02. Foglaló

Szerző: Építésijog.hu Építésijog.hu

Utolsó frissítés: 2014. április 23. szerda, 13:05

Közzétéve: 2008. szeptember 09. kedd, 17:46

A leggyakrabban használt biztosíték a foglaló, amely nélkül szinte el sem képzelhető például egy ingatlan adásvételi szerződés. A foglaló mindkét felet a szerződés teljesítésére ösztönzi, de fontos tudni, hogy szigorú jogszabályi előírások léteznek az alkalmazására.


1.
Mi a foglaló?

A másik félnek fizetett pénzt akkor lehet foglalónak tekinteni, ha
- annak fizetésére a kötelezettségvállalás megerősítéseként kerül sor, és
- ez a rendeltetés a szerződésből egyértelműen kitűnik [2013. évi V. tv. 6:185. § (1) bek.; 1959. évi IV. tv. 243. §].

Fontos, hogy nem az elnevezés számít, hanem az, hogy a pénzösszeg tekintetében a felek a foglaló szabályait alkalmazzák, vagyis a kötelezettségvállalás jeleként adják át, és ez a rendeltetése egyértelműen kitűnjön a szerződésből.

Az új Ptk. indokolása (a továbbiakban: Indokolás) utal rá, hogy a régi Ptk.-hoz képest változás, hogy az új kódex a foglalót csak pénzösszeg formájában fogalmazza meg. Ennek az az oka, hogy más dolog foglalóként történő átadása eleve problematikussá teszi a foglaló funkcióját, az a más dolog a teljesítésbe rendszerint nem számítható be, és kétszeresen az esetek többségében nem adható vissza. De a szabályozás diszpozitív jellege miatt a felek foglalóként mégis átadhatnak a pénzen kívüli más dolgot, például meghatározott mennyiségű aranyat vagy más fajlagos szolgáltatásként megjelölt dolgot.

A foglalóra vonatkozó megállapodást nem kell írásban rögzíteni, – ingatlan adásvételi szerződés esetében sem – de a viták elkerülése érdekében mégis érdemes. Érvényes előszerződésben is kiköthető.

2.
Mikor kell átadni a foglalót?

A régi Ptk. szerint a foglalót legkésőbb a szerződéskötéskor át kellett adni ahhoz, hogy foglalónak minősüljön. A bírói gyakorlat alapján azonban már akkor is volt arra lehetőség, hogy a szerződéskötés előtt átadott dolgot, pénzösszeget a szerződéskötéskor foglalónak minősítsenek a felek, de azt követően ezt már közös megegyezéssel sem tehették meg.

Az új Ptk.-ból a jogalkotó már kihagyta a „szerződés megkötésekor” kifejezést. Így már a jogszabályszöveg szerint is jogszerű az olyan foglaló kikötés, amikor a felek egy már korábban, a szerződéskötést megelőzően átadott pénzösszeget minősítenek utólag foglalónak.

3.
Mikor jár vissza a foglaló?

Ha a szerződést teljesítik, a tartozás a foglaló összegével csökken, vagyis a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani [2013. évi V. tv. 6:185. § (2) bek.].

Ha a szerződés teljesítése olyan okból hiúsul meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár [2013. évi V. tv. 6:185. § (2) bek.].

A foglaló visszajár, ha
- a szerződést teljesítik, de a foglaló a beszámításra nem alkalmas,
- a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős (példaként lásd: BH2004. 502.),
- a felek felbontják a szerződést [2013. évi V. tv. 6:185. § (2) bek.].
 
Ha a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél felelős (felróhatóság), akkor a teljesítés meghiúsulásáért felelős személlyel szemben alkalmazhatók a szerződésszegés jogkövetkezményei, továbbá
- az adott foglalót elveszti,
- a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni (ha csak a kapott összeget kellene visszaadni adásvétel esetében az eladónak, akkor nincs semmi joghátránya a szerződésszegő félnek, csak az eredeti állapot állna helyre) [2013. évi V. tv. 6:185. § (3) bek.; 1959. évi IV. tv. 244. §, 245. § (1) bek.].
 
Példa: A vevő a vételárát egy másik jogügyletből kívánta finanszírozni, de ez a megállapodás a szerződő fél magatartása miatt nem teljesült, így a vételárat sem tudta megfizetni. A bíróság álláspontja szerint a vevőnek a teljesítés meghiúsulásáért való – az adott foglaló elvesztését eredményező – felelőssége megállapítható, ha alaptalanul bízott a vételár előteremtésének lehetőségében. Bizakodása alaptalanságának következményét az eladóra nem háríthatja át (EBH2003. 851.9.
 
Példa: A vétel tárgyát képező lakás a szerződéskötést megelőzően többször és nagymértékben beázott, annak ellenére, hogy a tetőn javítások történtek. Az eladók a vevőt erről nem tájékoztatták, és ezzel megsértették a tájékoztatási kötelezettségüket. A teljesítés meghiúsulásáért ezért nem a vevő, hanem az eladó felelős, és ezért a felvett foglalót az eladók kötelesek visszatéríteni. Rámutatott a bíróság arra is, abban az esetben, ha az eladók – állításuk szerint – valóban nem tudtak a lakás beázásáról, a vevő a vétkességüktől függetlenül, a hibás teljesítésre hivatkozva is elállhatott a szerződéstől, amelynek következményeként a foglaló címén felvett összeg ugyancsak visszajár. A bíróság álláspontja szerint ha az eladó a vevő szerződéskötési szándékát befolyásoló tájékoztatási kötelezettségét elmulasztja, a vevő az ingatlannak később felismert hibája miatt a szerződést megtámadhatja, részére az adott foglaló is visszajár  (BH1996. 254.).

A foglaló elvesztése vagy kétszeres visszatérítése a szerződésszegés következményei alól nem mentesít. A kötbér és a kártérítés összege a foglaló összegével csökken [2013. évi V. tv. 6:185. § (4) bek.; 1959. évi IV. tv. 245. § (2) bek.].
A foglaló kárátalány jellegű, ezt azt jelenti, hogy az akkor is jár a jogosultnak, ha kára nem keletkezett. Ha a foglalót meghaladó kár érte a felet, akkor azt is érvényesítheti. Az Indokolás kiemeli, hogy az új Ptk. nem csak a kártérítésbe, hanem a kötbérbe is beszámítani rendeli a foglalót. Ezt az indokolja, hogy a kötbér is kárátalány, és nem indokolt megengedni a két azonos funkciójú szankció együttes érvényesítését.

4.
A túlzott mértékű foglaló mérsékelhető

A túlzott mértékű foglaló összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti [2013. évi V. tv. 6:185. § (5) bek.; 1959. évi IV. tv. 245. § (3) bek.]. Az új Ptk. egyértelművé tette, hogy a túlzott mértékű foglaló mérséklésére csak abban az esetben van lehetőség, ha a kötelezett ilyen értelmű kérelmet terjeszt elő.

A túlzott mértékű foglalót a bíróság mérsékelheti akkor is, ha felek másképpen állapodnak meg. A megfelelő mértékű foglalót a Ptk. nem határozza meg. A bírói gyakorlat általában az ellenérték 10 százaléka körüli foglalót tekint megfelelő mértékűnek. Annak mérlegelésénél, hogy a foglaló túlzott mértékű-e, nem lényeges a foglaló kikötését követően beállt körülmény, kizárólag a foglalónak a vételárhoz való viszonya és a szerződéskötés egyéb körülményei vizsgálhatók.

Érintett jogszabályok:
2013. évi V. tv.; 1959. évi IV. tv.