A közigazgatási perekben 2020. április 1. napjától – a korábbi megyei szinten kialakított közigazgatási és munkaügyi bíróságok helyett – elsőfokon nyolc törvényszék (Fővárosi Törvényszék, Budapest Környéki Törvényszék, Debreceni Törvényszék, Győri Törvényszék, Miskolci Törvényszék, Pécsi Törvényszék, Szegedi Törvényszék és a Veszprémi Törvényszék) jár el regionális illetékességgel. 2022. március 1-től a Fővárosi Ítélőtábla vette át a Kúria egyes jogorvoslati feladatait.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa Mosonmagyaróvár Helyi Építési Szabályzatának vizsgálata során kimondta, hogy helyi építési szabályzatban nem adható az önkormányzati képviselő-testületnek olyan felhatalmazás, amely a normatív szabályok alól egyedi döntésekkel előre nem meghatározott eltéréseket engedélyezhet. Az önkormányzat a helyi építési előírások megállapításáról kizárólag az Építési törvényben szabályozott eljárási rendben elfogadott helyi építési szabályzatban rendelkezhet.

A Kúria közigazgatási-munkaügyi jogegységi tanácsa a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának Vezetője által kezdeményezett jogegységi eljárásban azt vizsgálta, hogy a 2004. évi XXXIV. törvény rendelkezéseit milyen hatósági ellenőrzések során kell alkalmazni, vagyis hogy mikor kell bírság helyett figyelmeztetést alkalmazni. Főként az építésfelügyeleti hatóságok részére javaslom, hogy ismerjék meg a 2/2013. KMJE jogegységi határozatot.

A sajókápolnai helyi építési szabályzat módosítása kapcsán vizsgálta a Kúria, hogy mi a következménye annak, ha az önkormányzat a véleményezési eljárásban a jogszabályban felsoroltak közül nem minden érintettet keresett meg. A Kúria arról is állást foglalt, hogy az önkormányzati rendelet a megalkotásakor, vagy az elbíráláskor hatályos jogszabályok alapján vizsgálható.

A Kúria Polgári Kollégiuma a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes elvi kérdések tárgyában a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében jogegységi határozatot hozott.

Magyar Közlöny: 2013. évi 84. szám Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf. 5010/2013/4. határozata A Kúria egy olyan szabályozást vizsgált, amelyben az Önkormányzat nem adott telekadó-mentességet azon ingatlantulajdonosoknak, akik a hatályos szabályozási tervben foglalt közterületi út kiépítéséhez szükséges területet nem adták le út céljára. A Kúria Önkormányzati Tanácsa vizsgálatának tárgya Fertőrákos Község Önkormányzatának a telekadóról szóló - a 14/2009. (XII. 23.) rendelettel módosított - 15/2003. (XII. 20.) önkormányzati rendeletének 2010. január 1. napjától hatályos 3. § (1) bekezdés a) pontjának és 3. § (2) bekezdésének vizsgálata volt. Az eljárást kezdeményező indítványozó előadta, hogy az alapul szolgáló perben érintett ingatlanokra 2008. január 1. és 2009. december 31. között a helyi szabályozás kötelező telekalakítást írt elő útszélesítés céljából, de azokat nem valósították meg, így az ingatlanok nem voltak az építési szabályoknak megfelelően kialakítottak, nem voltak beépíthetők, ezáltal mentesek voltak a telekadó alól. Fertőrákos Község Önkormányzata 2010. január 1-jétől úgy módosította a telekadó mentesség szabályait, hogy a mentesség nem vonatkozik arra a telekre, amely csak azért nem tekinthető az építési szabályoknak megfelelően kialakítottnak, mert a vele szomszédos közterület szabályozási terv szerinti kialakításához a telek egy részének átcsatolására lenne szükség. E rendelkezések alapján a perben szereplő ingatlanok 2010-ben már telekadó-fizetési kötelezettség alá estek. Az indítványozó szerint ez a változástatás jogszabályba ütközött. A Kúria eljárásában az Önkormányzat kifejtette, hogy a 2010. évi módosítással a képviselő-testület azt a célt kívánta elősegíteni, hogy a hatályos szabályozási terv szerinti területek minél előbb kialakuljanak, azok tényleges kialakulását egy-egy, a közterülettel határos ingatlantulajdonos ne akadályozza. Röviden az Önkormányzat nem adott telekadó-mentességet azon ingatlantulajdonosoknak, akik a hatályos szabályozási tervben foglalt közterületi út kiépítéséhez szükséges területet nem adták le út céljára. A Kúria Önkormányzat Tanácsa megállapította, hogy az Önkormányzat által rögzített adófizetési kötelezettség nem töltheti be a helyi adókról szóló törvényben (1990. évi C. törvény) funkcióját, ha annak célja, hogy közút kialakítása végett az ingatlantulajdonost telke ingyenes átadására ösztönözze. Az önkormányzati rendeletben meghatározott adófizetési kötelezettséggel az Önkormányzat az érintett ingatlan tulajdonosait quasi szankcióval sújtja, ha térítésmentesen nem mondanak le ingatlantulajdonuk meghatározott földrészletéről. A bíróság megállapítása szerint ez a megoldás ellentétben áll a helyi adókról szóló törvényben meghatározott telekadó kivetésének alapelvi rendelkezéseivel, az adó szabályozási funkciójával. A Kúria szerint az önkormányzati rendelettel elérni kívánt cél elérésére nem az adóztatás, hanem az Építési törvényben szabályozott út céljára történő lejegyzés jogintézménye szolgál, természetesen garanciális rendelkezéseinek betartásával együtt. Az önkormányzati rendelet a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (1) bekezdése szerinti normavilágosság követelményét is sértette, mivel tévesen hivatkozott az Építési törvény egy már nem létező pontjára. A fentiek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa megsemmisítette az önkormányzati rendelet mindkét vizsgált pontját, és kimondta, hogy a törvénysértő rendelkezéseket a törvénysértés megállapításának időpontjában bármilyen bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyekben sem lehet alkalmazni.