01.2. A polgári jog rendszere, alapelvei (Ptk., 2013. évi V. törvény)

Szerző: Dr. Jámbor Attila Dr. Jámbor Attila

Utolsó frissítés: 2014. március 31. hétfő, 13:12

Közzétéve: 2014. március 31. hétfő, 13:12


A polgári jog az a jogág, amellyel mindenki nap mint nap találkozik, de ezt tudatosan nem is észleli. A Polgári Törvénykönyv - amelynek rövidítése: Ptk. - a leggyakrabban alkalmazott törvényünk, ezért nem árt megismerkedni a felépítésével. A Ptk. elején található alapelvek meghatározzák az egyes szerződések során és a szerződésen kívül tanúsítandó magatartás kereteit is.

1.
A polgári jog a jogrendszerben


Jogrendszer
: jogi normák összessége. A jogrendszer két nagy részből áll: közjog és magánjog.
Jogág: az azonos társadalmi viszonyokat, azonos jogi módon szabályozó jogszabályok összessége.
Fontosabb jogágak:
a) Közjogi jogágak: büntetőjog, szabálysértési jog, pénzügyi jog, közigazgatási jog;
b) Magánjogi jogágak: polgári jog, családi jog, munkajog, társasági jog;
c) Vegyes jogágak: versenyjog, környezetvédelmi jog, társadalombiztosítási jog.
Polgári jog: a legfontosabb magánjogi jogág, amely meghatározza a többi magánjogi jogág általános szabályait, alapelveit.

2.
A Ptk. rendszere


A polgári jog legfontosabb jogszabálya a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (rövidítése: Ptk.), mely 2014. március 15-én lépett hatályba. Ezt megelőzően a polgári jogi jogviszonyokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (rövidítése: régi Ptk.) szabályozta. A jogalkotó az eddig külön jogszabályban található társasági anyagi jogi szabályokat és a családjog anyagát is beépítette az új törvénykönyvbe.

A Ptk. könyvekre tagolódik és a könyveken belül a szerkezeti egységek (rész, cím, fejezet, szakasz) számozása újból kezdődik. A §-ok számozása a könyvek sorszámára történő utalással egészül ki. Például: a 6:88. § (1) bek. a kötelmi jogot tartalmazó  hatodik könyv nyolcvannyolcadik szakaszának első bekezdését jelöli.

A Ptk. könyvei a következők:
- Első Könyv: Bevezető rendelkezések;
- Második Könyv: Az ember mint jogalany;
- Harmadik Könyv: Jogi személyek;
- Negyedik Könyv: Családjog;
- Ötödik Könyv: Dologi jog;
- Hatodik Könyv: Kötelmi jog;
- Hetedik Könyv: Öröklési jog;
- Nyolcadik Könyv: Záró rendelkezések.

a) Bevezető rendelkezések
A Bevezető rendelkezések meghatározzák a törvény célját, szabályozási területét és alapelveit. A törvény célja: A Ptk. a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait. [2013. évi V. tv. 1:1. §]. A bevezető rendelkezések többsége alapelvek, de szerepelnek itt olyan konkrét normák is, amelyeknek az egész kódexre kiható jellege indokolja a kiemelt elhelyezést.

b) Az ember mint jogalany
A jogképesség
A cselekvőképesség
Személyiségi jogok
Szerzői jog és iparjogvédelem

c) Jogi személyek
A jogi személy általános szabályai
Egyesület
Gazdasági társaság
Szövetkezet
Egyesülés
Alapítvány
Az állam részvétele a polgári jogi jogviszonyokban

d) Családjog
Alapelvek
A házasság
Az élettársi kapcsolat családjogi hatásai
A rokonság
A gyámság

e) Dologi jog
A birtok
A tulajdonjog
A korlátolt dologi jogok
Az ingatlan-nyilvántartás

f) Kötelmi jog
A kötelmek közös szabályai
A szerződés általános szabályai
Egyes szerződések
Felelősség a szerződésen kívül okozott kárért
Az értékpapír
Egyéb kötelemkeletkeztető tények

g) Öröklési jog
Általános szabályok
Végintézkedésen alapuló öröklés
Törvényes öröklés
Kötelesrész
Az öröklés joghatásai

h) Záró rendelkezések
Fontosabb fogalmak meghatározása (pl. hozzátartozó, közeli hozzátartozó, fogyasztó)
Hatálybalépés és átmeneti rendelkezések
Az Európai Unió jogának való megfelelés

3.
A polgári jog alapelvei


3.1. A polgári jog alapelveinek jelentősége

A jogelmélet szerint az alapelveknek kettős jelentősége van: értelmező és hézagpótló szerepet töltenek be. Az értelmező szerepkör alkalmazására akkor kerülhet sor, ha egy jogszabályi rendelkezés meghatározása különféle megközelítésekből is lehetséges, ilyenkor az alapelvnek megfelelő értelmezést kell igénybe venni. A hézagpótló szerep akkor kerül előtérbe, ha egy adott jogviszonyra konkrét jogszabályi rendelkezés nem alkalmazható, és ilyenkor a vitatott kérdést az alapelv alapján kell eldönteni.

A régi Ptk.-val szemben az új kódex szűkít a polgári jogi alapelvek felsorolásán, és az alapelvektől elkülöníti az általános jelentőségű konkrét szabályokat. Ezek alapján megállapítható, hogy az új Ptk. speciális szabályok alkalmazása nélkül nem engedi pusztán az alapelvekre épülő ítélethozatalt.

A Ptk. a Bevezető rendelkezések között csak a törvénykönyv egészére vonatkozó elveket tartalmazza, tudatosan csökkentve a törvénykönyv alapelveinek számát. A Ptk. kiegészítő jelleggel külön elveket fogalmaz meg az egyes könyvek elején (például a családjogi viszonyok sajátosságaira tekintettel külön elvek is érvényesülnek a családjogi szabályokat tartalmazó könyvben).

A Ptk. négy alapelvet fogalmaz meg: a törvény szabályainak értelmezésére vonatkozó általános tételt, a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményét és a joggal való visszaélés tilalmát.

A Ptk. a régi Ptk. alapelvei közül nem mondja ki a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. A Ptk. abból indul ki, hogy a törvénynek elsősorban az alanyi jogok szabad gyakorlását kell biztosítania, a kirívóan rendeltetésellenes joggyakorlás pedig rendszerint a joggal való visszaélés tilalmába ütközik. Emellett a jóhiszeműség és tisztesség követelményének érvényesítése is megfelelő lehetőséget ad a rendeltetésszerű joggyakorlás biztosítására, így külön alapelvi megfogalmazása nem szükséges.

3.2. Egyes polgári jog alapelvek

3.2.1. Értelmezési alapelv

A Ptk. rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni. A polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat a Ptk.-val összhangban kell értelmezni (1959. évi IV. tv. 1. §) [2013. évi V. tv. 1:2. §]. Az általános értelmezési szabályt a régi Ptk. az ország gazdasági és társadalmi rendjével való összhang megteremtésének követelményeként fogalmazta meg.

3.2.2. Jóhiszeműség és tisztesség elve

A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni. A jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott (1959. évi IV. tv. 4. §) [2013. évi V. tv. 1:3. §].

A régi Ptk.-val szemben a kölcsönös együttműködés követelménye nem került be a Ptk. egészére vonatkozó alapelvek közé, mert azt a jogalkotó elsősorban a szerződéses viszonyok körében alkalmazandó elvnek tekinti.

Új azonban, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütköző esetként kiemelésre került, hogy nem megengedett az olyan joggyakorlás, amely ütközik a jogosult korábbi magatartásával.

A jóhiszeműség többször nevesítve is megjelenik a Ptk.-ban, és eltérő jogkövetkezményeket állapít meg attól függően, hogy a magatartás jóhiszemű vagy rosszhiszemű volt (pl. a jogalap nélküli birtoklás, a túlépítés, a ráépítés szabályai).

Jóhiszemű: aki a látszattól eltérő valós tényekről nem tud, és kellő gondosság tanúsítása mellett nem is tudhat róla.
Rosszhiszemű: aki a látszattól eltérő valós tényekről tud, vagy kellő gondosság tanúsítása mellett tudhatna róla.

Azt, hogy mi minősül tisztességes eljárásnak a Ptk. nem határozza meg, azt minden esetben a társadalmi erkölcsi normák alapján lehet meghatározni. Az adott magatartásnak a jogszerűségen túlmenően, tisztességesnek (erkölcsösnek) is kell lennie. A Ptk. több esetben külön jogkövetkezményt is fűz a nem tisztességes magatartáshoz, így például a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződés semmis (lásd például: EBH2003. 956) (1959. évi IV. tv. 200. §) [2013. évi V. tv. 6:96. §].

3.2.3. Az elvárható magatartás elve

Ha a Ptk. eltérő követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ez azt jelenti, hogy amennyiben nincs előírás egy élethelyzetre, mindenkinek olyan magatartást kell tanúsítani, amely személy szerint tőle, az adott viszonyok között elvárható. Aki nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, annak a magatartása felróható lesz, és főszabály szerint felelősségre vonást von maga után. Fontos kiemelni, hogy felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. A másik fél felróható magatartására hivatkozhat az is, aki maga felróhatóan járt el (1959. évi IV. tv. 4. §) [2013. évi V. tv. 1:4. §].

Példa: Az a körülmény, hogy a vétel tárgyát képező felépítményt a szerződés lakóházként, az ingatlan-nyilvántartás pedig hétvégi házként tünteti fel, nem ad alapot a hibás teljesítés megállapítására. A vétel tárgya a vevők által megtekintett, ismert állapotú házas ingatlan volt. Az, hogy a felépítményt a szerződés lakóházként, az ingatlan-nyilvántartás pedig hétvégi házként tünteti fel, nem ad alapot hibás teljesítés megállapítására. A felépítmény jogi minősítése tekintetében esetleg fennálló tévedésüket az alperesek maguknak okozták azzal, hogy a szerződéskötés előtt elmulasztották megtekinteni az ingatlan tulajdoni lapját. Az ebből eredő kárukat a vevők nem háríthatják át az eladókra (BH1998. 271.).

Példa: Ha az elővásárlási jog jogosultja részére a vételi ajánlat közlése nem szabályszerűen történt, hanem arról más módon szerzett tudomást, ez a körülmény nem akadályozza annak megállapítását, hogy a jogosult nem élt az elővásárlási jogával. Az elővásárlásra jogosult részére megküldött levél az ingatlan-nyilvántartás adatai szerinti lakhelyéről nem kereste jelzéssel érkezett vissza, mert az elővásárlásra jogosult onnan már évekkel ezelőtt elköltözött és az ingatlan-nyilvántartás nem a tényleges lakcímét tüntette fel. Ettől függetlenül az elővásárlásra jogosult tudomást szerzett a vételi ajánlatról. Az elővásárlási jog a tulajdonost megillető rendelkezési jog korlátozása, mely feljogosítja az elővásárlásra jogosultat arra, hogy egyoldalú nyilatkozattal a vevő helyett maga léphet be az adásvételi szerződésbe. A tulajdonjogból fakadó egyik részjogosítvány, a rendelkezési jog korlátozása és a jogbiztonság követelménye miatt az elővásárlásra jogosultnak e joga gyakorlása során jóhiszeműen és tisztességesen kell eljárnia, oly módon, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az elővásárlásra jogosult akkor jár el ezeknek az elveknek megfelelően, ha akkor kéri a sérelmére elkövetett jogsértés orvoslását, amikor arról tudomást szerez és egyben azonnal kifejezésre juttatja vételi szándékát. Az elővásárlásra jogosult a vele szemben elkövetett jogsértés - a vételi ajánlat közlésének hiánya - tudomásra jutását követően a jogsértés orvoslását nem kérte és vételi szándékát sem juttatta kifejezésre. Jelen pert csak egy év elteltével indította meg. Ezekből a körülményekből pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy az elővásárlásra jogosult nem kívánt élni elővásárlási jogával. Elfogadó nyilatkozatát késedelmesen tette meg, ezért az indokolatlan időmúlás az elővásárlási jogot elenyésztette. A vételi ajánlat közlésének hiányában is megállapítható, hogy az elővásárlásra jogosult az elővásárlási jogának gyakorlásáról ráutaló magatartással lemondott (BH2005. 320.).

3.2.4. Joggal való visszaélés tilalma

A törvény tiltja a joggal való visszaélést (1959. évi IV. tv. 5. §) [2013. évi V. tv. 1:5. §].

Az újPtk. nem tartalmazza a joggal való visszaélés példálózóan kiemelt eseteit. A régi Ptk. kimondta, hogy joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha
- a nemzetgazdaság megkárosítására,
- személyek zaklatására (pl. a bérlő rendszeres ellenőrzése),
- más jogainak és törvényes érdekeinek a csorbítására (pl. a közös tulajdon megszüntetése, ha az a tulajdonostárs helyzetét kihasználja, és a megváltási ár nem elegendő megfelelő ingatlan vásárlására) vagy
- illetéktelen előnyök szerzésére (pl. a közös tulajdon megszüntetése, ha az a forgalmi érték időleges csökkenését kihasználva történik)
vezetne (1959. évi IV. tv. 5. §).

A joggal való visszaélés tilalmába ütközik egy nyilatkozat megtagadása is, és a bíróság ítéletével pótolhatja ezt a nyilatkozatot, ha
- jogszabály által megkívánt nyilatkozatról van szó,
- a megtagadás nyomós közérdeket, vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért,
- az érdeksérelem másként nem hárítható el,
- a megtagadás joggal való visszaélésnek minősül (különösen akkor minősülhet ilyennek, ha a jognyilatkozat megtételét illetéktelen előny juttatásától tették függővé) (1959. évi IV. tv. 5. §) [2013. évi V. tv. 1:5. §].

A jognyilatkozatnak bírósági határozattal való pótlásához a törvényben meghatározott valamennyi feltétel együttes megléte szükséges. Fontos kiemelni, hogy a szerződéskötés megtagadása nem minősül joggal való visszaélésnek - mindenki maga döntheti el, hogy kíván-e szerződést kötni -, ezért nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy a bíróság szerződési nyilatkozatot ítélettel pótoljon. Ehhez kapcsolódik, hogy a társasház alapító okirata a tulajdonostársak szerződése, amelynek a módosításához szükséges szerződési nyilatkozat joggal való visszaélés címén nem pótolható bírósági határozattal.
Az érdeksérelem elhárításának nehéz, költséges volta nem jelenti azt, hogy a sérelem elháríthatatlan (lásd: BH1978. 375.).

További példák: A telekalakítás akkor engedélyezhető, ha a tulajdonváltozásban az érdekeltek megállapodtak. A telekalakítást ellenző tulajdonos (társtulajdonos) jognyilatkozata ítélettel nem pótolható. Az építésügyi hatóság ugyanis csupán azt bírálja el, hogy város (község) fejlesztési és rendezési tervek figyelembevételével a telekalakítás feltételei mennyiben állnak fenn. Miután azonban a telekalakítás az érintett ingatlantulajdonosok számára egyben tulajdonváltozást is eredményez, a telekalakítás engedélyezése csak az érdekelt személyek szerződése alapján kérhető (BH1978. 280). A jelenleg hatályos jogszabályok szerint a telekalakítás a járási földhivatal engedélyezi, azonban az alapelv alkalmazhatóságát ez nem érinti.

Ha a gyámhatóság a kiskorú ingatlanának átruházásához szükséges jóváhagyást megtagadja, közigazgatási jogkörben jár el, jóváhagyó nyilatkozatát ezért a Ptk. alapján a bíróság nem pótolhatja. A jóváhagyást megtagadó határozat bírói felülvizsgálatának a közigazgatási perek szabályai alapján van helye (EBH1999. 92.).

A bíróság ítéletével nem pótolhat olyan nyilatkozatokat sem, amelyeket személyesen kell megtenni (pl. házassági nyilatkozatot).