Építési § jog - pontosan, egyszerűen, közérthetően

10. A közigazgatási jogorvoslati rendszer

Az elsőfokú határozatokban mindig szerepelnie kell a fellebbezés lehetőségének és a fellebbezési illeték összegének, míg a másodfokú döntés rendelkező részében a bírósági eljárás lehetőségére való tájékoztatásnak. Érdemes azonban ismernünk az egyéb jogorvoslati eszközöket, hiszen előfordulhat, hogy igazunkat fellebbezéssel már nem tudjuk érvényesíteni, de még más lehetőséget igénybe vehetünk.

10.1. A jogorvoslathoz való jog

Magyarország Alaptörvénye az alapvető jogok körében nevesíti a jogorvoslathoz való jogot. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti [Magyarország Alaptörvénye, Szabadság és Felelősség, XXVIII. cikk (7) bek.][1].

Az Alaptörvényben a jogorvoslathoz való jog csak abból a szempontból jelenik meg, hogy az érintetteknek (felperesnek, alperesnek, ügyfélnek, szakértőnek, stb.) lehetőséget biztosít arra, hogy a számukra sérelmes közhatalmi döntéseket (bírósági ítéleteket és végzéseket, közigazgatási határozatokat és végzéseket) megtámadják. Az igazságszolgáltatás jogorvoslati rendszerében szinte kizárólag csak ilyen jellegű jogorvoslati lehetőségeket találunk, azonban a közigazgatási eljárásban a hivatalbóli jogorvoslatok is jelentős szerepet töltenek be.

10.2. A jogorvoslati lehetőségek csoportosítása

A jogorvoslati lehetőségek csoportosítása attól függően, hogy önállóan, vagy csak egy másik döntéssel együtt lehet élni az adott jogosultsággal:

a) Önálló
Az ügy érdemében hozott döntést önállóan lehet megtámadni. Ez azt jelenti, hogy a határozat ellen mindig lehet például fellebbezni.

Végzés ellen fellebbezni csak akkor lehet, ha azt a közigazgatási törvény (Ket.) kifejezetten megengedi (pl. kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása, eljárási bírság kiszabása, igazolási kérelem elutasítása fellebbezési határidő elmulasztása esetében) [2004. évi CXL. tv. 96. §].

b) Járulékos
A végzéseket főszabály szerint a határozat elleni jogorvoslati kérelemben lehet megtámadni, vagyis önállóan csak a végzést nem [2004. évi CXL. tv. 96. §].

10.3. A közigazgatási eljárásban alkalmazható jogorvoslatok típusai

Az egyes jogorvoslati lehetőségeket az alábbiakban annak megfelelően csoportosítottuk, hogy ki jogosult a kezdeményezésére:

A kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárások esetében kizárólag az ügyféltől, illetve a jogorvoslatra jogosult egyéb közreműködőtől függ a jogorvoslat igénybevétele, ezek a jogorvoslati eljárások hivatalból nem indíthatóak meg. A kérelem alapján lefolytatandó eljárások megindításának feltétele, hogy valamely közigazgatási döntés - legalábbis az ügyfél állítása szerint - az ügyfél jogát vagy jogos érdekét sértse. Ugyanakkor, ha az ügyfél szabályszerű jogorvoslati kérelmet terjeszt elő, a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel rendelkező és illetékes szerv köteles az ügyfél erre irányuló kérelmét érdemben megvizsgálni.

A hivatalból lefolytatandó döntés-felülvizsgálati eljárások esetében az ügyfél aktívan nem vehet részt a jogorvoslati eljárásban (elvileg nem kezdeményezheti, nem indítványozhatja, nem tiltakozhat ellene, stb.). Ha a közigazgatási hatóság - saját vizsgálata következtében vagy az ügyészi óvás alapján - megállapítja valamely döntése jogszabály-ellenességét, hivatalból köteles megindítani a döntés-felülvizsgálatot, függetlenül az érintett ügyfél akaratától, vagy jogos érdekétől. Az viszont előfordulhat, hogy mégiscsak az ügyfél indítja meg a hivatalbóli eljárást azzal, hogy például az ügyészégen panaszt nyújt be az eljárással kapcsolatban. A hatóság egyes jogorvoslatokkal csak bizonyos korlátozások mellett élhet (pl. nem sértheti az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát).

A Ket. minden közigazgatási hatósági ügyben lehetővé teszi a közigazgatási döntések elleni bármelyik, fentebb felsorolt jogorvoslati forma alkalmazását - a törvényi feltételek fennállása esetében -, kivéve a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétellel és a nyilvántartásból való törléssel kapcsolatos köztestületi (kamarai) döntést.

10.4. Kamarai nyilvántartásokhoz kapcsolódó jogorvoslati eszközök

A köztestületi (kamarai) eljárásban, amelynek tárgya a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés, az alábbi jogorvoslati eszközök nem alkalmazhatók:
a) újrafelvételi kérelem,
b) hivatalból indított felügyeleti eljárás.

A nyilvántartásból való törlés csak akkor minősül a Ket. szerinti közigazgatási hatósági ügynek, ha a törlésre igazgatási úton és nem fegyelmi, illetve etikai ügy következtében kerül sor. A fegyelmi és etikai ügyek nem minősülnek közigazgatási hatósági ügynek, ezért a fenti korlátozás ezen eljárásokra nem is vonatkozik [2004. évi CXL. tv. 97. § (5) bek., 112. §, 115. § (1) bek.].

10.5. Az eredményes jogorvoslat eredménye: az illeték visszatérítése

Érdemes tudni, hogy a jogorvoslati eljárásban megfizetett valamennyi illetéket az ügyfélnek vissza kell téríteni, ha a közigazgatási hatóság vagy a bíróság által felülvizsgált közigazgatási hatósági döntés vagy intézkedés az ügyfél hátrányára részben vagy egészben jogszabálysértőnek bizonyult.

Az illetéket külön nem kell igényelni, mert a visszatérítést hivatalból, a jogorvoslati eljárást lezáró, vagy arra tekintettel hozott határozatban kell elrendelni és azt a visszatérítés foganatosítása végett az ügyfél lakóhelye, székhelye, illetőleg a bíróság székhelye szerint illetékes állami adóhatóságnak kell megküldeni [1990. évi XCIII. tv. 32. § (1)-(2) bek].