, hatályos földhivatali záradékkal ellátott változási vázrajz,
p) a régészeti és a műemléki védelem alatt álló ingatlanok, területek - külön jogszabály szerinti - nyilvántartási adatai
kezelésére, az építésügy körébe tartozó tevékenységekkel összefüggő adatokra, azok átadására, kezelésére, továbbá az építésügy körébe tartozó hatósági és szakmai tevékenységeket kiszolgáló központi elektronikus alkalmazások és adatállományok működésére és működtetésére.

A Ket-ben és az építésügyi hatósági nyilvántartásokban nevesített bizonyítékokon kívül a hatósági eljárásban kiemelt szerepet kapnak az egyes nyilvántartásokban szereplő adatok is. A hatóság által hivatalosan ismert tényeket ugyanis nem kell bizonyítani. A Ket-szerint az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amely nyilvános, vagy amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. Az adatszolgáltatás iránti kérelmet nyolc nap alatt kell teljesíteni. Ezzel összefüggésben az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központról, valamint az Országos Építésügyi Nyilvántartásról szóló 313/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet már hivatkozott rendelkezései emelendők ki.
Hangsúlyozzuk, hogy a fentiek az általános szabályok, azoktól az egyes építéshatósági eljárásokra vonatkozó rendelkezések eltérhetnek.

Felhasznált jogszabályok:
1997. évi LXXVIII. törvény
2004. évi CXL. törvény
313/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet
312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet