Elsődlegesen a Kivitelezési kódex (191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet) határozza meg azokat a feltételeket, amelyeket a cégnek teljesítenie kell ahhoz, hogy építőipari tevékenységi kört folytasson. A személyi feltételek teljesítése mellett elengedhetetlen például az is, hogy a cég szerepeljen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által vezetett névjegyzékben is.

A felelős műszaki vezető a kivitelező által felkért, megfelelő jogosultsággal rendelkező személy, aki nincs szerződéses jogviszonyban az építtetővel. Főszabály szerint minden építkezésen felelős műszaki vezetőnek is tevékenykednie kell, de természetesen ez alól is vannak kivételek. Komoly félreértéseket okoz az, hogy a felelős műszaki vezető nem az építtető, hanem a kivitelező megbízottja, és éppen ezért nem az építtető anyagi érdekének érvényesítése érdekében végzi a tevékenységét. Számos esetben előfordul, hogy az építtető fizeti a felelős műszaki vezetőt, mivel összekeverik a műszaki ellenőrrel.

Egy építkezésen nemcsak a kivitelezőnek vagy a felelős műszaki vezetőnek vannak kötelezettségei, hanem magának az építtetőnek, megrendelőnek is. Mielőtt még megkezdődne a kivitelezés, minden építkezőnek ajánlott, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket áttanulmányozza, illetve – a kötelező eseteken felül is – műszaki ellenőr bevonása mellett ellenőrizze a munkálatokat.

Az OTÉK IV. Fejezetében foglalt előírásoktól való eltérés lehetőségét már a 2009. évi Eljárási kódexben megtalálhattuk. A 2013. január 1-jétől hatályos jogszabály azonban új engedélyezési eljárásként és részletes szabályrendszerrel határozza meg az országos építési követelményektől való eltérés engedélyezését.

2013. január 1-jével a külön elvi engedélyezési eljárás megszűnt. Az elvi engedélyek helyett az önkormányzatok kötelező tájékoztatás adási és konzultációs szolgáltatást nyújtanak, amelyek - az elvi engedélyekhez hasonlóan - a tényleges engedélyezési eljárást megelőzően tisztázza, hogy bizonyos műszaki megoldások vagy feltételek mellett kapunk-e építési engedélyt. Az elvi engedély óriási előnye volt, hogy az abban foglaltak meghatározott időtartamon belül kötelezőek a közreműködő építésügyi hatóság és a szakhatóságok részére. Jelen leírás a még 2012. évben indult elvi engedélyezési eljárásokban érvényesülő szabályokat mutatja be.

Az elsőfokú építésügyi hatóságok rendszere az utóbbi pár évben több esetben is átalakult. A rendszer változásait 2007 és 2012 között tekintjük át.

A kérelmek benyújtásáért általában fizetnünk kell, illetve egyéb költségek is felmerülhetnek a közigazgatási eljárásban, amelyeket nem mindig az ügyfélnek kell megfizetnie. Az eljárási költségnek minősül mindaz a költség, amelyet a közigazgatási hatósági eljárás során a kérelemre induló eljárásban az ügyfél a hatóság részére az eljárás lefolytatásáért, valamint az ügyfél, valamint az eljárásban közreműködő más személy a közigazgatási eljárással összefüggésben fizet meg. Az Ákr. célkitűzése, hogy a hatékonyság elvén keresztül a hatósági eljárásban résztvevő feleknek a lehető legkevesebb költséget okozza.

Ha egy hatóság előtt szeretnénk intézni valamilyen ügyet, feltétlenül tisztában kell lennünk legalább az alapvető eljárási szabályokkal. Érdemes tudni például, hogy a hatóság mikor utasíthatja el a kérelmünket anélkül, illetve, hogy milyen esetekben függeszthető fel az eljárás.

Amennyiben már tudjuk, hogy melyik hatóság intézi az ügyünket, a következő kérdés az, hogy milyen formában tudjuk az eljárást kezdeményezni (szóban, nyomtatványon stb.), és a hivatal mely esetekben jogosult kérelem nélkül is eljárni? Azt is érdemes tudni, hogy a hatóság - meghatározott feltételek mellett - köteles értesítést küldeni az eljárás megindításáról. A közigazgatási eljárások kétféle módon indulhatnak meg: az ügyfél kérelmére vagy hivatalból.