Vízkészletjárulék

Szerzők: dr. Varga Csaba dr. Varga Csaba, dr. Zentai Gergely dr. Zentai Gergely

Utolsó frissítés: 2018. május 04. péntek, 19:28

Közzétéve: 2018. május 03. csütörtök, 16:35


A vízhasználatért vízkészletjárulékot kell fizetnie a vízhasználónak. A törvényi szabályozás következtében azonban ezen fizetési kötelezettség alól vannak mentességek, kedvezmények. Az alábbiakban a vízkészletjárulékra vonatkozó legfontosabb szabályokat összegezzük.

1. Milyen jogszabályok vonatkoznak a vízkészlet járulékra?


a) a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (Vgtv.)
b) vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet
c) a vízkészletjárulék kiszámításáról szóló 43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelet
d) az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény
e) az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.)
f) a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény
g) a vízügyi igazgatási és a vízügyi, valamint a vízvédelmi hatósági feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 223/2014. (IX. 4.) Korm. rendelet

2. Mi az a vízkészletjárulék és miért kell fizetni?

A vízhasználó a vízjogi létesítési, üzemeltetési engedélyben lekötött vagy engedély nélkül felhasznált, az üzemi fogyasztó a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után vízkészletjárulékot köteles fizetni [1995. évi LVII. tv. 15/A. § (1) bek.]. A Vgtv. a továbbiakban azt is megadja, kit tekint vízhasználónak:
a) vízhasználó az, aki vízjogi engedély alapján vízhasználatot gyakorol vagy vízjogi engedélyben vízkészletet köt le;
b) üzemi vízfogyasztó az, aki ivóvizet szolgáltató közműről a saját gazdasági célú vízhasználatához településenként évi 10 000 m3-nél nagyobb vízmennyiséget használ fel [1995. évi LVII. tv. 15/A. § (2) bek.].

Az állam kizárólagos tulajdonába tartoznak a felszín alatti vizek, a felszín alatti vizek természetes víztartó képződményei, a folyóvíz és természetes tavak elhagyott medre és a folyóvízben, természetes tavakban újonnan keletkezett sziget, valamint a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 1. számú mellékletében meghatározott folyóvizek, holtágak, mellékágak, természetes tavak és ezek medre [2011. évi CXCVI. tv. 4. § (1) bek.; 2011. évi CXCVI. tv. 1. számú melléklet]. Ebből kifolyólag a vízkészletjárulék egyfajta ellenszolgáltatási díj azért, hogy az állami tulajdonba lévő vizet használhassuk, mely használat azonban a fenntarthatóság érdekében csak szabályozott formában történhet. Mint tudjuk a víz érték, melyet védeni kell, és a védelem különböző lehet a vízkészletek hasznosításától, típusától függően (másként kell kezelni, védeni egy talajvizet, mint egy karszt- vagy gyógyvizet, illetve ivóvizet). A védelmi feladatok ellátásának egyik finanszírozási módja tehát a vízkészletjárulék megfizettetése a vízhasználókkal.

3. Kinek kell megfizetnie a vízkészletjárulékot?

Mint azt fentebb már jeleztük a vízkészletjárulékot a vízhasználónak kell megfizetnie. A vízhasználat, illetve a vízhasználó fogalmát pedig a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 1. számú melléklete megadja számunkra:
a) vízhasználat: az a tevékenység, amelynek következménye a víz lefolyási, áramlási viszonyainak, mennyiségének, minőségének, továbbá a medrének, partjának a víz hasznosítása érdekében való befolyásolása;
b) vízhasználó: az a természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki (amely) vizet szolgáltatás teljesítésére vagy saját céljaira vesz igénybe.

Így a vízhasználat minden olyan tevékenység, amely a vizek mennyiségét befolyásolja, ideértve például egy kút létesítését vagy egy folyóból történő vízkivételt is.

A vízkészletjárulék-fizetési kötelezettség a vízhasználónál a vízjogi engedély véglegessé válásával, üzemi fogyasztónál a 10000 m3-t meghaladó vízmennyiség felhasználásának megkezdésével keletkezik [1995. évi LVII. tv. 15/C. § (6) bek.].

A kitermelhető, lekötött vízmennyiséget a vízjogi engedélyek tartalmazzák, azt a vízügyi hatóság – figyelembe véve az adott víztest ökológiai, fizikai-kémiai állapotát és a vízügyi igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulását – állapítja meg a vízhasználó kérelmére. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy a vízhasználó a kérelmében megjelöli azt a vízmennyiséget, amit igénybe kíván venni. Az eljárás lefolytatásához szükséges az adott víztest kezelőjétől – a vízügyi igazgatóságtól – a vagyonkezelői hozzájárulása.

A vízjogi létesítési engedélyezési eljárásról bővebben itt.

Az első és egyik legjelentősebb ismérve a vízkészletjáruléknak az, hogy a vízhasználat az önbevallás módszerével történik, és így a kiszámított vízkészletjárulékot is a bevallásra kötelezett számítja ki. Ezen nyilatkozatokat bizonyos időközönként (negyedévenként, évenként) kell megtennie a vízhasználónak és be kell küldenie a vízügyi hatóságnak.

A vízkészletjárulékra vonatkozó kötelezettségek megsértése esetén az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvényt (Art.) kell alkalmazni, amely értelmében a vízügyi hatóság a vízkészletjárulékra vonatkozó eljárásai során az Art. adóhatóság számára rögzített jogosultságokat gyakorolhatja [1995. évi LVII. tv. 15/E. § (2)-(3) bek.].

 

4. Mentesség a megfizetés alól

A vízkészletjárulék megfizetése alól vannak kivételek, mely esetekben a vízhasználónak – a tényleges vízhasználata mellett – nem kell a vízkészletjárulékot megfizetnie. Nem kell a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetnie:
a) a felszín alatti vízkivételnél a vízjogi engedély szerinti víztartó rétegbe visszasajtolt - a felszín alatti vizeket nem veszélyeztető - vízmennyiség után,
b) a tűzivízellátás, a polgári védelmi készenléti célokat szolgáló vízmennyiség, továbbá az életveszélyt okozó bányászati vízbetörés esetén az életmentés időtartamára kiemelt vízmennyiség után,
c) a vízjogi engedélyenként évi 500 m3-t meg nem haladó vízmennyiség után,
d) a talajvízdúsításra betáplált vízmennyiséggel azonos vízmennyiség kitermelése után, ha az a talajvízdúsítással igénybe vett vízadó rétegből történik,
e) az ár- és belvíz befogadására kijelölt csatornák, halastavak, tározók védekezési célból történő feltöltésére használt és a főműveken átvezetett, a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiség után,
f) a vízjogi engedély szerinti vízmennyiség azon része után, amely nem vehető igénybe, mert a vízkészlet természeti okokból nem áll rendelkezésre,
g) ha a hatóság a vízkivételt korlátozta,
h) a használt víz ismételt felhasználása vagy átadása után, kivéve a kettősműködésű csatornákból történő vízkivételt,
i) a felszíni vízből történő ökológiai célú vízhasználat vízmennyisége után,
j) ha a vízkészletjárulék tárgyévre vonatkozó összege nem haladja meg az 1000 forintot,
k) kármentesítés céljából történő vízkivétel esetén, ha az hatósági kötelezés vagy engedély alapján történt,
l) az öntözési célú vízhasználat esetében vízhasználónként az évi 400 000 m3-t vagy vízhasználónként az általa öntözött terület után hektáronként az évi 4000 m3-t, a halgazdálkodási és rizstermelési célú vízhasználat esetében vízjogi engedélyenként felszín alatti vizet használók esetében az évi 400 000 m3-t, felszíni vizet használók esetében hektáronként az évi 25 000 m3-t meg nem haladó vízmennyiség után,
m) a tartósan vízhiányos időszakban az öntözési, halgazdálkodási és rizstermelési vízhasználat vízmennyisége után,
n) a vízügyi hatósági jogkörben kiadott vízjogi engedélyben megadott vízmennyiségből a tél végi többletvizek - felszíni vizek, ár- és belvizek - visszatartásából és tározásából származó hasznosított vízkészlet után, amennyiben a vízügyi igazgatási szerv igazolja, hogy a vízkivételi ponton a többlet felszíni víz mennyisége rendelkezésre áll [1995. évi LVII. tv. 15/C. § (1) bek.].

A fenti l) pont szerinti rendelkezéstől az állam szociális, környezeti és gazdasági hatásokra, valamint a földrajzi és éghajlati jellemzőkre alapított okokból a vízhasználó javára eltérhet, vagyis bizonyos esetekben növelheti azon vízmennyiség mértékét, amely után nem kell a járulékot megfizetni.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a c), f), g) l)-n) pontokban foglalt esetekben továbbra is fennáll a vízhasználóra vonatkozó nyilatkozattételi és adatszolgáltatási kötelezettség, vagyis önbevallásában nyilatkoznia kell a tényleges vízigénybevételről, a fizetési kötelezettség alapadatairól, kiszámításáról.

A b) és f) pontban megjelölt mentesség megállapítását az ok bekövetkeztétől számított 60 napon belül kell kérnie a vízhasználónak a vízügyi hatóságtól, ezen határidő elmulasztása esetén nincs lehetőség a mentességre hivatkozni.

Az m) pontban említett tartósan vízhiányos időszak kezdetét és végét a hidrometeorológiai előrejelzések figyelembevételével a vízgazdálkodásért felelős miniszter a Hivatalos Értesítőben közleményben közzéteszi [1995. évi LVII. tv. 15/C. § (9) bek.]. 2017. évben július 1. napjától 2017. október 31. napjáig tartott a tartósan vízhiányos időszak (lásd a belügyminiszter 2017. június 30-án és 2017. október 28-án kelt közleményét).

Az öntözési, valamint a halgazdálkodási és rizstermelési célú vízhasználónak nem kell alapjárulékot fizetni a fenti l) pontban meghatározott mértékig akkor sem, ha a tényleges vízhasználat a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiséget túllépte, vagyha a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiséget nem vette igénybe [43/1999. (XII. 26.) KHVM rend. 9/A. §].

Ezen mentességi okokra tehát egyes esetekben a vízhasználónak kell hivatkoznia, míg másoknál azt a hatóság hivatalból is figyelembe veszi.

Érdmes tudni, hogy kizárólag energiahasznosítás céljából kitermelt termálvíz használatára tekintettel fizetendő vízkészletjárulék csökkenthető - legfeljebb a vízkészletjárulék összegéig - a termálvíz visszatáplálását biztosító kút kialakításával, illetve a berendezések korszerűsítésével összefüggésben, az adóévben felmerült igazolt és a vízügyi hatósági feladatokat ellátó szerv által elfogadott költségének az összegével [1995. évi LVII. tv. 15/C. § (8) bek.].

5. Önbevallási és fizetési határidők

Mint említettük a vízkészletjárulékot a vízhasználónak az önbevallásában kell meghatároznia, melyet formanyomtatványon, e célra készített adatlapon kell benyújtani a vízügyi hatóságnak.
Alapesetben a vízhasználónak az első három negyedévben kell a vízigénybevétele után számított vízkészletjárulékot a tárgynegyedévet követő hónap 15. napjáig befizetnie, valamint az önbevallást elkészítenie a tényleges vízigénybevételről, valamint a fizetési kötelezettség alapadatairól, kiszámításáról és megküldeni a hatóságnak. [1995. évi LVII. tv. 15/E. § (1) bek.]

A formanyomtatványok a http://www.vkj.hu oldalon tölthetők le.

A tárgyévet követő első hónap 15. napjáig szintén el kell készíteni és be kell küldeni a bevallást az éves adatokról, összevontan is, valamint be kell fizetni a negyedéves befizetési kötelezettség alá tartozó vízhasználó éves vízigénybevétele után fizetendő vízkészletjárulék és az első három negyedéves vízigénybevétele után a negyedévenként befizetett vízkészletjárulék közti különbséget.

Azonban éves bevallásra kötelezettek a kisfogyasztók – akiknél a vízmennyiség napi átlaga nem haladja meg a 25 m3/napot –, illetve az időszakos vízhasználók – akik az év csak meghatározott időszakában használnak vizet –, így ők a tárgyévet követő első hónap 15. napjáig kötelesek vízkészletjárulékot befizetni [1995. évi LVII. tv. 15/D. § (2) bek.].

Aki engedély nélkül használta a vízkészletet, annak az ezt megállapító végleges hatósági határozat közlését követő hónap 15. napjáig kell kiszámítani és befizetnie [1995. évi LVII. tv. 15/D. § (3) bek.].

6. Vízkészletjárulék mértéke

A vízkészletjárulékot egy több tényezős szorzat alapján kell kiszámolni a 43/1999. (XII. 26.) KHVM 1. melléklete szerint: VKJ= „V” (m3) X „A” (Ft/m3) X „m” X ”t” X „g”.

a) a „V” a vízhasználó által igénybe venni tervezett vagy igénybe vett vízmennyiség.
b) az „A” alapjárulék mértékét a 1995. évi LVII. tv. határozza meg.
c) az alapjárulékot a vízhasználat mértségétől függően módosító szorzószám „m” értéke:mért vízhasználat esetében: 1,0,számított vízhasználat esetében: 2,0.
d) „t” víztest-túlterhelési szorzó a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben a víztestek állapot minősítésére vonatkozó szorzószám, amelynek értéke 1,0 vagy 1,2
e) a „g” szorzószámot pedig a vízhasználat és a vízkészlet jellege határozza meg (pl.: II. osztályú rétegvíz öntözési célra)

Megjegyzendő, hogy az alul- és túlfogyasztásnak vannak következményei, amelyek befolyásolják a járulék mértékét. Így túlfogyasztás esetén – amikor a fogyasztás az engedélyben lekötött vízmennyiség 110 %-át meghaladja – úgy a lekötött vízmennyiségen (a 100 %-on) felüli mennyiség után magasabb alapjárulékkal kell számolni, ami jelenleg 9 Ft/m3. A 110 %-ig történő fogyasztás esetén tehát a normál alapjárulékkal kell számolni, ami jelenleg 4,5 Ft/m3, az ezen felüli fogyasztás esetén pedig 9 Ft/m3 összeggel.

Alulfogyasztás esetén, amikor az engedélyben lekötött vízmennyiség kevesebb, mint 80 %-a kerül felhasználásra, akkor az engedélyben lekötött mennyiség 80 %-a után kell kiszámolni a vízkészletjárulékot mégpedig a 4,5 Ft/m3 alapjárulékkal számolva.

Mindezen szabályok azt hivatottak szolgálni, hogy valóban a ténylegesen igénybe venni kívánt vízmennyiségre kérjünk engedélyt. Természetesen nincs annak akadálya annak, hogy a korábbi év tapasztalataiból kiindulva a módosítását kérjük a vízjogi engedélyben lekötött vízmennyiségnek, és amennyiben a módosítás feltételei adottak, a lekötött vízmennyiséget a vízügyi hatóság megváltoztatja.

7. Példa esetek

A mentességeket nem számítva nézzünk néhány példát a vízkészletjárulék mértékének kiszámítására:

Példa 1
Az éves bevallás a következőképpen néz ki, ha a lekötött vízmennyiség 10 000 m3 volt, a ténylegesen felhasznált 60 m3, az „m” 1, a „t” 1, a „g” pedig 2. Ebben az esetben alul fogyasztás történt, a fenti számítási módszerrel az vízkészletjárulék összege 72 000 Ft. Ez a következőképpen jön ki: 10 000 X 08 X 4,5 (A) X 1 (m) X 1(t) X 2 (g).

Példa 2
Az éves bevallás a következőképpen néz ki, ha a lekötött vízmennyiség 10 000 m3 volt, a ténylegesen felhasznált 12 000 m3, az „m” 1, a „t” 1, a „g” pedig 2. Ebben az esetben túlfogyasztás történt, a fenti számítási módszerrel az vízkészletjárulék összege 126 000 Ft.
Ez a következőképpen jön ki: 10000 X 4,5 (A) X 1 (m) X 1 (t) X 2 (g) + 2000 X 9 (A) X 1 (m) X 1 (t) X 2 (g)

Példa 3
Az éves bevallás a következőképpen néz ki, ha a lekötött vízmennyiség 10 000 m3 volt, a ténylegesen felhasznált 9500 m3, az „m” 1, a „t” 1, a „g” pedig 2. Ebben az esetben nem beszélhetünk sem alul sem túlfogyasztásról, a fenti számítási módszerrel az vízkészletjárulék összege 85 500 Ft. Ez a következőképpen jön ki: 9500 X 4,5 (A) X 1 (m) X 1 (t) X 2 (g).

EZT OLVASTA MÁR?
×
2018. június 05. kedd, 16:53
2018. június 03. vasárnap, 19:05