01. Mi az a műemlék?

Utolsó frissítés: 2016. október 26. szerda, 20:17

Közzétéve: 2013. július 28. vasárnap, 11:35

Szerző: Dr. Jámbor Attila

Hajlamosak vagyunk minden régi épületet műemléknek tekintetni, azonban az Örökségvédelmi törvény ennél pontosabban, illetve kategóriákra bontva határozza meg a védendő értékeket. Fontos tudni, hogy 2015-től átalakították a korábbi műemléki fogalmat. Az Országgyűlés bevezette a nyilvántartott műemléki érték fogalmát, amely egy kétlépcsős, fokozatos védetté nyilvántartást tesz lehetővé.


1.
A műemléki érték, a nyilvántartott műemléki érték és a műemlék


A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (Örökségvédelmi törvény vagy Kötv.) szerint a kulturális örökség elemei:
- a régészeti örökség,
- a hadtörténeti örökség régészeti módszerekkel kutatható elemei,
- a műemléki értékek (ami lehet nyilvántartott műemléki érték és műemlék), valamint
- a kulturális javak [2001. évi LXIV. tv. 7. § 11. pont].

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló 2014. évi CVI. törvény 2015. január 1-jei hatállyal átalakította a korábbi műemléki fogalmat. Az Örökségvédelmi törvényből először a műemléki érték fogalmát emeljük ki: minden olyan építmény, kert, temető, temetkezési hely vagy sírjel, terület (illetve ezek maradványa), valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese, rendszere, amely hazánk múltja és a közösségi hovatartozás-tudat szempontjából kiemelkedő jelentőségű történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlék, alkotórészeivel, tartozékaival és berendezési tárgyaival együtt [2001. évi LXIV. tv. 7. § 17. pont][1].

A nyilvántartott műemléki érték a közhiteles nyilvántartásba vett, a 2001. évi LXIV. törvény alapján általános védelem alatt álló műemléki érték [2001. évi LXIV. tv. 7. § 22. pont]. 2015. január 1-jétől műemlékké csak a nyilvántartásba vett műemléki érték nyilvánítható, vagyis első lépésként a műemléki érték először nyilvántartásba kerül, és csak második lépésként lehet belőle műemlék. A nyilvántartott műemléki érték műemlékké nyilvánítása hivatalból indul vagy a Forster Központnál – jogszabályban meghatározott módon – kezdeményezhető [2001. évi LXIV. tv. 29. § (1) bek.].


Műemlék: olyan nyilvántartott műemléki érték, amelyet jogszabállyal védetté nyilvánítottak [2001. évi LXIV. tv. 7. § 15. pont][2].

A 2015. január 1-jét megelőzően védetté nyilvánított műemlékek esetében az I. örökségvédelmi bírságkategóriába tartozó műemlékek I. kategóriába sorolt műemléknek, míg a II. örökségvédelmi bírságkategóriába tartozó műemlékek II. kategóriába sorolt műemléknek minősülnek (2001. évi LXIV. tv. 92/A. § (5) bek.).

Az I. és II. kategóriába nem sorolt műemlékek 2015. december 31-ig a III. bírságkategóriába tartoztak, de ennek a jelentősége már megszűnt. Átmeneti rendelkezésként 2015. december 31-ig a III. bírságkategóriába sorolt műemlékek tekintetében még a műemlékekre vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni. A 2015. december 31. napján a III. bírságkategóriába sorolt műemlékek 2016. január 1-jétől nyilvántartott műemléki értéknek minősülnek, a műemléki környezetük és az államot megillető elővásárlási jog megszűnt. A nyilvántartott műemléki érték fogalom bevezetését megelőzően a III. bírságkategóriába sorolt műemlék esetében nem kell külön eljárást lefolytatni a műemlékké nyilvánításhoz [2001. évi LXIV. tv. 92. § (2) bek.].

A Forster Központ a Kötv. alapján a 2016. január 1-jétől a nyilvántartott műemléki értéknek minősülő műemléki érték esetében az átminősítést követő öt éven belül értékleltárt köteles készíteni [13/2015. (III. 11.) MvM rend. 4. § (6) bek. b) pont].

A történeti kert mint műemlék meghatározásból kiderül, hogy műemlék nem csak építmény lehet. A történeti kert történeti vagy művészeti értékkel bíró, önállóan vagy más műemléki értékhez kapcsolódóan, illetve a történeti településszerkezet részeként megjelenő kertépítészeti alkotás, zöldfelület vagy park. A kiemelkedő jelentőségű történeti kert általános védelemben részesíthető, műemlékké nyilvánítható [2001. évi LXIV. tv. 36. § (1)-(2) bek.]. A történeti kertre példa a mecseknádasdi püspöki kert, vagy a Rippl-Rónai József kaposvári villájához tartozó, a festőművész tervei szerint 1908 után kialakított kert [9/2006. (IX. 25.) OKM rend. 3. §; 53/2011. (VIII. 25.) NEFMI rend. 98. §].

Fontos tudni, hogy a műemléki védelem alatt álló történeti kert egésze nem számolható fel, annak védett részei nem szüntethetők meg [2001. évi LXIV. tv. 36. § (4) bek.][3].

A Kötv. szerint védelemben kell részesíteni azokat a történeti temetkezési helyeket (történeti temetőket és temetkezési emlékhelyeket) vagy ezek meghatározott részeit, különösen a sírjeleket, síremlékeket, sírépítményeket, amelyek műemléki értékei a magyar történelem, a vallás, a kultúra és művészet sajátos kifejezői, illetve emlékei [2001. évi LXIV. tv. 37. § (1) bek.].

A műemlékvédelem sajátos tárgyaként 2013-ban műemlékké nyilvánították a Budapest VIII. kerület, Fiumei út 16. számú, 38821/2 helyrajzi számú ingatlanon fekvő Fiumei úti sírkertet (Kerepesi úti temetőt). A temetőben a korábban már egyedi műemlékként nyilvántartott 17 építmény védettsége megmaradt [42/2013. (VIII. 9.) BM rend. 18. § (1)-(2) bek.].

2.
A területi védelem kategóriái


2.1. Az építészeti örökség elemei: egyedi és területi védelem

Az építészeti örökség védelmének kategóriái:
a) egyedi védelem: műemlék;
b) területi védelem:
ba) a műemléki környezet,
bb) a műemléki jelentőségű terület,
bc) a történeti táj [1997. évi LXXVIII. tv. 56. § (1) bek.].

2.2. Műemléki jelentőségű terület

A műemléki jelentőségű terület akár egész településrészekre is kiterjedhet. A törvény szerint a település azon részeit helyeznek ilyen védelem alá, amelynek jellegzetes szerkezete, beépítésének módja, összképe, a tájjal való kapcsolata, terei és utcaképei, építményeinek együttese összefüggő rendszert alkotva történelmi jelentőségű és ezért műemléki védelemre érdemes [2001. évi LXIV. tv. 39. § (1) bekezdés].

A területi védelem kihirdetéséről szóló miniszteri rendelet térképen való bejelöléssel, a terület körülírásával és a helyrajzi számok felsorolásával határozza meg a műemléki jelentőségű területet[4].

Budapest és Pannonhalma világörökségi helyszíneinek műemléki jelentőségű területeinek teljes körét a 7/2005. (III. 1.) NKÖM rendelet 2. számú mellékletében találhatjuk meg [7/2005. (III. 1.) NKÖM rend. 2. számú melléklet].

2.3. Műemléki környezet

A területi védelem második kategóriája a műemléki környezet. A műemlék jogszabályban meghatározott környezete műemléki környezetnek minősül [2001. évi LXIV. tv. 39. § (2) bekezdés][5]. A műemléki környezet a védetté nyilvánított műemlékkel közvetlenül határos ingatlanokat, valamint a közterületrészek és a közterületrészekkel határos ingatlanokat jelenti, de ez nem automatikus[6]. Az egyes védett épületek konkrét környezetét a műemléket védetté nyilvánító rendelet írja le, ha nincs erre utalás a rendeletben, akkor műemléki környezet sincs. Így például a 9/2006. (IX. 25.) OKM rendelet Baja, Gyula és Szeged belvárosát nyilvánította műemléki jelentőségű területté, azonban egyik védetté nyilvánított belváros esetében sem jelölt ki műemléki környezetet [9/2006. (IX. 25.) OKM rend. 4-6. §].

Fontos kiemelni, hogy a nyilvántartott műemléki érték esetében még műemléki környezetről sem lehet beszélni.

Érdemes tudni, hogy a Kötv. hatálybalépése előtt (2001. július 10.) védetté nyilvánított műemlékek és műemléki jelentőségű területek környezete a törvény alapján műemléki környezetnek minősül, kivéve, ha azt a korábbi védetté nyilvánító döntés más területnagyságra állapította meg [2001. évi LXIV. tv. 90. §].

2.4. Történeti táj

Az Örökségvédelmi törvény alapján történeti tájként védelem alá helyezhető az ember és a természet együttes munkájának eredményeként létrejött olyan kulturális (történeti, műemléki, művészeti, tudományos, műszaki, stb.) szempontból jelentős, részlegesen beépített terület, amely jellegzetessége, egységessége révén topográfiailag körülhatárolható egységet alkot [2001. évi LXIV. tv. 38. §].

A történeti táj hosszú évekig csak elméleti szinten létezett, az első ilyen területi védelmet a 5/2012. (II. 7.) NEFMI rendelet alapján a tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kapta meg [5/2012. (II. 7.) NEFMI rend. 1. §].

3.
A műemlékvédelem szintjei


Érdekesség, hogy a műemlékvédelem szintjeit az Építési törvényből (1997. évi LXXVIII. tv.) ismerhetjük meg. Az Építési törvény szerint az építészeti örökség kiemelkedő értékű elemeit
a) nemzetközi (egyetemes),
b) országos (nemzeti) és
c) helyi
építészeti örökség részeként kell kijelölni (védetté nyilvánítani), fenntartani, megóvni, használni és bemutatni. Az építészeti örökség megfelelő fenntartása és megóvása közérdek [1997. évi LXXVIII. tv. 56. §].

Az építészeti örökségnek azok az elemei, amelyek nem részesülnek országos egyedi műemléki védelemben, de a sajátos megjelenésüknél, jellegzetességüknél, településképi vagy településszerkezeti értéküknél fogva a térség, illetőleg a település szempontjából kiemelkedőek, hagyományt őriznek, az ott élt emberek és közösségek munkáját és kultúráját híven tükrözik, a helyi építészeti örökség részét képezik.

A helyi építészeti örökség értékeinek feltárása, számbavétele, védetté nyilvánítása, fenntartása, fejlesztése, őrzése, védelmének biztosítása a települési önkormányzat feladata. Az országos területi műemléki védelem az egyes ingatlanokon fennálló helyi egyedi védelem hatályát nem érinti. A helyi védetté nyilvánításról vagy annak megszüntetéséről, továbbá a védettséggel összefüggő korlátozásokról és kötelezettségekről és támogatásokról a települési önkormányzat (a fővárosban a fővárosi és a kerületi önkormányzat is) a településképi rendeletben dönt [1997. évi LXXVIII. tv. 57. § (3) bek.].

Az önkormányzat - a Kötv. 5. § (1) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségre figyelemmel - a helyi védettség településrendezési eljáráson kívüli megszüntetéséről szóló rendelet tervezetét köteles tájékoztatásul megküldeni a kulturális örökségvédelmi hatóságnak [1997. évi LXXVIII. tv. 57. § (4) bek.].

4.
A műemlék nem mindig állami tulajdon


Az Örökségvédelmi törvény 2011. decemberéig azt rögzítette, hogy a törvény mellékletében egyedileg meghatározott műemlékeket, illetve műemlékegyütteseket kizárólagos állami tulajdonban kell tartani. Amennyiben tulajdonjoguk az ingatlan-nyilvántartásban nem az állam javára van bejegyezve, és az nem az ingatlan-nyilvántartás hiányosságának vagy jogszabálysértésnek az eredménye, a tulajdonjogot az állam javára meg kell szerezni. Ez a rendelkezés már nem található meg a jogszabályban, vagyis már nem elsődleges szempont az állami tulajdon (2001. évi LXIV. tv. 33. §). A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősülő műemlékek és műemlékegyüttesek listáját a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 2. számú melléklet III. pontjában találhatjuk meg [2011. évi CXCVI. tv. 2. számú melléklet III. pont].

Érdemes tudni azonban, hogy az örökségvédelem azon közérdekű célok közé tartozik, amelyek fennállása esetében lehetőség van – a Kisajátítási törvény egyéb feltételeinek megvalósulása mellett – ingatlan kisajátítására [2007. évi CXXIII. tv. 2. § j) pont]. A Kisajátítási törvény alapján örökségvédelem céljából akkor lehet helye az ingatlan kisajátításának, ha védetté nyilvánított régészeti lelőhely vagy műemlék, továbbá a nemzeti emlékhely örökségvédelmi érdekei másként nem biztosíthatóak, így különösen, ha
ia) az érintett ingatlanon olyan tevékenység folyik, amely kisajátítás hiányában a védetté nyilvánított régészeti lelőhely vagy műemlék, továbbá a nemzeti emlékhely megsemmisülését eredményezi, vagy amely által az a veszély fenyeget, hogy a védelem alapját képező értékeit helyreállíthatatlanul elveszti[7],
ib) a védetté nyilvánított régészeti lelőhely vagy műemlék feltárása, védőövezetének kialakítása, megközelítése másként nem lehetséges,
ic) a nemzeti emlékhely megközelítése másként nem lehetséges,
id) korábban összefüggő történeti együttes része volt, és az eredeti egységbe való visszahelyezése és együttes használata örökségvédelmi szempontból indokolt [2007. évi CXXIII. tv. 4. § (1) bek. i) pont].

A jogszabály nem tételesen sorolja fel azokat az eseteket, amelyekre hivatkozva a kisajátításra sor kerülhet, hiszen az örökségvédelmi érdekek biztosítását más is veszélyeztetheti. Ha a kisajátításra más indok alapján kerülne sor, ahhoz - védetté nyilvánított régészeti lelőhely, illetve műemlék esetében - a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ[8] előzetes hozzájárulása szükséges (a nemzeti emlékhely kisajátításához ezek szerint ilyen előzetes hozzájárulásra nincs szükség) [2007. évi CXXIII. tv. 7. § (4) bek.].

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2016. évi XCII. törvény előkészítése során a hazai és nemzetközi műemlékvédelmi gyakorlat rövid áttekintését tartalmazó Infojegyzet itt elérhető.



[1] A fogalom 2015. január 1. napjától hatályos új eleme a sírjel külön kiemelése (lásd: 2014. évi CVI. tv. 22. §).

[2] A műemlék 2014. december 31-ig hatályos fogalma: olyan műemléki érték, amelyet jogszabállyal védetté nyilvánítottak (2001. évi LXIV. tv. 7. § 8. pont). A jelenleg hatályos fogalom az újonnan bevezetett, nyilvántartott műemléki értéket tekinti műemléknek.

[3] A Kötv. 36. § (4) bekezdését a 2016. évi XCII. törvény 18. §-a iktatta be 2016. július 10-i hatállyal.

[4] A 2016. július 9-éig hatályos szakasz alapján a miniszteri rendelet megjelenése után a települési önkormányzatnak hat hónapja volt arra, hogy a helyi építési szabályzatát vagy szabályozási tervét (a főváros esetében szabályozási kerettervet) a védettség tartalmának megfelelően módosítsa (2001. évi LXIV. tv. 39. § (3) bekezdését a 2016. évi XCII. törvény 37. § e) pontja helyezte hatályon kívül)

[5] A műemléki környezetnek 2014. december 31-ig a védetté nyilvánított műemlék kormányrendeletben meghatározott környezete minősült. Ez nem volt pontos meghatározás, hiszen a műemléki nyilvánítást általában miniszteri rendelet tartalmazta (lásd: 2014. évi CVI. tv. 52. §).

[6] A Kötv. 2012. december 31. napján még tartalmazta ezt a meghatározást: „A védetté nyilvánított műemlékkel vagy műemléki jelentőségű területtel közvetlenül határos ingatlanok, a közterületrészek és a közterületrészekkel határos ingatlanok műemléki környezetnek minősülnek. A védetté nyilvánításról szóló rendelet sajátos viszonyok esetén ettől eltérően is kijelölheti a műemléki környezetet.” A 2001. évi LXIV. tv. 40. § ezen rendelkezését a 2012. évi CXCI. törvény 31. § g) pontja helyezte hatályon kívül, amelynek oka, hogy a műemléki környezetre vonatkozó rendelkezések felesleges elemeit kiiktassa, és megszüntesse a műemléki környezetek határaival kapcsolatos eljárási bizonytalanságokat.

[7] A védelem alapját képező értékek helyreállíthatatlan elvesztésének veszélye 2016. július 10-étől került be a kisajátítási okok közé (lásd: 2016. évi XCII. törvény 38. §).

[8] A Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ elnevezése 2014. augusztus 6. napjától Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központra változott [199/2014. (VIII. 1.) Korm. rend. 20. § (1) bek.]. A kisajátítási eljárásban fennálló – a 310/2012. (XI. 6.) Korm. rend. 10/A. §-ában még nevesített – feladat a 199/2014. (VIII. 1.) Korm. rendeletben konkrétan már nem található meg, de valószínűleg ez a központi hivatal látja el ezt a feladatot is.