Úton az ólommentes ivóvíz felé

Szerző:  Kurucz Regina

Utolsó frissítés: 2022.03.25. 12:10

Közzétéve: 2021.01.22. 22:00

Az egészség és a biztonság egyre nagyobb szerepet kap a mindennapjainkban. Lételemünk a víz, ezért nem mindegy, milyen minőségben jut el a vízvételi csaphoz. Az ivóvíz minőségét a feladóhelyen szigorú szabályok szerint ellenőrzik, de a szolgáltató csak a vízóráig felelős az ivóvíz minőségéért. Ki felel a vízórától a csapig történő minőségbiztosításért? A csövek, idomok és perlátorok ivóvizet nem rontó minőségéért? Az Európai Unió 2020. december 16-i irányelve (hatályos 2021. január 12-től) hosszútávon nemcsak felére csökkenti az ivóvízben megengedhető ólomkoncentráció határértékét, de arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a megbízható vízminőség csak végponti szűréssel biztosítható.

 

ÓLOMKOCKÁZAT


Budapesten 620.000 ember, 5000 fő feletti magyar városokban további 134.000 lehet érintett legalább magas kockázatú épületben az NNK 2020. szeptemberi tájékoztatása szerint[1]. Az ólom neurotoxin, már kis mennyiségben is komoly egészségi problémákat okozhat. Az ólom lerakódása a szervezetben akár hónapokon, éveken át tarthat. A kismamák és a 3 év alatti gyermekek különösen érzékenyek az ólomszennyezésre, súlyos szellemi és fejlődésbéli károsodást okozhat náluk az ólomexpozíció. 5-15 ppb ólomszennyezést tartalmazó vízből készült tápszer fogyasztása akár IQ pont csökkenést vagy ADHD-t eredményezhet. Az ólommal szennyezett por, víz, táplálék, kozmetikumok, talaj, műfű az ólommérgezés legfőbb forrásai.

Ahogyan a levegőben terjedő fertőző betegségek ellen vagy a kivitelezés során a levegőben szálló por és káros anyagok ellen az egyik leghatékonyabb védelem a felhasználó által hordott, megfelelő szűrővel ellátott maszk, hasonlóan a szennyezett ivóvíz ellen is a legeredményesebben a végponton, a felhasználó ivóvíz csapján lehet védekezni.

 

AZ EURÓPAI UNIÓ FELÉRE CSÖKKENTI AZ ÓLOM HATÁRÉRTÉKET AZ IVÓVÍZBEN


Olyan jogszabályt fogadott el az Európai Parlament, amelytől azt várják, hogy javuljon a csapvíz minősége és csökkenjen a műanyaghulladék mennyisége. Ez azt is jelenti, hogy a kiszolgáltatott társadalmi csoportok könnyebben férnek majd hozzá a vízhez.

Az EU állásfoglalása szerint javítani kell a csapvíz minőségén ahhoz, hogy az emberek a palackozott víz helyett inkább a csapvizet válasszák. A vízminőség javítása pedig a szennyező anyagok, köztük az ólom határértékeinek szigorításával érhető el.

Az ólomkoncentráció jelenlegi 10 μg/l határértékét a következő 15 évben 5 μg/l értékre csökkentik. Az 5 μg/l parametrikus értéket legkésőbb 2036. január 12-ig kell elérni. Az ezen irányelvvel összhangban engedélyezendő, emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő valamennyi új anyag esetében a csapnál kell az 5μg/l értéket alkalmazni [AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2020/2184 IRÁNYELVE Preambulum (6) bek.].

Bár a határérték szigorúbb lesz, érdemes megfontolni, hogy főként gyerekek és kismamák (de talán egyéb sérülékeny egyének) szervezete számára a kitűzött 5 μg/l koncentráció sem biztonságos. Számukra csak az ólommentes víz, azaz olyan ivóvíz biztonságos, amiben a mai diagnosztikai eszközökkel nem mutatható ki ólomszennyezés.

Az EU direktíva hangsúlyozza, hogy a potenciálisan káros anyagok építési termékekből való migrációja ne veszélyeztesse az emberi egészséget. A migráció itt beoldódást és a csőhálózatban a fogyasztási pont felé haladást jelentik. Az ólom és egyéb fémszennyezők tipikusan ilyen szennyezők. Az irányelv nevesíti az ólomkockázatot és hogy annak csökkentése érdemben a vízvételi ponton lehetséges [AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2020/2184 IRÁNYELVE Preambulum (19) bek.].

 

ÓLOM RÉGI, FELÚJÍTOTT ÉS ÚJ ÉPÜLETEKBEN


„Ólom a csapvízbe elsősorban a régi, 1945 előtti épületekben gyakran még megtalálható ólomcsövekből kerülhet. Ugyanakkor egyéb ólomforrások is előfordulhatnak az ivóvízhálózatban, például forraszanyagok, egyes csaptelepek, de ezek jelentősége kisebb, bár nem elhanyagolható. Az ivóvíz ólomtartalmát a 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Kormányrendelet) 10 µg/l koncentrációban határozza meg [201/2001. (X. 25.) Korm. rend. 1. melléklet B) pont].



kép forrása: https://tudomany.hu/cikkek/milyen-az-ivoviz-magyarorszagon-109563


Ugyanakkor önmagában az épületkor csak valószínűsíti a kockázatot, a csapvíz ólomtartalma egy adott épület adott csapján kizárólag ezt figyelembe véve nem állapítható meg. Az épületek belső ivóvízhálózata az évek, évtizedek alatt gyakran részlegesen, néha teljesen felújításra kerül, de a legtöbb esetben ez nem, vagy nem megfelelően dokumentált. Emiatt sokszor nem ismert, hogy a hálózatban van-e még ólomcső, vagy egyéb, jelentős ólomforrás, illetve, ha igen, pontosan hol helyezkedik el. Ez nagy különbséget eredményez az egyébként kizárólag az épület korát figyelembe véve azonos kockázatúnak tekintett épületekből származó vízminták ólomtartalma között, de az egy épületen belüli lakások, szárnyak és szintek között is.”[2]

„A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény alapján a víziközmű szolgáltatók felelőssége a megfelelő minőségű ivóvíz biztosítására vonatkozóan az épület vízátadási pontjáig, általában a vízóráig terjed ki. Azonban a vízminőség úgynevezett másodlagos vízminőség-romlás következtében az épületeken belül jelentősen változhat, romolhat. A 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet 4.§. (3) bekezdése alapján az üzemeltető felelőssége a megfelelő minőségű ivóvíz biztosítására teljesített, ha a probléma bizonyítottan a belső hálózatra vezethető vissza. Az épületen belül található vízvezetékrendszer anyagaiból kioldódva anyagtípustól és minőségtől függően nehézfémek, különböző szerves komponensek juthatnak az ivóvízbe. A kioldódó szerves anyagok elősegíthetik az ivóvíz mikrobiológiai minőségének romlását is.
Az ivóvíz minőségéért, annak fenntartásáért a vízátadási pontot követően az épület tulajdonosa a felelős.


A vízminőség-romlás mértéke a beépített szerkezeti anyagokon kívül az üzemeltetési szokásoktól is függ. A kioldódást és ezzel összefüggésben a vízminőség-romlás mértékét az esetlegesen nem használt, vagy ritkán használt vezetékszakaszok, pangó vezetékek is befolyásolják.”[3] [2011. évi CCIX. tv. 2. § 1. pont].
 

Például: Ha egy épületben a vízóra után a csövekből, szerelvényekből, a csapból és a perlátorból beoldódó ólom a vízcsapnál ólomszennyezett vizet eredményez a bérlő számára, akkor az ingatlan tulajdonosa felelőssé tehető a nem megfelelő minőségű ivóvíz biztosításáért.


Nyilvános ivóvízvételi lehetőséget biztosító intézmények esetében az intézmény fenntartójának kell gondoskodnia a vízbiztonság fenntartásáról annak érdekében, hogy a meghatározott követelmények az ivóvízhasználat tényleges helyén teljesüljenek [201/2001. (X. 25.) Korm. rend. 4. § (4) bek.].

 

A VÍZTISZTÍTÓKNAK IS SZÜKSÉGES ENGEDÉLY


A csövektől és szerelvényektől eltérően a víztisztítók engedélyét nem az ÉMI, hanem az NNK (Nemzeti Népegészségügyi Központ) vizsgálja és állítja ki. A víztisztító kisberendezések kiválasztásához ivóvízbiztonságban jártas szakember bevonása szükséges, ahogyan jogosultsággal rendelkező szaktervező szükséges az épület többi elemének kiválasztásához is. A víztisztító kiválasztása előtt a tulajdonosnak vagy a felelős műszaki vezetőnek meg kell arról győződnie, hogy a terméknek van Magyarországon érvényes ivóvízbiztonsági engedélye. Az ivóvízbiztonsági engedély tartalmazza a víztisztító kisberendezés karbantartási igényét is, amit az üzemeltetőnek biztosítania kell az épület üzemeltetése során [201/2001. (X. 25.) Korm. rend. 8. §, 5. melléklet].

Az NNK három adatbázisban listázza az ivóvízbiztonsági engedéllyel rendelkező termékeket. Az NNK hatósági nyilvántartása elérhető itt.

 

SEGÍTENEK A MINŐSÍTÉSI RENDSZEREK


Bár a fentiek alapján egyértelmű, hogy a víztisztító berendezések egyik legfontosabb minőségi garanciája az NNK ivóvízbiztonsági engedélye, de további megerősítést adhat pl. a WELL Building Standard egészséges épületminősítő rendszer által is javasolt nemzetközi NSF adatbázis, ami naprakész nyilvántartással igazolja egyes víztisztító termékek mikrobiológiai és nehézfém szűrő képességét.


Kép forrása: www.wellcertified.com (használat jogcíme: WELL Faculty oktatóanyag)


Az NNK 2020-ban összefoglaló kutatási jelentést adott ki az ivóvíztisztító kisberendezések ólomeltávolítási hatékonyságának vizsgálatáról. A vizsgált 9 víztisztító berendezés által biztosított víz közül 7 víztisztító vize nem ajánlott 3 év alatti gyerekek számára és további egynél több kockázatot is azonosítottak a használat során.[4]

 

ÖSSZEGZÉS


Fentiek alapján látható, hogy az ivóvíz hálózat üzemeltetése és használata egy új, tudatos hozzáállást igényel, ami a felhasználó egészségét helyezi a középpontba. Az üzemeltetés során ügyelni kell az esetenkénti mintavételre (például üzemszünet utáni pangóvíz kockázatai miatt), a megfelelő szakértelemmel kiválasztott, a helyi adottságokhoz illesztett környezetbarát vízkezelési technológiára és a víztisztító (köznapi nyelven vízszűrő) kötelező ivóvízbiztonsági engedélyében ismertetett karbantartására.

 

A környezetbarát és a felhasználó számára biztonságos hálózati ivóvíz rendszeres fogyasztása csak tudatos üzemeltetői és felhasználói magatartással érhető el.



Ha érdekli, hogy milyen termékeket tervezhet be a tervező az épület ivóvízhálózatába, akkor olvassa el ezt a cikkünket is: Milyen termékeket tervezhet be a tervező az épület ivóvízhálózatába?

A témával foglalkozó cikk a tudomany.hu oldalon: Milyen az ivóvíz Magyarországon?

A bejegyzést szakmailag lektorálta Azari Katalin vegyészmérnök.


Az épületekben biztosítható egészséges hálózati ivóvízről és a WELL egészséges épületminősítésről a HuGBC wellstandard.hu oldalán tájékozódhatsz.

 


 

 

[1] Módszertani útmutató az ivóvíz ólom tartalmával kapcsolatos lakossági tájékoztatáshoz 3. verzió; Készítette az EFOP 1.8.0-VEKOP-17-2017-00001 „Egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése” című projekt „C” KÖRNYEZETEGÉSZSÉGÜGY / C.I. munkacsoportja.

[2] MÓDSZERTAN AZ ÉPÜLETEKEN BELÜLI IVÓVÍZHÁLÓZAT ÓLOMFORRÁSAINAK FELDERÍTÉSÉRE, KOCKÁZATFELMÉRÉSÉRE 2. verzió Készítette az EFOP-1.8.0-VEKOP-17-2017-00001 „Egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése” című projekt „C” KÖRNYEZETEGÉSZSÉGÜGY / C.I. munkacsoportja.

[3] MÓDSZERTAN AZ ÉPÜLETEKEN BELÜLI IVÓVÍZHÁLÓZAT ÓLOMFORRÁSAINAK FELDERÍTÉSÉRE, KOCKÁZATFELMÉRÉSÉRE 2. verzió Készítette az EFOP-1.8.0-VEKOP-17-2017-00001 „Egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése” című projekt „C” KÖRNYEZETEGÉSZSÉGÜGY / C.I. munkacsoportja.

[4] Összefoglaló kutatási jelentés ivóvíz utótisztító kisberendezés ólomeltávolítási hatékonyságának vizsgálatáról, készítette a Nemzeti Népegészségügyi Központ az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program „Egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése” elnevezésű, EFOP-1.8.0-VEKOP-17-2017-00001 számú kiemelt projektjének keretében. Az NNK jelentése nyilvánosan ELÉRHETŐ ITT.

Időben értesítjük önt
a jogszabályváltozásokról

Kérje INGYENES értesítőnket a változásokról! Sok időt megtakaríthat, elkerülheti a bírságokat és jogvitákat!

Feliratkozás itt