Építési § jog - pontosan, egyszerűen, közérthetően

17. A házassági vagyonjogi szerződés szabályozása az új Ptk.-ban

Jelen cikk célja, hogy röviden és érthetően bemutassa az új Ptk., vagyis a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény házassági vagyonjogi szerződésre vonatkozó szabályait, annak érdekében, hogy azok számára is könnyebben értelmezhető legyen ezen jogintézmény jelentése és tartalma, akik nem – vagy kizárólag – foglalkoznak e jogterülettel, és azok számára is elérhetőbb közelségbe kerüljön, akik korábban idegenkedtek ilyesfajta szerződés megkötésétől.

Általános szabályozás

Ptk. 4:34 .§ [A házastársak vagyoni viszonyainak rendezése]
(1) A házasulók és a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat a házassági életközösség időtartamára házassági vagyonjogi szerződéssel rendezhetik.
(2) Ha a házassági vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, a házastársak között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség (törvényes vagyonjogi rendszer) áll fenn.

A vagyoni viszonyok rendezésének módja

Lényeges változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a házassági vagyonjog szabályozásának alapelve, hogy – mivel maga a házasság is a felek szabad akarta alapján jön létre – a házasság vagyonjogi következményeinek rendezése is a felek választása szerint történjen. Ezért elsőként a házassági vagyonjogi szerződésről rendelkezik a törvény, mely alatt azt a szerződést érti, melyben a házasulók vagy házastársak a jövőre nézve határozzák meg, hogy együttélésük ideje alatt milyen vagyonjogi rendszer az irányadó rájuk nézve.
Amennyiben a felek házassági vagyonjogi szerződést nem kötnek, vagy a megkötött szerződés nem tartalmaz eltérő rendelkezést, a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség jön létre. A törvényes vagyonjogi rendszer tehát továbbra is a már 1953 óta fennálló házastársi vagyonközösség.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a törvény elsősorban lehetővé teszi, hogy a házasulók vagy házastársak szabad akaratuknak megfelelően, szerződéses formában szabályozzák a jövőre nézve vagyoni viszonyaikat, ám ha ezzel a lehetőséggel nem élnek, akkor a törvény által meghatározott szabályok vonatkoznak vagyoni viszonyaikra.

A házassági vagyonjogi szerződés

Az új Ptk. lényeges módosítása, hogy – a korábbiaktól eltérően – részletesen szabályozza a házassági vagyonjogi szerződés szabályait. Ilyesfajta szerződés megkötésére hazánkban nem volt mód egészen a Csjt. 1986-os módosításáig, amikor is a korábbi törvény módosított 27. § (2) bekezdésébe lehetőséget teremtett a házassági vagyonjogi szerződés megkötésére. A korábbi szabályozás azonban eléggé szűkszavú volt, mindössze annyit tartalmazott, hogy „a szerződésben a házasulók és a házastársak a törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös – illetőleg a különvagyonba.” Ez a hiányos rendelkezés lehetett az oka annak, hogy a házassági vagyonjogi szerződés nem igazán terjedt el hazánkban. Ezen próbál változtatni az új Ptk. azzal, hogy viszonylag részletesen rendelkezik a házassági vagyonjogi szerződés szabályairól.
Fontos már az elején rögzíteni, hogy a házassági vagyonjogi szerződés is szerződés, vagyis ugyanúgy vonatkoznak rá a Kötelmi Könyvben található általános szabályok, azokban a kérdésekben, melyekre speciális, a Családjogi Könyvben rögzített szabályok nem találhatóak. Természetesen a felek eltérhetnek mind az általános, mind a speciális szabályoktól, azokban a kérdésekben, ahol ezt a törvény nem tiltja.

Vegyük sorra tehát a jogintézmény szabályait:

I. Általános rendelkezések

Ptk. 4:63. § [A házassági vagyonjogi szerződés tartalma]
(1) Házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók és a házastársak maguk határozhatják meg azt a vagyonjogi rendszert, amelyet a házastársi vagyonközösség helyett a szerződésben meghatározott időponttól életközösségük időtartama alatt a vagyoni viszonyaikra alkalmazni kell.
(2) A felek a házassági vagyonjogi szerződésben vagyonuk meghatározott részei tekintetében különböző vagyonjogi rendszereket köthetnek ki, és eltérhetnek a törvényes vagy a választott vagyonjogi rendszerek szabályaitól is, ha az eltérést e törvény nem tiltja.

Mit is jelent ez? Amennyiben a házastársak akként döntenek, hogy nem a törvényes házassági vagyonjogi rendszer szerint kívánják rendezni vagyoni viszonyaikat, azt attól eltérően, házassági vagyonjogi szerződéssel is megtehetik. Lényeges, hogy ez a szerződés eltér a házastársak által kötött más szerződésektől, mint például amellyel a különválásuk esetén a vagyonmegosztást rendezik, ugyanis ez a szerződés – főszabályként – a jövőre nézve rendelkezik a vagyonról. Ilyen szerződés megkötésére akkor kerül sor, ha a házasulók vagy házastársak a törvénytől eltérő módon szeretnék szabályozni a köztük lévő gazdasági kapcsolatot.

A törvény szerint ilyen szerződést a házasságot kötni szándékozók vagy a házastársak köthetnek, ami azt is jelenti, hogy rajtuk kívül más személy – például a szüleik – nem lehetnek szerződő felek, még akkor sem, ha olyan vagyontárgyat is tartalmaz a szerződés, amit ők ajándékoztak. Annak azonban nincsen akadálya, hogy a házassági vagyonjogi szerződés tartalmazzon például egy, a szülőktől származó ajándékozási nyilatkozatot, de a szerződés ezen részére az általános szerződésre vonatkozó szabályok fognak vonatkozni.
A házasság fennállása alatt is bármikor lehetőség van házassági vagyonjogi szerződés megkötésére, ha a felek akként határoznak.

A szerződés időbeli hatálya, vagyis milyen időszakra szól ez a szabályozás?

A házassági vagyonjogi szerződést a házassági életközösség tartamára lehet kötni. Fontos tudni, hogy amennyiben a felek a házasság megkötését megelőzően együtt éltek és ezen időszak alatt megállapítható az életközösség fennállása, akkor a törvényes vagyonjogi rendszer alkalmazása esetén az életközösség fennállásának valódi kezdetétől, vagyis a házasságkötést megelőző élettársi kapcsolat kezdetétől létesül a vagyonközösség. A bírói gyakorlat szerint az életközösség fennállása akkor állapítható meg, ha a felek közös háztartásban élnek, közösen gazdálkodnak és közöttük bensőséges érzelmi viszony van. Ha a felek között vita alakul ki abban, hogy mikortól kezdődött az életközösségük, akkor annak fennállását – vagy éppen fenn nem állását annak kell bizonyítani, aki arra hivatkozik. Az életközösség kezdetének és végének megállapítására ebben az esetben a bíróság bizonyítási eljárást folytat le és bizony komoly nehézségekbe ütközhet. Az életközösség megszakadását például nem feltétlenül jelenti az, ha a felek átmenetileg külön költöznek, például azért, mert az egyikük másik városban kénytelen munkát vállalni. Ilyenkor az életközösség fennállását bizonyíthatja a sűrű telefonbeszélgetés, levelezés és egymás látogatása, vagyis minden olyan magatartásuk, mely az együvé tartozásuk tudatát bizonyítja.
Az életközösség megszakadását nem jelenti feltétlenül például a szexuális kapcsolat átmeneti megszakadása sem, hiszen annak oka lehet betegség, vagy más körülmény is, azonban ha az egyik fél tudatosan, az életközösség megszakításának céljával hagy fel a közös programokkal, akkor már – jogilag – az életközösség megszakadásáról van szó akkor is, ha kényszerűségből továbbra is egyazon ingatlanban élnek.
Házassági vagyonjogi szerződés megkötése esetében mindenképpen célszerű a szerződésben rendelkezni nemcsak a házasság fennállása alatt szerzett vagyon sorsáról, hanem az életközösség megkezdésétől a házasság megkötésig, illetve a szerződés megkötéséig terjedő időszakban szerzett vagyon sorsáról is rendelkezni, ugyanis kérdéses – és ezzel kapcsolatban bírói gyakorlat még nem alakult ki -, hogy a szerződéskötést megelőzően szerzett vagyonra a szerződés rendelkezéseit, vagy pedig az élettársak vagyoni viszonyaira vonatkozó szabályokat alkalmazza a bíróság (az élettársak között a szerzés arányában oszlik meg a vagyon).
Mivel a törvény csak a törvényes vagyonjogi rendszer tekintetében mondja ki annak az életközösség kezdetétől történő hatályát a házasságkötést megelőzően, ezért ezt a kérdést csak az eset összes körülményei alapján, a felek szerződéskötési akaratából kiindulva lehet majd megállapítani.

A felek között az életközösség átmeneti megszakadása esetében, ha azt követően nem került sor vagyonmegosztásra, a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszert folyamatosan kell  tekinteni, ami azt jelenti, hogy a későbbi vagyonmegosztás esetén úgy kell tekinteni, mintha az életközösség zavartalanul fennállt volna a felek között.

Milyen feltételekkel lehet házassági vagyonjogi szerződést kötni?

Ptk. 4:64.§ [A házassági vagyonjogi szerződés megkötésének feltételei]
(1) Házassági vagyonjogi szerződést a házasulók és a házastársak személyesen köthetnek.
(2) A házassági vagyonjogi szerződés érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a házastárs a tizennyolcadik életévét nem töltötte be vagy cselekvőképességében a vagyoni jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott.

Az (1) bekezdésben foglalt szabályozás azt jelenti, hogy a házasulók és a házastársak csak személyesen köthetnek házassági vagyonjogi szerződést, vagyis képviselő útján nem lehetséges; így a közokiratot készítő közjegyző vagy a szerződést ellenjegyző ügyvéd csak és kizárólag a felek személyes nyilatkozatát fogadhatja el szerződési nyilatkozatnak.
A (2) bekezdésben foglalt szabályozás nem igényel különösebb magyarázatot, legfeljebb azt érdemes kiemelni, hogy ezekben az esetekben nincs szükség a törvényes képviselő hozzájárulására, kizárólag a gyámhatóság jóváhagyása a szerződés érvényességének feltétele; továbbá erre a közjegyző által közokiratba foglalt megállapodásnál is érvényességi kellék.
Megjegyzendő, hogy a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alatt álló, valamint a cselekvőképtelen állapotban lévő személy érvényes házasságot, és így érvényes házassági vagyonjogi szerződést sem köthet.

Hogyan lehet házassági vagyonjogi szerződést kötni?

Ptk. 4:65. § [A házassági vagyonjogi szerződés alakja és nyilvántartása]
(1) A házassági vagyonjogi szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.
(2) A szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a szerződést a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába bevezették, vagy ha a házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett.

A törvény szigorú alaki szabályokat (minősített alakiság) követel meg ahhoz, hogy a házassági vagyonjogi szerződést érvényesen létrejöttnek lehessen tekinteni, vagyis a szerződést kötni kívánók választhatnak, hogy megállapodásukat vagy közokiratba foglalják (közjegyző közreműködésével), vagy pedig ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják azt. Ez azt jelenti, hogy az nem elegendő, ha a házasfelek egymás között írásbeli megállapodásban rendezik vagyonközösségük sorsát.
A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés pedig azt jelenti, hogy a közokiratba, vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt házassági vagyonjogi szerződést harmadik személyek (azaz a házasfeleken kívül mindenki más) vonatkozásában csak akkor lehet „létezőnek” tekinteni, vagyis csak akkor képes joghatások kiváltására, ha azt a külön jogszabályban meghatározott nyilvántartásba bevezették, illetve bizonyítják, hogy a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról.
Ez utóbbi ugyancsak egy bizonyítási eljárás eredményeképpen állapítható meg, ezért aki ilyen szerződést köt, mindenképpen fontos az arra szolgáló nyilvántartásba azt bevezetni, a későbbi problémák elkerülése végett.

Hogyan lehet a szerződést módosítani vagy megszüntetni?

Ptk. 4:66. § [A házassági vagyonjogi szerződés módosítása és megszüntetése]
(1) A házassági életközösség fennállása alatt a házastársak a szerződést módosíthatják és megszüntethetik.
(2) A szerződés módosítására és megszüntetésére a szerződés létrejöttére vonatkozó érvényességi és hatályossági szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

A fenti szabály azt jelenti, hogy a felek a házassági életközösség fennállása alatt bármikor módosíthatják vagy megszüntethetik szerződésüket, természetesen az életközösség megszűnését követően erre már nincs lehetőségük. A módosításra és a megszüntetésre ugyanolyan szabályok vonatkoznak, mind a szerződés létrejöttére, vagyis azt közokiratba, vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni, és ahhoz, hogy az a szerződést kötő feleken kívül mások vonatkozásában is hatályos legyen, azt az országos nyilvántartásba be kell vezettetni.

Harmadik személyek védelme és rendelkezés halál esetére
Ptk. 4:67. § [Harmadik személyek védelme]
(1) A házassági vagyonjogi szerződés nem tartalmazhat olyan visszamenőleges hatályú rendelkezést, amely bármelyik házastársnak harmadik személlyel szemben a szerződés megkötése előtt keletkezett kötelezettségét a harmadik személy terhére változtatja meg.
(2) A házastársak olyan szerződése, amely valamely vagyontárgynak a közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását a házassági vagyonjogi szerződésben kikötött rendelkezésektől eltérően változtatja meg, harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a vagyontárgy a szerződés rendelkezése szerint a közös vagy a különvagyonhoz tartozik.

Az (1) bekezdés a házastársak azon hitelezőit részesíti védelemben, akiknek a követelése korábban keletkezett, mint ahogy a házasfelek a házassági vagyonjogi szerződést megkötötték vagy azt módosították. Ezáltal a törvény gátat szab annak, hogy a házasfelek vagyoni viszonyaik rendezésének módosításával hátrányos helyzetbe hozzák hitelezőiket.
A (2) bekezdéssel kapcsolatban csak annyit fűznék hozzá, hogy annak megállapítása, hogy a harmadik személy tudott, vagy tudnia kellett a vagyontárgy hovatartozásáról, ugyancsak egy bonyolult bizonyítási eljárás eredményeképpen állapítható meg.

Ptk. 4:68. § [Rendelkezés halál esetére]
Ha a házastársak vagyonjogi szerződésben vagyonukról haláluk esetére rendelkeznek, e rendelkezésre a közös végrendelet szabályait kell alkalmazni.

A felek szabad akaratuk szerint rendezhetik vagyonuk sorsát arra az esetre is, ha a házasságuk valamelyikük elhalálozása folytán szűnne meg. Ennek azért van jelentősége, mert nyilvánvalóan másképpen kívánnak rendelkezni vagyonukról, ha házasságuk annak felbontásával, vagyis válással, vagy valamelyikük halála miatt szűnik meg. Ki kell hangsúlyozni, hogy a törvény azon rendelkezése, hogy ebben a szerződés ezen rendelkezéseire a közös végrendelet szabályait kell alkalmazni, azt jelenti, hogy nemcsak a házassági vagyonjogi szerződésre, hanem a közös végrendeletre vonatkozó szabályoknak is megfelelni. 

A Ptk. a házassági vagyonjogi rendszer választása esetében kétfajta rendszert szabályoz, ezek pedig a közszerzeményi rendszer és a vagyonelkülönítési rendszer.

II. Közszerzeményi rendszer

Ptk. 4:69. § [A közszerzeményi rendszer]
(1) Ha a házasulók vagy a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben közszerzeményi rendszer kikötésében állapodtak meg, a házassági életközösség fennállása alatt önálló vagyonszerzők, ennek megfelelően közöttük a vagyonelkülönítés szabályai érvényesülnek. Az életközösség megszűnése után bármelyik házastárs követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonukban közszerzemény.
(2) Közszerzemény az a tiszta vagyoni érték, amely a házastársnak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársakat terhelő adósság ráeső részének és a különvagyonának a levonása után fennmarad.
(3) A házastársak vagyonában a házassági életközösség megszűnésekor meglévő vagyonról azt kell vélelmezni, hogy az közszerzemény.
(4) A törvényes vagyonjogi rendszer különvagyonra vonatkozó rendelkezései alapján kell megállapítani azt, hogy mely vagyontárgyakat, terheket és tartozásokat kell különvagyonként figyelembe venni. A különvagyonhoz kell számítani a meglévő különvagyon mellett annak a különvagyonnak az értékét, amit a házastársi életközösség alatt a házastársak a közszerzeményi vagyonra vagy a másik házastárs különvagyonára fordítottak; a hiányzó különvagyon megtérítésének erre irányuló kifejezett kikötés esetén van helye.

Első olvasásra talán bonyolultnak tűnik a szabályozás, ezért érdemes bekezdésenként vizsgálni a törvény szövegét.
Az (1) bekezdés leegyszerűsítve azt jelenti, hogy amennyiben a házassági vagyonjogi szerződésükben a felek a közszerzeményi rendszert választják, úgy a házasságuk fennállása alatt tulajdonképpen vagyonelkülönítésben élnek, tehát önállóan szereznek vagyont, ami azt jelenti, hogy a másik hozzájárulása nélkül köthetnek a saját vagyonaikra nézve ügyletet. Természetesen ez nem akadálya annak, hogy közös tulajdont szerezzen a polgári jog általános szabályai szerint, például adásvétel útján. Ez a rendszer az életközösség fennállása alatt keletkezett vagyongyarapodás arányos részére a másik házastárssal szemben kötelmi igényt biztosít, vagyis az életközösség megszűnése után bármelyik fél követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonában közszerzemény. Ennek az igénynek a kielégítése történhet vagyontárgyak kiadásával is. Tekintettel arra, hogy kötelmi igényről van, az az általános szabályok szerint elévül.
A (2) bekezdés tisztán és egyértelműen meghatározza a közszerzemény fogalmát, vagyis a félre jutó vagyonból le kell vonni a ráeső adósságot és a különvagyonának értékét, így kapjuk meg a közszerzemény tiszta értékét.
A (3) bekezdés szövegéből az következik, hogy a „kiinduló helyzet” az, hogy közszerzeményi vagyonnak kell tekinteni a házastársnak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonát. Ha valamelyik fél bizonyos vagyontárgy vagy vagyonhányad különvagyoni jellegére hivatkozik, akkor azt neki kell bizonyítani.
A (4) bekezdésben foglalt szabályozás egyértelmű, de azt lényeges hangsúlyozni, hogy a hiányzó – vagyis a közszerzeményi vagyonra, vagy a másik házastárs különvagyonára fordított – különvagyon megtérítését kizárólag akkor lehet kérni, ha ezt kifejezetten kikötötték a felek a szerződésben, ilyen kikötés hiányában ezzel kapcsolatos megtérítési igény előterjesztésének nincsen helye.

Ptk. 4:70. § [A házastárs közszerzeményi részesedésének védelme]
(1) A házastárs az életközösség fennállása alatt is igényelheti a közszerzeményből rá eső rész megállapítását és annak erejéig megfelelő biztosíték nyújtását vagy a vagyonjogi szerződés megszüntetését akkor, ha a másik házastárs a tudomása nélkül megkötött szerződésekkel olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a közszerzeménynek minősülő vagyontárgyakból őt megillető részesedést meghaladja.
(2) A közszerzeménynek az (1) bekezdés szerinti biztosítása nem sértheti annak a harmadik személynek a jogát, akinek korábban keletkezett követelése áll fenn a másik házastárssal szemben.
(3) Ha a másik házastárs a közszerzemény megállapítása és megfelelő biztosíték adása elől felhívás ellenére elzárkózik, vagy azt meghiúsítja, a házastárs a bírósághoz fordulhat.
(4) A bíróság a perben bármelyik házastárs kérelmére a szerződést az (1) bekezdésben foglalt okból megszüntetheti és a felek között a jövőre nézve vagyon elkülönítést rendelhet el.

Mivel a közszerzeményi rendszer esetében a házastársak az életküözösség fennállása alatt önálló vagyonszerzők, azonban a közszereményi igény csak az életközösség megszűnése vagy a szerződés azt megelőző megszűnése esetén nyílik meg, a törvény lehetőséget teremt a közszerzeményi igényre. A törvény fenti rendelkezése a házastársat védi a másik féllel szemben és a közszerzemény biztosítása nem irányulhat a hitelezők kijátszására.
A (4) bekezdésben rögzítettek azt jelentik, hogy ha a másik házastárs a közszerzemény megállapítása és biztosíték adása elől – felhívás ellenére – elzárkózik, a kérelmező házastárs a bírósághoz fordulhat annak érdekében, hogy a a bíróság peres eljárásban állapítsa meg a közszerzeményből a kérelmezőre eső részt és rendelje el annak biztosítását; vagy pedig a szerződést az (1) bekezdésben foglalt okból szüntesse meg és a jövőre nézve a felek között rendeljen el vagyonelkülönítést. Ez azt jelenti, hogy a szerződés bíróság általi megszüntetése esetében a felek között nem a törvényes vagyonjogi rendszer lép hatályba, hanem a következőkben részletezett vagyonelkülönítési rendszer. Ennek oka, hogy a bírósági döntéssel a kérelmező házastárs vagyoni függetlenítése a cél, és nem a szoros házastársi vagyonközösség létrehozása.

Ptk. 4:71. § [A közszerzemény megosztása]
(1) A közszerzemény megosztását az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonból a törvényes vagyonjogi rendszernek a közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezései megfelelő alkalmazásával lehet követelni. A házastárs nem tarthat igényt a másik házastárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlásához szükséges vagyontárgyakra és a másik házastárs gazdasági társaságbeli részesedésére akkor sem, ha azok anyagi fedezetének biztosításában részt vett.
(2) A házastársat a közszerzeményi vagyon fele illeti meg.

Ha a felek között megszűnik az életközösség, ez egyúttal a közszerzeményi rendszer végét is jelenti. A közszerzemény megosztása ugyanúgy történik, mint a törvényes vagyonközösségi rendszerben a házastársi közös vagyon megosztása, vagyis egyenlő arányban osztoznak rajta a felek. Az ilyen vagyonmegosztásban elsődlegesen a természetbeni megosztásra kell törekedni, lehetőségük van a vagyongyarapodás szerződéssel történő megosztására, figyelembe kell venni az időközben bekövetkezett értékváltozásokat, és a tartozásokat is el kell számolni.
A kivétel az, hogy a házastárs nem követelheti a másik házastárs foglakozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlásához szükséges vagyontárgyakra, sem pedig a házastárs gazdasági társaságbeli részesedésére, még abban az esetben sem, ha részt vett azok anyagi fedezetének biztosításában. Eltérő szabályozás hiányában a házastársak házasság fennállása alatti vagyoni függetlensége nem érne semmit. Azonban attól nincsen elzárva a házastárs, hogy ezzel kapcsolatban megtérítési igénnyel lépjen fel a másik féllel szemben.
A (2) bekezdés rögzíti, hogy a házastársat a közszerzeményi vagyon fele illeti meg, de természetesen a felek a házassági vagyonjogi szerződésben ettől eltérően is meghatározhatják, hogy milyen arányban oszlik meg közöttük a közszerzeményi vagyon. Eltérő rendelkezésük hiányában pedig a (2) bekezdés szerinti szabályt kell alkalmazni.


III. Vagyonelkülönítési rendszer

Ptk. 4:72. § [A vagyonelkülönítési rendszer]
Ha a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben a házastársi vagyonközösséget a jövőre nézve teljesen vagy meghatározott vagyonszerzések, vagyontárgyak, terhek és tartozások tekintetében kizárták, a vagyonnak abban a részében, amelyre a kizárás vonatkozik, közöttük a vagyonelkülönítés rendszerét kell alkalmazni.

A fenti rendelkezés azt jelenti, hogy amennyiben a házasulók vagy a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésükben a vagyonelkülönítés rendszerét kötik ki magukra nézve, akkor akár teljesen, akár meghatározott vagyonszerzések, vagyontárgyak, vagy akár terhek és tartozások vonatkozásában kizárják a vagyonközösséget maguk között. Ha a felek már vagyonközösségben élnek, az ilyenfajta szerződés hatályba lépése természetesen annak megszűnését eredményezi. Vagyonelkülönítés törvényi rendelkezés vagy bírói döntés következtében is létrejöhet a felek között.

Ptk. 4:73. § [A vagyontárgyak használata és kezelése; tartozások, költségek és kiadások viselése]
(1) Ha a házasulók vagy a házastársak között szerződés vagy a bíróság határozata alapján vagyonelkülönítés jön létre, a házassági életközösség fennállása alatt a vagyonukat önállóan használják és kezelik, azzal önállóan rendelkeznek, és tartozásukért önállóan felelnek.
(2) A házastársak a közös háztartás költségeit, a közös gyermek és az egyik házastárs hozzájárulásával a másik házastárs közös háztartásban nevelt gyermeke megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat közösen viselik akkor is, ha vagyonelkülönítésben élnek. Semmis az a kikötés, amely e költségek és kiadások alól bármelyik házastársat teljesen vagy túlnyomó részben mentesíti. A háztartásban és a gyermeknevelésben végzett munka a költségviselésben való részvételnek minősül.

A vagyonelkülönítési rendszer lényege tehát az, hogy a házastársak egyikének vagyonszerzése nem hat ki a másik fél vagyonára, egymással szemben semmilyen igényük nem keletkezhet. A felek önállóan használják vagyonukat és egymás tartozásaiért nem felelnek. Ettől függetlenül természetesen a polgári jog általános szabályai szerezhetnek közös tulajdont, és állhat fenn felelősségük egymás vagyona vonatkozásában, például kezesként.
A (2) bekezdés rendezi a vagyonelkülönítési rendszerben élők között a kiadások viselését azzal, hogy ezektől a szabályoktól érvényesen eltérni nem lehet.

IV. A szerződés megszűnése

Ptk. 4:74. § [A szerződés megszűnésének esetei]
(1) A házassági vagyonjogi szerződést az életközösség megkezdése előtt a felek felbonthatják, vagy attól bármelyikük elállhat. A házassági életközösség fennállása alatt a felek a szerződést a jövőre nézve szüntethetik meg.
(2) A házassági vagyonjogi szerződés megszűnik akkor is, ha
a) a bíróság az e törvényben meghatározott esetben megszünteti; vagy
b) megszűnik a házassági életközösség, kivéve, ha arra valamelyik házastárs halála folytán kerül sor, és a szerződés a házastársak közös végrendeleteként hatályosulhat.
(3) Ha a szerződés a felek közös megegyezése vagy egyiküknek a szerződésben biztosított felmondási joga folytán szűnik meg, a megszűnés időpontjától az életközösség fennállása alatt a házastársak vagyoni viszonyaira a házastársi vagyonközösség szabályait kell alkalmazni.
(4) A szerződés megszűnése harmadik személlyel szemben attól az időponttól hatályos, amikor a szerződést a nyilvántartásból törlik vagy a harmadik személy a szerződés megszűnéséről tudomást szerez.

A törvény fenti bekezdése a szerződés megszűnésének általános szabályaitól való eltéréseket fogalmaz meg. Abban az esetben, ha a szerződés még nem lépett hatályba, vagyis a felek az életközösséget nem kezdték meg, akkor a szerződést közösen felbonthatják vagy bármelyikül egyoldalúan elállhat tőle, aminek az lesz a következménye, hogy jogilag úgy tekintjük, mintha a szerződést meg sem kötötték volna. Mivel azonban ilyen esetben a szerződés nem lépett hatályba, így sem a házasfeleknek, sem pedig harmadik személynek nem származhat kára a szerződés ilyenfajta megszűnéséből.
Az általános szabályokhoz képest többlet elem, hogy a házassági vagyonjogi szerződés akkor is megszűnik, ha azt a bíróság törvényben meghatározott esetben (lásd fent) megszünteti, és az egyik házastárs halála folytán történő megszűnés is, de ebben az esetben vizsgálni kell, hogy a szerződés nem hatályosulhat-e a felek közös végrendeleteként.
Lényeges kiemelni, hogy ha a házassági vagyonjogi szerződést a bíróság szünteti meg, akkor az együtt élő felek között életbe lép a vagyonelkülönítési rendszer, míg az életközösség megszűnésével maga a házassági vagyonjogi kapcsolat is megszűnik.
A feleknek arra is lehetőségük van, hogy úgy szüntetik meg a szerződést, hogy közöttük az életközösség fennmarad, ebben az esetben a törvényes vagyonjogi rendszer szabályait kell alkalmazni vagyoni viszonyaikra.
Ugyanúgy, mint a házassági vagyonjogi szerződés létrejötte, és módosítása, annak megszűnése is csak akkor lesz harmadik személyekkel szemben hatályos, ha azt az országos nyilvántartásba bevezették.

Ptk. 4:75. § [Elszámolás, vagyonmegosztás]
A szerződés megszűnése esetén a házastárs igényelheti a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszernek megfelelő elszámolást és a közös vagyon megosztását.

A szerződés megszűnésével a felek számára megnyílik a lehetőség, hogy a szerződésben meghatározott vagyonjogi rendszernek megfelelően elszámolásra vagy a vagyon megosztására tartson igényt. Ha a szerződés az életközösség megszűnése miatt szűnik meg, ezzel véget ér a házastársak családjogi kapcsolata is.

A házassági vagyonjogi szerződés rövid áttekintésével remélhetőleg sikerült közérthetőbbé – és ezáltal vonzóbbá – tenni ezt a jogintézményt. Tekintettel arra, hogy a törvényi szabályozás a közelmúltban – pontosan 2014. március hó 15. napján – lépett hatályba, így elterjedt joggyakorlata még nincsen, de remélhetőleg a jövőbeli viták elkerülése és a házassági kapcsolat esetleges megszűnésének békésebb rendezése érdekében mindinkább gyakoribb alkalmazására fog sor kerülni.